A testnevelés tanításában – mint bármely tantárgy esetében – a tananyag feldolgozása a tanórákon történik. A tanórai tevékenységrendszer ebből fakadóan kulcsfontosságú, lényegében a tanulási teljesítményt meghatározó funkció. A tanórák alkalmával kerülünk közvetlen kontaktusba a tanítványokkal, itt történik meg valójában a tanulás. A tanítási folyamat tervezési fázisában elsősorban nem a saját órai tevékenységünket tervezzük, sokkal inkább azt, hogy milyen szervezeti keretek között, milyen folyamaton keresztül és főleg mit tanulnak a diákok. Alapvetően lényeges szempont, hogy soha nem az osztály tanul, hanem mindig az egyének tanulnak. A módszereinket tehát úgy kell megválasztanunk, hogy egy átlagosan 26-28 fős osztály minden tanulója számára adekvát tanulási feltételeket teremtsünk. Milyen módszerekkel tudunk azonban úgy tanítani, hogy az megfeleljen az egyes tanulók sajátos tudásszintjének, tanulási szükségleteinek? Hogyan biztosíthatjuk, hogy minden tanuló a hozzá leginkább illeszkedő feladatokat, gyakorlatokat és terhelést kapja? A válaszokat nem könnyű megtalálni. Az bizonyos, hogy a tanítási stílusok között elsőként bemutatott, a differenciálás minden elemétől mentes metodikával sehogy (4.4.1. alfejezet). Olyan módszereket kell tehát találnunk és alkalmaznunk, amelyekkel az oktatási céloktól, a saját egyéni kompetenciáinktól és az egyéb feltételektől (tananyag természete, az osztály összetétele, a tanulók fejlettségi szintje és egyéni diszpozícióik, az eszközök és infrastrukturális feltételek elérhetősége) függően hatékony és esélyegyenlő tanulási környezetet vagyunk képesek teremteni. Ehhez minőséget képviselő testnevelésórák felépítésére van szükség, amelyek jellemzőit a következőkben részletesen kifejtjük.