Az óraszerkezet hármas vagy négyes szerkezeti tagolásával kapcsolatban a mai napig megoszlanak a vélemények a nemzetközi testnevelés-elméletben is. Megmaradva a hazai hagyományok mellett a háromrészes óraszerkezet általános érvényű és korszerű jellegzetességeit a következőkben gyűjtöttük össze. Hangsúlyozzuk, hogy a testnevelésórák hármas tagolása csak elvi szerkezet és az általunk javasolt felépítés sem „kőbe vésett”. Valójában rugalmas, egymásba fonódó tevékenységekről van szó, amelyek rugalmasan alakíthatók a tanórai célok (óratípusok), a tananyag és a diákok reakciói alapján. Minden órarészben figyelembe kell vennünk a komplex fejlesztés szempontját, tehát az óra folyamán – amikor csak lehet – össze kell kapcsolnunk a motoros tevékenységekkel a gondolkodást, az érzelmi és szociális jelenlétet egyaránt.

Bevezető rész (8–15 perc)

Minden tanórának vannak közvetlen, előzetes feladatai (1), amelyek a tanórai felkészülést szolgálják. Az óra megtervezése, átgondolása a segédanyagok, eszközök előkészítése, az öltözői kommunikáció tipikusan ilyenek. A lelkesebb tanulók szinte minden óra előtt megkérdezik a pedagógustól, hogy „Mit fogunk ma csinálni?”. Nagyon fontos, hogy lehetőség szerint már itt, röviden és érdekesnek beállítva mondjunk egy-két mondatot a fő feladat(ok)ról, de a tanulási célok tudatosításának a későbbiekben még mindenképpen meg kell jelennie. Ez a típusú informális kommunikáció a kezdeti motiváció erősítését szolgálja.

A tanórát rendszeresen valamilyen aktív órakezdési feladattal javasoljuk kezdeni, amely megteremti a kezdeti motivációt és csökkenti a diákokban lévő feszültséget. Az aktív órakezdés (2) valamilyen közepes vagy nagyobb (de nem maximális) intenzitású feladat, amely legfeljebb 2-3 percig tart, az egész osztály részt vesz benne és keringésfokozó hatású(15).

Az aktív órakezdési feladatot követően, arra épülve megkezdődhet a célzott dinamikus, általános és speciális bemelegítés (3). A bemelegítés második felébe javasolt beépíteni egy néhány perces fittségi részt és/vagy preventív szemléletű tartásjavító mozgásanyagot, gyakorlatokat (4), ahol döntően kondicionáló és nyújtó hatású gyakorlatokon keresztül állandó tevékenységként foglalkozunk az egészségközpontú fittség növelésével, a csont- és izomrendszer egészségének fejlesztésével. Itt tartjuk fontosnak megemlíteni, hogy a gerinc- és ízületvédelmi alapelvek figyelembevételét kiemelt szempontnak tartjuk nem csupán a gimnasztikai gyakorlatok kapcsán, hanem a teljes testnevelés-tanítás folyamatában. Az 5. táblázatban néhány klasszikus példát említünk a helyes és a helytelen, megkérdőjelezhető gyakorlatokra. A táblázat egyik oszlopa azokat a gyakorlatokat mutatja, amelyek tipikusan kerülendők, másik oszlopa ugyanazt a hatást alternatív és biztonságos úton éri el. Ennek alapján javasoljuk mind a bemelegítő gyakorlatok, mind az erősítő és nyújtó hatású gyakorlatok közül a gerincre és az ízületekre hosszú távon ártalmasak elhagyását, módosítását. Tartásjavító gyakorlatok elérhetők Somhegyi Annamária és mtsai. (2003) könyvében és a hozzá kapcsolódó DVD-kben [199].

(15) Erről bővebben írunk a 6.4.2. alfejezetben.

A bemelegítés a tanórák jelentős időkeretét köti le és erőteljes hatással van a későbbi motivációra. Éppen ezért a bemelegítésnek érdekesnek, változatosnak, kooperatív lehetőségekben gazdagnak kell lennie, továbbá illeszkednie kell a korosztályi jellemzőkhöz.

Az óra céljainak és a tanulási fókuszpontoknak a tudatosítása (5) („Mit fogunk ma tanulni? Milyen formában? Miért fontos ez? Hogyan kapcsolódik az előző órákhoz?) megtörténhet az aktív órakezdés feladatát követően vagy közvetlenül a főrész elején, vagyis az óra fő oktatási feladatának megkezdése előtt. A tudatosítás során utalhatunk az előzetes tapasztalatokra, a testnevelésórán kívüli felhasználhatóságra, az egészségben betöltött szerepre vagy éppen a gyerekek speciális motivációval kapcsolatos lehetőségekre (például „Hogyan tudod hasznosítani a saját sportágadban vagy a hétköznapjaidban?”). Célunk, hogy fontosnak láttassuk és mind kognitív, mind érzelmi szinten befogadhatóvá tegyük az adott óra tevékenységegyüttesét.

Szeretnénk tehát javasolni annak a klasszikus órakezdésnek az újragondolását, amikor az óra első 3-6 perce sorakozóval, jelentésadással, rendgyakorlatozással, majd hosszú, 5-8 percen keresztüli folyamatos körbefutással, végül együttes, vezényelt gimnasztikával végződik. Ennek eredménye, hogy az óra első 12-18 perce unalmassá, egysíkúvá és érdektelenné válik a tanulók számára, ahol semmilyen érdemi tanulási folyamat nem valósul meg az esetek döntő részében. Sajnos ez a konzervatív órakezdés rányomja a bélyegét az egész órára és a tanulók általában alig várják, hogy túl legyenek rajta. A testnevelésóra motivációs alapjait az első pillanattól kezdve meg kell teremtenünk diákjaink számára, ehhez azonban a klasszikus, monoton sémák felülvizsgálatára van szükség.

Ilona harmadik osztályos tanuló, akinek minden csütörtökön az első órája testnevelés. A csütörtöki napokon a testnevelő tanár minden alkalommal olyan bemelegítéssel kezdi az órát, amely során 20 iskolakört kell futnia a tanulóknak. Ilona aerob teljesítőképessége az átlag alatt van (amely, mint tudjuk, nagymértékben genetikailag meghatározott), ráadásul anyagcsereokok miatt túlsúllyal is küzd. Ennek következtében minden egyes tartós futást csak rendkívüli erőbedobással és az osztály utolsó tanulójaként tudja teljesíteni. A pedagógus minden alkalommal megméri a futásidőket, ráadásul, aki sétálni „mer”, annak elégtelen osztályzatot is kioszt. Ilonát és az utoljára beérőket gyakorta titulálja lustának, sőt, sokszor már nem is méri le az idejüket.

Ilona állandó kudarcot él meg a csütörtöki testnevelésórákon, hiszen a stopperral szemben nem tud jól teljesíteni. A rendszeres kudarc és az elégtelen osztályzatok hatására Ilonának nemcsak a testnevelésóráktól ment el a kedve és sírva erőlködi végig a futásokat, hanem csütörtöki napokon már iskolába sem akar menni. Ez egyébként már a családban is konfliktusokat okoz.

A helyzettel kapcsolatban számos kérdés adódik.

Vajon milyen pulzusértéken dolgozik Ilona, amikor utolsóként teljesíti a távot, mit mutatna a pulzusgörbéje? Elképzelhető, hogy – mégha sétálnia is kell néha – esetleg az osztály legjobbjai között teljesít az erőkifejtést tekintve? Hogyan lehetne megoldani, hogy Ilona és a kevésbé jó állóképességgel rendelkező társai is inkább megszeressék a futást és általában a mozgást, mintsem rettegjenek a testnevelésóráktól? Vajon lehetne más módszerrel hasonló terhelés mellett olyan tartalmat választani, ami nem csupán az extrém monoton körözésről szól?

Főrész (20–30 perc)

A tanóra főrészében az óra jellegéből fakadó fő feladato(ka)t (6) kell megoldanunk. Annak érdekében, hogy a tanulási fókuszpontok tiszták legyenek, tudatosítanunk kell a soron következő tanulási és szervezési feladatokat. Különösen új anyag esetében érdemes a bevezető részben megszokott 1–3 perces tudatosítást – több kérdés beiktatásával, interaktív formában – a főrész legelejére áttenni. Ez egyrészt pihenést jelent a fittségi feladatok után, másrészt fontos, hogy a tanítványoknak tiszta képük legyen a soron következő feladatokról és az elvárásainkról.

A fő oktatási feladat(ok) tervezésekor figyelembe kell vennünk az alábbi szempontokat.

• Mekkora tér, milyen eszközök, segédanyagok szükségesek a tanuláshoz és hogyan fogjuk azokat kiosztani és összeszedni?
• Milyen tudásszinten állnak a tanítványok, honnan kezdjük az oktatási anyag felépítését?
• Milyen sorrendben, hogyan építsük fel az oktatást, a gyakorlást, milyen tanulási fókuszpontra koncentrálunk?
• Globális vagy parciális oktatást választunk?
• Hogyan haladunk a zárt jellegű gyakorlás felől az autentikus, alkalmazó gyakorlás irányába?
• Milyen oktatási stratégiát, tanítási stílusokat és szervezeti keretet alkalmazunk?
• Hogyan kommunikáljuk a feladatot?
• Hogyan ellenőrizzük a megértést és milyen módon adunk visszajelzést?
• Milyen folyamatkövető értékelési módot használunk?
• Hogyan tudunk differenciálni, az egyéni készség- és képességszinteknek megfelelően adaptálni a feladatokat az egyéni sikerek és a motiváció érdekében?

A főrész felépítésében törekednünk kell arra, hogy az oktatási anyag egymásra épüljön és folyamatosan biztosítsuk a maximalizált gyakorlási lehetőséget. A feldolgozó gyakorlás, majd az arra épülő alkalmazó gyakorlás arányát optimálisan kell megválasztanunk, amelyet elsősorban a tanulandó mozgáskészségben mutatott mozgásszabályozási, mozgástanultsági szint befolyásol leginkább(16). A játéktevékenységgel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a megfelelően szervezett, tanulási céllal felépített és megvalósított játék az iskolai testnevelés kötelező tananyagának szerves része, sok esetben maga az alkalmazó gyakorlás. Nem jutalom vagy ajándék, ami csak az osztály jó viselkedése vagy a jól végzett munka után jár.

A játéktevékenység a tanterv szerves részét képezi és mindhárom órarész tartalmi elemét képezheti. Ettől függetlenül leggyakrabban a bemelegítésben, illetve a főrész alkalmazó gyakorlás részében használjuk, ami természetesen nem zárja ki, hogy alkalomszerűen a befejező részbe is tervezzünk játékot.

(16) Erről bővebben írunk az 5.3. és 5.4. alfejezetekben.

Befejező rész (3–10 perc)

A tanóra befejező része igazi keretet ad a tanórának, bár sajnos idő hiányában gyakran elmarad vagy kevés figyelmet kap. Klasszikusan a szervezet lecsillapítása és az óra végi tudatosítás, értékelés tartozik a feladatai közé. A tanóra befejezésekor gyakran alkalmazunk egy-két alacsonyabb terhelésű játékot, statikus nyújtógyakorlatokat (stretching), légzőgyakorlatokat, relaxációs gyakorlatokat. Összességében három lényegi szempontra kell figyelnünk. Egyrészt át kell ismételnünk, hogy mit tanultunk aznap. Ez elsősorban a tanóra kognitív céljainak elérését, a megértés ellenőrzését teszi lehetővé. Másrészt utalnunk kell az előzetes és/vagy a következő órákhoz történő kapcsolódásokra, harmadrészt pedig meg kell ragadnunk, hogy milyen módon tudják a tanítványaink gyakorolni, felhasználni délután vagy az iskolán kívül a tanultakat.

Az óra befejezése tipikusan lehetőséget kínál az egyéni értékelések, dicséretek, az órai munka és a pozitív magatartási minták megerősítésére, illetve a legérdekesebb feladatok közös kiválasztására, a visszaemlékezésre (főleg a kognitív és affektív célok érdekében). Lehetőségünk van valamilyen rövid feladatlap kitöltését, önértékelési feladat megoldását vagy egyéb rövid írásos munkát is kérni, ugyancsak a kognitív és affektív célok elérése érdekében. A tanóra végül a tanóra helyszínének rendezett elhagyásával, tisztálkodással és visszaöltözéssel zárul.