A fegyelmezettség kérdésével kapcsolatban szeretnénk rámutatni arra, hogy a különböző nevelési elvekkel, pedagógiai és pszichológiai felkészültséggel rendelkező pedagógusok mást és mást gondolnak a fegyelmezettségről. A fegyelmezés és fegyelmezettség fogalma sokféle jelentést, értelmezést nyerhet a gyakorlatban. Jelenleg sajnos sokkal inkább negatív, mint pozitív jelentéstartalommal bír. Egyes szerzők, például Graham, Holt/Hale és Parker (2013) vagy Lavay, French és Henderson (2006) már szándékosan nem használja a kifejezést a rossz sztereotip berögzülések miatt, inkább magatartáskorrekcióról beszélnek [182; 294].
 pozitív tanulási környezet megteremtésével kapcsolatban az eddigiekben számos módszert, eljárást ismertettünk. Kevés szó esett azonban a diákok magatartásának szabályozásáról, korrekciós lehetőségeiről. Pedig a 21. század testnevelésének az egyik legjelentősebb pedagógiai problémáját a fegyelem és a fegyelmezéssel összefüggő módszertani kérdések jelentik. Saját kutatásaink például rámutattak, hogy míg a testnevelésben dolgozó pedagógusok 93%-ának fontos a megfelelő magatartás testnevelésórákon, addig csupán 50%-uk gondolja úgy, hogy elég ismeretük van, eléggé felkészültek a fegyelmezési problémák megoldására [295].

Sok pedagógus úgy gondolja, hogy a fegyelmezés nem más, mint válasz a diákok rendetlenkedésére, elfogadhatatlan viselkedésére. Mások úgy gondolnak rá, mint egyfajta büntetésre. Megint mások elsősorban a tanulói önfegyelemmel azonosítják. Saját értelmezésünkben a fegyelmezés olyan pedagógiai tevékenységrendszer, amely a magatartás szabályozásának (menedzsmentjének) stratégiáit és módszereit tudatosan felhasználva reaktív módon igyekszik a tanulói rendbontásokat, magatartási problémákat kezelni. A meghatározásból szeretnénk a reaktív (visszaható) kifejezést kiemelni, amely a fegyelmezés következmény, válasz jellegére utal. A fegyelmezetlenséget tehát mindig valami okozza, az okok feltárása, illetve megfelelő, hosszú távú kezelése ezért is kulcsfontosságú momentum.

A szabályok figyelmen kívül hagyása a helytelen magatartás, a fegyelmezetlenség megnyilvánulási formája. Annak érdekében azonban, hogy hatékony választ adjunk az előre kialakított szabályokkal szembeni szabályszegésre és a magatartási problémákra, tisztában kell lennünk a miértekkel. Ha előre látható, sejthető, hogy minek, mi lesz a következménye, mi várható egy adott specifikus feladat, gyakorlat „melléktermékeként”, ha ismerjük tanítványainkat és számítunk a felmerülő nehézségekre, akkor nagy eséllyel leszünk képesek megelőző eljárásokat, módszereket alkalmazni. Az okok és miértek feltárása ugyanakkor hozzásegít bennünket a megfelelő válaszlépések megtételéhez is. A fegyelmezés tehát egy olyan komplex pedagógiai tevékenységrendszer, melynek egyik pillére a tudatos szervezéssel, megfelelő tananyag-feldolgozással és hatékony kommunikációval biztosítható megelőzés, a másik pillére pedig a megelőzés esetleges kudarca nyomán létrejött problémák adekvát kezelése.   

A hatékony és jól felépített tanóra (tananyag és szervezési oldalról egyaránt) a fegyelmezési problémák 80-90%-át képes megszüntetni.