Az önértékelés egyik lehetőségeként ajánljuk a Lavay, French és Henderson (2006) által kidolgozott önellenőrző listát [294, 32. o. nyomán]. A lista négy nagy területet ölel át, amelyek meghatározóak a tanulási légkör kialakítása, így a magatartásproblémák előfordulása szempontjából is.

A pedagógus felelősségi körébe tartozik, hogy milyen módon közli az egyes feladatok megértéséhez és végrehajtásához szükséges instrukciókat. Az életkori sajátosságok és a kognitív képességszintek figyelembevétele elengedhetetlen szempont. Gyakori eset, hogy a tanítványok egyszerűen nem értik vagy félreértik a feladatukat, nem világos számukra, mit kell pontosan csinálniuk. A tanácstalanságra következtethetünk, ha néhány tanuló nem kezdi meg a feladatot, hanem tétován figyeli társait. Az is előfordulhat, hogy osztályszinten adódik megértési probléma. (Tipikusan játéktanításkor tapasztalhatjuk ezt, ha túl nehéz a játék az adott korosztálynak). A megoldás ebben az esetben az információk ismétlése, a feladatadás pontosítása, más közlési módszer és szemléltetés választása.

A fegyelmezetlen viselkedés sok más okra is visszavezethető, amelyek közül a legáltalánosabbakat Pangarzi és Beighle (2013) nyomán foglaljuk össze [134].

• A tanulónak valamilyen tanulási akadályozottsága van, amely magatartásproblémákat eredményez.
• A tanuló valamilyen megerősítésre vár a pedagógustól.
• A tanulónak önértékelési problémája van, ami fegyelmezetlenségben ölt testet, s amellyel a tanuló szeretne a figyelem középpontjába kerülni.
• A tanuló nem érti az instrukciót, a feladatot.
• A tanuló talán unatkozik vagy nem kihívás számára a feladat.
• A tanuló a gyakorlatok végrehajtásakor folyamatos kudarcot él meg, vagyis azért viselkedik rosszul, hogy ne lehessen észrevenni, hogy mire nem képes.
• A tanuló esetleg olyan családban él, ahol elutasítják vagy nem támogatják azokat a módszereket és tevékenységeket, amelyek a testnevelésórán történnek.
• A tanuló esetleg teszteli a pedagógust.
• Talán a pedagógus nem szereti a tanulót, ez váltja ki, hogy a tanuló agresszív és ellenséges.
• Más tantárgyak kudarcai kivetülnek a testnevelésórákra.

A magatartásproblémák különböző súlyossággal fordulnak elő a gyakorlatban. Evertson, Emmer és Worsham (2009) négy szintre sorolták be a tanórákon előforduló magatartásproblémákat [296], amelyeket Graham, Holt/Hale és Parker (2013) érzékletes példákkal szemléltet (16. táblázat) [181].

Az első szintet a „nem problémás helyzetek”-nek nevezték el. Ide sorolták azokat a történéseket, amelyek nem kívánnak különösebb beavatkozást. Ezekre a megnyilvánulásokra nem érdemes reagálni, mert megakasztaná az órát, rontana a tanulási légkörön és felesleges energiát emésztene föl.

A „kis problémák” körébe sorolták az olyan cselekedeteket, amelyek ellentétesek a tanórai protokollokkal, ritkán történnek, nem zavarják különösebben az osztály munkáját, illetve más tanulók tevékenységét. Addig a pillanatig, amíg ezek a problémák ritkák, rövid ideig tartanak és kevés tanulóra jellemzőek, nem szükségeltetnek komolyabb odafigyelést. Ha azonban nem figyelünk rájuk, akkor folytatódhatnak és akár kiterjedhetnek az egész osztályra is. A folyamat végeredménye pedig könnyen lehet a szervezési feladatok szétesése, negatív hatás a tanulási környezetre és a tanulási eredményességre.

A „nagyobb problémák” tipikusan a társak feladat­végrehajtásának zavarásával járnak. Ezeket jellemzően egy tanuló vagy egy néhány fős csoport produkálja.

A „nagyobb problémák kiterjedése” pedig már a tanulás osztály szintű ellehetetlenülésével jár.