Navigáció: < Előző Következő >
Kategória tulajdonságok | |
---|---|
Könyv címe: | A testnevelés tanításának didaktikai alapjai – Középpontban a tanulás |
A személyes és társas felelősség, az önkontroll, önfegyelem kialakulása nem megy egyik pillanatról a másikra. Hosszú távú folyamat eredménye, amelyben az oktatási folyamat mindkét szereplőjének vannak tennivalói. A pedagógus oldaláról nézve az első tennivalók egyike az egyértelmű és betartható szabályok kialakítása és oktatása. Ezek a szabályok egyrészt kereteket adnak a tanórai viselkedésnek, másrészt magukban hordozzák a pedagógus által elvárt minimumokat.
Az alapszabályok tartalmára és kommunikációs módjára vonatkozóan többféle lehetőség áll rendelkezésünkre. Célunk, hogy olyan környezetet teremtsünk, ahol minden tanulónk számára egyértelmű és világos szabályok szabnak kereteket. A legoptimálisabb helyzet, ha a tanulói várakozások találkoznak a pedagógus elvárásaival, mindkét fél számára egyértelműek és meghatározottak a keretek. Az előre rögzített és pozitív módon kommunikált, majd számon kért szabályrendszer rendkívül nagymértékben segíti a testnevelésóra kedvező atmoszférájának kialakítását.
Az első testnevelésórák a pedagógus és a diákok számára is várakozással teli időszakot jelentenek, amelyek sok szempontból meghatározzák a további tanórák légkörét. A legalapvetőbb magatartási szabályok lefektetése minden esetben az oktatási folyamat első és egyben megalapozó intézkedései közé tartozik, amellyel kapcsolatban az alábbi tényezőket kell figyelembe vennünk [181 nyomán].
A szabályoknak tehát egyértelműeknek, betarthatóknak és kellő mértékben rugalmasaknak kell lenniük! A szabályok közös döntés alapján legyenek megváltoztathatók, kiegészíthetők!
A testnevelésórákon betartandó alapszabályokat érdemes kifüggeszteni az osztályteremben (alsó tagozat), valamint bent a tornateremben és/vagy annak ajtajára egyaránt. A szabályokat minden esetben pozitív módon kommunikáljuk, aminek megvannak a maga kommunikációs szabályai! (25) A „mit csinálj!”, eredményesebb reakciót vált ki a diákokból, mint a „mit ne csinálj!”.
A testnevelésórai alapszabályok javaslatunk szerint az alábbi területeket kell, hogy érintsék.
A 14. táblázatban a fenti alapszabályok gyakorlatban történő konkrét közlésmódjára vonatkozóan mutatunk egy követendő és egy helytelen példát.
(25) A hatékony kommunikációról szól könyvünk 3. fejezete.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lényeges kérdés, hogy milyen módon alakítjuk ki ezeket a szabályokat és elvárásokat. Az egyik lehetőség, ha a pedagógus önmaga állítja össze a szabályokat, majd megtanítja azokat a diákoknak. A másik lehetőség pedig – amely egyébként az általunk hatékonynak tartott megoldás is egyben –, amikor a szabályok a diákokkal közösen kerülnek kialakításra. Mivel ebben az esetben a tanulóink aktív alakítói a szabályoknak, ezért gyakorlatilag önmagukkal szemben állítanak követelményeket, amelyek felelősebb viselkedésre késztetik őket. Az év eleji testnevelésórák felhasználása, a közös szabályok megalkotása, leírása (például plakátkészítés) hosszútávon gyümölcsöző befektetést jelent. Tapasztalatunk szerint sajnos ez az oktatási feladat nem kap elég hangsúlyt, nagyon gyorsan és kellő gyakorlás nélkül futnak át rajta a gyakorlatban. A következmény pedig, hogy a napról napra előkerülő helyzeteket csak fegyelmezéssel lehet megoldani.
Belátható, hogy jóval hatékonyabb a szabályrendszer megtanulása, ha a tananyag részét képezi, mint ha állandó fegyelmezési tapasztalatokon keresztül tudatosul tanítványainkban. Az egyik út nyugodt légkört és érdekes feladatokat, míg a másik állandó feszültséget, bizonytalanságot teremt.
Graham, Holt/Hale és Parker (2013) érzékletes példával mutatja be, a tanórai szabályok két alapvető oktatási szemléletét és azok következményeit. „Ha minden szabályt a pedagógus alkot meg, amely írott szövegként abból áll, hogy mit ne csinálj és ami merev és büntető jellegű, ez azt az üzenetet hordozza, hogy pedagógus a kizárólagos szabályozó és a gyerekek pusztán irányított emberek. Viszont, ha a gyerekek is hozzátehetnek, ha a szabályok útmutató jellegűek és lazábbak, ha a tanítványok lehetőséget kaphatnak a döntésekben részt venni, akkor az azt üzeni számukra, hogy a gyerekek felelősséget tanulnak; képesek döntést hozni és van önbecsülésük.” [181, 107. o.]
A szabályok oktatása nyilvánvalóan másként történik az alsóbb osztályfokokon, mint a későbbi életkorokban. Az alapszabályok tudatosításának az iskolába lépés pillanatától meg kell történnie. Tipikusan kisiskolás korban szükséges huzamosabb időn keresztül foglalkozni velük és az év folyamán többször visszatérni, ismételni az erre vonatkozó helyes magatartásformákat.
A szabályok és szokások tudatosítására kiváló lehetőség, ha videófilmet készítünk a helyes és helytelen viselkedésformákról. A videó segítségével többször is bemutatható egy-egy szituáció és az arra adott helyes és helytelen reakció. Az év folyamán többször ismételhető, ráadásul szülői értekezleteken vagy fogadóórákon is megmutatható, mintegy demonstrálva a balesetvédelmi szempontokat. A szabályok jogi szempontból is lényeges elemek. Komoly testnevelési baleset esetén ugyanis biztosan vizsgálni fogják a pedagógus felelősségét. Ha kétséget kizáróan igazolni tudja, hogy a lehető leggondosabban járt el a tanórán (amelynek elemi feltétele, hogy a gyerekek ismerik a szabályokat, szokásokat), akkor védettebbé válik az esetleges jogi következményekkel szemben.