Az előző szakasz végén említett jó tanács, mely szerint figyelni kell a tanulók visszajelzéseire, a testnevelésóra hatékonyságát nagyban tudja segíteni. A hatékony üzenetfogadás szintén a kétirányú kommunikáció része. Mind a pedagógus, mind a diák részéről fontos, ezért a következőkben áttekintjük azokat az összetevőket, melyek a pedagógus kommunikációjának részét alkotják. A hatékony tanári kommunikációban elsősorban ugyanis nem az számít, hogy mit mondott a tanár, hanem az, hogy mit hallottak meg (mit fogadtak be) a tanulók.

Érdemes tehát a saját kommunikációnk mellett a tanulók nem verbális jelzéseire is odafigyelni. Jó példa lehet erre, amikor megkérdezzük az egyik tanulót, hogy hogyan érzi magát. Ha a tanuló leszegett fejjel, homlokát ráncolva, motyogva mondja, hogy jól van, akkor könnyen megállapíthatjuk, hogy amit mondott és az azt kísérő nem verbális jelek nincsenek összhangban. Ilyen esetekben inkább a nem verbális üzenetekre célszerű odafigyelnünk, hiszen azok általában érzelemalapúak, belülről fakadnak és szinte biztos, hogy őszinték, mert csak nagyon erős odafigyeléssel lehet leplezni a valós érzelmeket.

A nem verbális jelzések a tanulók közötti kapcsolatokat és viszonyokat is kifejezik. A párok és csoportok kialakításánál is érdemes ezeket a jelzéseket figyelni. Az osztályon belül esetenként megjelenhetnek az erőszak, bántalmazás különböző formái. A klasszikus, ismert esetek, a testi fenyítés, a pszichikai bántalmazás mellett jellemzően megnőtt az elmúlt időben az úgynevezett „cyberbullying” vagy más néven elektronikus zaklatás (terror) az iskoláskorúak körében. Ebben az esetben a tanulók valamilyen közösségi csatornán (fórumokon, emailban, chaten…) bántalmazzák egymást. Ezeket, mivel elsősorban nem a testnevelésórán történnek, nehéz szabályozni és kontrollálni, azonban a bántalmazott tanuló esetében számos olyan nem verbális jelzés jelenhet meg, mely esetleg kihat az órai részvételére is. (Gondoljunk például a testi jellemzőkkel kapcsolatos bántásokra.) A félelem jelei, az adott szituációból való hátrálás, a kézfej ökölbe szorítása, a rémület az arcon kifejeznek ilyen érzelmeket. Abban az esetben, ha a tanuló egy páros feladatnál nagyon tiltakozik az adott tanulótárs ellen, vélelmezhető, hogy kettejük kapcsolatában olyan korábbi esemény volt, ami miatt tart a másik tanulótól. Látható, hogy ez a pár nem fog hatékonyan és alkotó módon részt venni az adott órarészben, illetve belekényszeríthetjük a tanulót egy olyan szituációba, amelyet kerülni szeretett volna.

Ahhoz, hogy eredményesen tudjuk követni a tanulók visszajelzéseit és észre tudjuk venni az előbbi példában szereplő jeleket, a saját figyelmi képességeinket is érdemes fejleszteni. Ebben szerepe van az aktív, támogató, tudatos figyelemnek. Ismert, hogy a kommunikációban, kisebb arányban (körülbelül 40%-ban) van jelen a figyelem [171], mégis jelentősen meghatározza az óra menetét, hogy ebben az időtartamban mit érzékel a tanár.

• A tanár/tanuló nem fordít figyelmet a tanulóra/tanárra;
• a tanuló folyamatos bírálása, értékelése;
• a bizalom hiánya;
• életkori különbségek;
• az észlelés bizonytalanságai;
• ha a pedagógus arra fókuszál, amit hallani akar;
• a kifejezőképesség korlátozottsága;
• inkonzisztencia a verbális és a nem verbális kommunikáció között.

Az aktív hallgatás tartalmaz verbális és nem verbális összetevőket egyaránt. Nem verbális visszajelzés a szemkontaktus és a bólintás is, mely fontos jelzés a tanuló számára, hogy követi a pedagógus a mondanivalóját és érti is azt. Visszajelzés még (nem verbális) az arckifejezés, a gesztus és a mimika, melyek tükrözik az érzelmi viszonyokat is. Gyakran előfordul, hogy rezzenéstelen arccal kíséri a pedagógus a diák közléseit, különösen fegyelmezési helyzetben. Ez elbizonytalaníthatja a tanulókat, így jobb, ha időnként visszajelzünk számukra. A nem verbális visszajelzések mellett verbálisan is vissza tudunk jelezni a tanulónak. Ez ugyan gyakran kimerül az „ühüm”, „igen” és az „értem” kifejezésekben, azonban fontos, hogy inkább olyan visszajelzést adjunk, melyből egyértelműen kiderül, hogy a pedagógus valóban figyelt az elhangzottakra. Egy-egy elhangzott információt konkrétan említsünk meg a válaszban, ekkor éreztethetjük, hogy valóban figyeltünk. Például: „Ahogyan említetted már, pontosabban tudod dobni a labdát.” Az aktív hallgatás és a pozitív visszajelzés érezteti a tanulóval, hogy bátran fordulhat a pedagógus felé érzéseivel, gondolataival, hiszen ő meghallgatja azt.

A támogató figyelem alkalmazásával tudjuk éreztetni a tanulóval, hogy „vele vagyunk”. A beszélgetés közben próbáljuk beleérezni magunkat a tanuló helyzetébe. Vannak olyan tanulók, akiket frusztrál, hogy a pedagógust meg kell szólítania, esetleg olyat kell mondania, ami személyes. Ilyen esetekben keressünk olyan szituációt, hogy más tanulók ne hallják, amit a tanuló mond, hozzuk tudomására, hogy amit mondott az a pedagógus és a diák között marad! Keltsünk bizalmat! Tudathatjuk a tanulóval, hogy voltunk már hasonló helyzetben, így a tanuló könnyebben fog beszélni problémájáról. Fókuszáljunk a tanuló érzéseire! Nyitott kérdésekkel támogassuk őt, így bátoríthatjuk arra, hogy őszintén beszélhet a problémájáról! Megerősíthetjük a pedagógus-diák kapcsolat kommunikációs összetevőit, ha közvetítjük a tanuló felé, hogy megértőek vagyunk és figyelmet fordítunk rá. Hatásosak tudunk lenni, ha ilyen szituációkban a személyes zónára jellemző távolságot választjuk (46–120 cm), figyeljük a tanulót, szemkontaktust tartunk vele, illetve nyitott gesztusokat használunk.

A tudatos figyelem nem egy statikus dolog, folyamatosan változik. A kommunikációban résztvevők eltérő módon reagálnak a beszélgetés során, hiszen a tanítási folyamatban az adott szituációk folyamatosan változnak. A tudatosságnak két része van. Egyrészt rugalmasnak kell lenni, másrészt figyelni kell a kommunikációs gátakat és akadályokat. A tudatos figyelem során célszerű rugalmasnak lenni, hiszen nincs egyetlen jó stratégia. Az eltérő szituációk eltérő stratégiákat kívánnak meg, ehhez szükséges a meglévő kommunikációs stratégiákat továbbfejleszteni. A kommunikációs akadályok és gátak végigkísérik az óra menetét. Ilyen lehet például a figyelem hiánya, a félreértelmezett instrukciók, a tanulók zajongása vagy épp a nem megfelelően átgondolt visszajelzések. A hatékony üzenetfogadáshoz nagyfokú empátiával kell rendelkezni [172; 173], és gondoskodó, segítő környezetet biztosítani a tanulók számára.

Az aktív hallgatás, a támogató figyelem és a tudatos figyelem is fejleszthető (17. ábra). A pedagógusok többsége valamilyen módon fejleszti verbalitását, verbális kommunikációját, azonban a figyelmi képességek fejlesztése gyakran elmarad. Emiatt előfordulhat, hogy a tanulók úgy érzik, hogy feleslegesen mondanak bármit, a pedagógus nem akarja (tudja) megérteni nézőpontjukat, véleményüket.