pedagógus viselkedése hatást gyakorol a diákok viselkedésére. A megjelenése, öltözete, szokásai, kommunikációs stílusa, kérdései és érdeklődése egyaránt befolyásolja a tanulók szemében kialakuló megítélését. A sportos megjelenés, az egészségtudatos magatartás alapelveinek való megfelelés elemi elvárás a testnevelést oktató pedagógussal szemben. A rendezett öltözet, a sportcipő, a testi higiénia, a dohányzás mellőzése, az egészséges ételek és a víz fogyasztása, a rendszeres testmozgás és sportolás igénye olyan alapvető jellemzők, amelyekkel feltétlenül rendelkeznie kell. A pedagógiai magatartás szempontjából az önbizalom, a magas szintű szakmai tudás, a nagyfokú empátia és tolerancia, a támogató, bátorító kommunikáció, továbbá a megbízható vezetői készségek csak példák a hatékony pedagógusi szerep jellemzőire vonatkozóan.

A pedagógusok magatartásával kapcsolatban az egyik első elvárás a megfelelő kommunikációs stílus kialakítása a tanulók irányába, amelyet a 3. fejezetben már részletesen tárgyaltunk. A pozitív tanulási környezet szempontjából azonban még egy aspektusból szót kell ejtenünk róla.

A hatékony testnevelők mindig hatékony kommunikátorok is egyben [109; 198]. A három leggyakoribb pedagógusi kommunikációs stílus közül (agresszív, passzív és asszertív stílusok) elsőként az asszertív kommunikációs stílus jellemzőit mutatjuk be Pangrazi és Beighle (2013) nyomán, amelyet egyben a követendő kommunikációs mintaként jelölünk meg a pozitív tanulási környezet kialakítása érdekében [134].

Az asszertív pedagógusi kommunikáció legalapvetőbb jellemzője, hogy folyamatosan kifejezi az érzéseit és elvárásait a tanulók számára. Kiszámíthatóan és megbízhatóan kommunikál mind verbálisan, mind nonverbálisan. Nem fél elmondani, hogy mit szeretne és ebben nem akadályozza meg, ha mások esetleg mást gondolnak ugyanarról. Nem könyörög, hanem célorientált, tudja, mit miért tesz, mit miért mond és a legjobbat akarja a diákjainak. Tudatosan építi be a saját érzéseit a mondanivalójába, s a pozitív megerősítés segítségével törekszik a megfelelő tanulói magatartás kialakítására. (Az asszertív pedagógusi viselkedés nem csupán egy kommunikációs stílus, hanem elemi feltétele az úgynevezett asszertív fegyelmezési stratégiának [284].

Az asszertív kommunikáció két kulcseleme a tanulók emlékeztetése a helyes magatartásra és a folyamatos pozitív megerősítés. Az asszertív pedagógus világos, határozott instrukciókat ad, de nem fordul át agresszívvá váló ridegségbe vagy érzelmességbe. A közlésein keresztül világossá válik a tanulók számára, hogy milyen cselekedet helytelen, az milyen érzéseket vált ki a pedagógusból, a társakból és egyben utat mutat a helyes magatartás irányába. Az oktatási céljai és a tanulók egyéni szükségletei, jellemzői egyaránt a figyelme homlokterében állnak. Határozott, magabiztos, szigorú, ugyanakkor empatikus és demokratikus beállítódás jellemzi.

A passzív kommunikációs stílusú pedagógus mindenáron meg akar felelni a tanulóknak. Népszerű akar lenni közöttük, amely egyfajta megfelelési kényszert is jelent számára. Megpróbál távolmaradni a konfliktusoktól és azt gondolja, hogy az ő rugalmassága fogja megteremteni a fegyelmezettséget. Ha ez az elvárása nem valósul meg, akkor idegesnek és dühösnek mutatja magát. Gyakran előfordul, hogy nem fordít energiát a rendbontó, „rosszalkodó” tanulókra. Várja, hogy a probléma magától elmúljon és az egész osztályra helyezi át a felelősséget. Sajnos a probléma azonban nem múlik el magától és gyakran még rosszabbá válik a helyzet, ami újabb haragot és dühöt eredményez. Ennek rendszeresen az egész osztály az elszenvedője. A passzív kommunikátor sokszor a levegőbe mond dolgokat. Beírásokkal vagy a szülők értesítésével fenyegetőzik, amit általában nem tart be. Egy idő után ebből a szempontból szavahihetetlenné válik, ami tovább rontja a helyzetét. A kérdései gyakran megfoghatatlanok, használhatatlanok, amire nehéz jó válaszokat adni, s ez még inkább feszült helyzetet teremt a tanórákon.

Az agresszív módon kommunikáló pedagógus a megfélemlítésre és a fenyegetésre próbál építeni. Úgy véli, hogy tanári szerepéből automatikusan fakadó tekintélye miatt mindenkinek fegyelmezettnek kell lennie és vakon követnie őt. A tanórai szabályokat és az elvárásait nem vagy nem megfelelően tanítja meg, ami bizonytalanságot, szorongást, extrém esetben félelmet generál a diákokban. Beszélgetéseire, vitáira egyfajta versenyként gondol, amit mindenáron meg kell nyernie és mindenáron rá kell erőltetnie a másikra a véleményét. A mondanivalója középpontjában mindig a másik, vagyis a „TE” áll. A mindig és a soha kifejezések rendszeresen társulnak egy adott szituációhoz. Például „Soha nem figyelsz rám!” vagy „Mindig elrontod a játékot!” Ennek eredményeképpen a tanulók könnyen úgy érezhetik, hogy semmit nem tudnak jól csinálni. A rendszeres „soha”, „semmit”, „mindig” és „állandóan” kifejezések a gyerekeket védekező helyzetbe kényszerítik és elidegenítik a pedagógustól, ahelyett hogy közelebb hoznák őket egymáshoz. A mondatai sokszor lekicsinylők, a diákok egész személyiségét minősítők, amit jellemzően szarkasztikus módon fogalmaz meg (például hiba esetén „Hát ez gyönyörű volt kisöreg!”). Az agresszív kommunikációt folytató pedagógusok tanóráin sajnos megszokott a kirekesztő, megszégyenítő, megalázó szituáció. Úgy érzik, hogy a magatartásproblémák az ő személyüknek szólnak, ezért harcolni és küzdeni próbálnak a diákokkal, ahelyett hogy a helyes magatartásra irányítanák a figyelmüket. Ez a nevelői magatartás inkább rögzíti és mélyíti a problémát, mintsem segítene feloldani, megoldani azt. Az agresszív pedagógusviselkedés társuló jellemzője a lelki agresszió (esetenként terror) mellett a testi fenyítés és a tevőleges büntetések alkalmazása. A „koki”, a pofon, a hajhúzás mellett meg kell említenünk a mozgással, erősítő gyakorlatokkal történő büntetések destruktív és romboló hatásait, amelyek a „fekete pedagógia” és a jog tárgyköréhez tartoznak.

A 9. táblázatban a három kommunikációs stílus tipikus kifejezésmódjait állítottunk egymással szembe.

A pedagógus professzionális magatartásának további szerepkövetelménye, hogy tartsa meg a vezetői, pedagógusi szerepet, ne akarjon a diákok barátja lenni. Tanulóink számára nagyon fontos, hogy gondoskodók, empatikusak és barátságosak legyünk, de ez nem „haverkodást” jelent. Kiváltképp kezdő pedagógusoknál tipikus, hogy nem találják meg az optimális távolságot a diákoktól és az elfogadottságuk érdekében túllépnek a határon. Sok tanuló zavarttá válik, ha túlzott barátkozást érzékel, ami már rövidtávon kellemetlen szituációkat teremthet. Próbáljuk távol tartani magunkat a diákok magánbeszélgetéseitől, a „pletykálástól”! Nevelési és oktatási céljaink érdekében koncentráljunk az igazi pedagógusi, vezetői szerepvállalásra!