Navigáció: < Előző Következő >
Kategória tulajdonságok | |
---|---|
Könyv címe: | A testnevelés tanításának didaktikai alapjai – Középpontban a tanulás |
Jane Nelsen a klasszikusnak számító fegyelmezési eszközök kritikája mellett, Alfred Adler és Rudolf Dreikurs pszichológusok filozófiájára és tanításaira építve korszakalkotó könyvet írt [324]. Elméletét és módszereit összefoglaló néven pozitív fegyelmezésnek nevezi. Elutasítja azt a nézőpontot, amely szerint ahhoz, hogy egy gyerek jobban viselkedjen, először azt kell elérnünk, hogy rosszabbul érezze magát. Módszerei olyan szemléletmódot képviselnek, amelyekben sem a túlzott szigornak, sem az engedékenységnek nincs helye. A szigor, mint túlzott kontroll szabadság nélküli rendet, a választás nélkülözését jelenti a „Megcsinálod mert én azt mondtam!” elvárása alapján. Az engedékenység ezzel szemben rend nélküli szabadságot, korlátlan választási lehetőséget közvetít, amely eredménye az „Azt csinálsz, amit akarsz!” érzése. Véleménye szerint a pedagógusok (és szülők egyaránt) gyakran esnek áldozatául a szigorúság és az engedékenység kettős csapdájának, amelyek hosszú távon nemkívánatos személyiségjegyek kialakulásához (megtanulásához) vezetnek. A sok büntetéstől például a gyerekek tipikusan vagy engedetlenné vagy „riasztóan engedelmessé” válnak, az engedékenység pedig gyakran eredményez követelőző magatartást.
A pozitív fegyelmezés a fentiekkel ellentétben a kölcsönös tiszteleten, a közös felelősségen alapuló együttműködésen alapul, amelyet sokkal hatékonyabbnak tart, mint a hatalmi tekintélyelvre épített irányítást. Módszertana a szabadság és rend egyszerre jelen lévő kettősségére épít, amelyet minden esetben emberséges és határozott nevelői magatartás övez.
A büntetést teljes mértékben száműzi módszerei közül, hiszen a büntetés négy következménye a (1) neheztelés („Ez igazságtalanság!”); (2) bosszú („Majd bosszút állok!”); (3) lázadás („Pont az ellenkezőjét fogom csinálni!”); (4) visszahúzódás („Legközelebb nem kapnak rajta!” vagy „Hitvány ember vagyok!”).
Olyan módszereket alkalmaz, amelyek önfegyelemre, felelősségtudatra, együttműködésre és problémamegoldó készségre tanítja a gyerekeket.
A gyerekek rossz viselkedésformáinak megjelenése mögött négy olyan téves célt és gyermeki tévhitet nevez meg, amelyek általánosságban jellemzők. Ezek: (1) az indokolatlan figyelemfelkeltés („Csak akkor tartozom hozzád, ha figyelsz rám.”); (2) rosszul használt hatalom („Csak akkor tartozunk egymáshoz, ha én vagyok a főnök.”); (3) bosszúállás („Eltaszított magától, de legalább én is bánthatom.”); (4) vélt alkalmatlanság („Úgysem tartozhatom senkihez, inkább feladom.”).
A fenti téves célok felismerése és a problémák kezelése érdekében a szerző rendszerezett megoldásokat javasol, amelyek közül mindenki megtalálhatja a neki legmegfelelőbbet az adott pillanatban, sziutációban, egy adott probléma megoldása érdekében. A folyamat két kulcskifejezése a meggyőzés (és nem legyőzés), valamint a bátorítás (a dicséret és kritika helyett).
Egyik hangsúlyos módszere az osztálygyűlés, amely szervezésének és rendszeres megvalósításának célja, hogy a diákok kölcsönös tiszteletet, együttműködést és a megoldásra koncentrálás demokratikus módszereit tanulják, miközben szert tehetnek a hét legfontosabb „megélés és készség” tanulására.
A pozitív fegyelmezés fontos része a megoldásra való koncentrálás megtanulása. Ennek kapcsán a gyermek megtanulhatja, hogy;
Jane Nelsen koncepciójának részletesebb bemutatására terjedelmi okokból nincs lehetőségünk. Könyve magyar fordításban is elérhető, amelyet szívből ajánlunk minden kedves olvasónknak akár szülőként, akár pedagógusként történő felhasználásra. A pozitív fegyelmezés módszereinek megismerésével számos új és hatékony fegyelmezési elv tanulható meg.