A társas együttműködést, egyéni felelősségvállalást fejlesztő feladatok és játékok alkalmazása nemcsak a kiegészítő judo kerettantervben kap nagy hangsúlyt, hanem az általános testnevelés kerettanterv megvalósításához is elengedhetetlen.
Sok tanuló számára nehézséget okoz a testkontaktussal, a társakkal való fizikai érintkezéssel járó feladatok végrehajtása, kényelmetlenül érzik magukat ilyen helyzetekben. Ezeknek a helyzeteknek az elfogadtatása és kialakítása nélkül a gyerekek nem lesznek képesek sem a judo kiegészítő kerettantervben, sem az általános testnevelés kerettantervben előírt mozgásműveltségi tartalmakat az elvárható szinten (ideértve az emocionális hatásokat is) elvégezni. A későbbiekben megjelenő küzdő jellegű és küzdőfeladatok során elkerülhetetlenné válik a társsal vagy társakkal történő fizikai kontaktus kialakulása. Az ezzel kapcsolatos gátlások feloldására és legyőzésére nagyon jó lehetőséget kínálnak a társas együttműködést és felelősségvállalást fejlesztő feladatok. A testnevelésórákon és sporttevékenységek végzése közben előfordul, hogy hasonló helyzetekkel találkoznak a tanulók – megérintik, megfogják egymást –, mégis érdemes a küzdő játékokat célirányosan, hangsúlyosan olyan feladatokkal és játékokkal előkészíteni, ahol a testkontaktus intenzívebben megjelenik. A bemutatott játékokkal kialakítható a bizalom és a társas felelősségvállalás a játékostársak iránt (Bächle-Heckele, 2008 alapján), és fokozatosan kialakítható a közvetlen érintkezés, a testkontaktus elfogadása.

Ebben a fejezetben igyekszünk olyan módszertani iránymutatásokat adni, amellyel a fizikai kontaktussal járó, a társas feladatmegoldásokhoz szükséges viselkedési kultúrát is meg tudjuk alapozni. A módszertani megoldások során a feladatokban részt vevő összes tanuló (társ/ellenfél) számára lehetőség nyílik saját és társaik érzéseinek és a gyakorlatokban betöltött szerepének megismerésére. A feladatok hozzájárulnak az asszertív magatartás kialakításához, valamint lehetőséget biztosítanak az együttműködést igénylő gyakorlatok hatékony és sikeres végrehajtásához szükséges szociális kompetenciák felismerésére, tudatosítására, elsajátítására. 
A testkontaktussal, érintkezéssel végzett feladatok olyan szabályozott végrehajtást követelnek meg, amelynek fókuszában a baleset-megelőzés is megjelenik. Ennek betartása és betartásának ellenőrzése mind a tanulók, mind a pedagógus számára kötelező érvényű a viselkedési és feladatvégzési kultúra, valamint a biztonságos környezet kialakításának érdekében. A párban és csoportban végzett feladatok, játékok során a szabályok betartása az asszertív magatartás kontrollált, tudatos fókuszba helyezése elengedhetetlen. A jól szervezett és jól tervezett tanórákon jól fejleszthető a tanulók önismerete, így képessé válnak az énhatékonyságuk megismerésére és szabályozására.

• hely- és helyzetváltoztató játékok, a társ mozgásának irányítása verbális és nem verbális jelrendszer kialakításával;
• bizalomépítő játékok, párban és csoportban;
• egyszerű (2-4 ütemű) szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatok;
• ügyességfejlesztő gyakorlatok párban és csoportokban a társ passzív és aktív szerepvállalásával, a mozgásműveltség és a mozgástapasztalat bővítésére, az énhatékonyság és az önismeret fejlesztésére;
• társsal és/vagy társ segítségével végzett alapvető mozgásokra épülő fittségi állapotot és koordinációt fejlesztő egyszerű akadálypályákon, az önálló feladatmegoldások lehetőségével, valamint a társ verbális és/vagy nem verbális irányításával;
• kontrollált sor- és váltóversenyek, akadálypályák felhasználásával;
• húzások, tolások, emelések, hordások párban és csoportosan a fittségi állapot fejlesztése érdekében is, élménypályák (akadálypályák) segítségével;
• egyensúlyfejlesztő, tartásos páros és csoportos feladatok („gúla jellegű”) gyakorlatok alkalmazása (2-3 tanuló együttműködésével);
• súlypontsüllyesztés különböző felállásokban, ritmuskövetés, társ ritmusának követése állásban, mozgásban;
• küzdő jellegű feladatok, játékok párban és csoportokban.

• bizalomépítő játékok az egyéni és társas felelősségvállalás magas szintű, kontrollált alkalmazásával;
• összetett (4-8 ütemű) szabadgyakorlati alapformájú páros gyakorlatok;
• kreatív feladatmegoldások, feladatalkotások az ügyességfejlesztő, párban és csoportokban végzett feladatokban a társ passzív és aktív szerepvállalásával;
• feladatalkotás (akadálypályák készítése, kontrollált sor- és váltóversenyek alkotása) a páros, vagy társsal végzett kúszó, mászó és utánzó gyakorlatok felhasználásával;
• húzások, tolások, hordások sokoldalú alkalmazása változatos feladathelyzetekben;
• a fittségi állapot és a koordináció, valamint a társas együttműködés fejlesztése élménypályák (akadálypályák) és kontrollált versengések segítségével;
• egyensúlyfejlesztő, tartásos páros és csoportos feladatok, („gúla jellegű”) gyakorlatok alkalmazása (3-5 tanuló együttműködésével);
• egyénileg, párban és csoportban végrehajtott futójátékokban testrész összeérintés változatos eszközfelhasználással;
• fogójátékok a természetes hely- és helyzetváltoztató mozgásformák változatos felhasználásával és testérzékelést fejlesztő feladatokkal:
  • a kiváltás kooperációs szintjének emelésével (pl. „gúla jellegű” forma kialakításával; 2-3 tanuló helyzetváltoztató együttes feladat-végrehajtásával; a tanult speciális judo technikai alapok megjelenítésével; stb.),
  • a húzások, tolások, hordások felhasználásával;
• kooperatív, ügyességfejlesztő játékok alkotása a tanulók kreatív ötleteinek figyelembevételével/felhasználásával.

• Kooperatív, ügyességfejlesztő játékok alkotása a tanulók kreatív ötleteinek figyelembevételével/felhasználásával;
• A tanult speciális judotechnikai alapok alkalmazásával küzdő jellegű feladatok, játékok párban és csoportokban.