Napjainkban világszerte számos ajánlás látott napvilágot a fizikai aktivitás egészségi állapot szempontjából szükséges mennyiségével és ajánlott összetételével kapcsolatosan (WHO, 2008; Department of Health and Children, Health Service Executive, 2009; Australia Department of Health, 2014; Rütten, és mtsai., 2016; U.S. Department of Health and Human Services, 2018; WHO, 2020), melyek tudományos vizsgálatok eredményei alapján születtek meg, és magukban foglalják a gyermekekre vonatkozó fizikai aktivitással kapcsolatos javaslatokat is.

A fizikai aktivitás egészségre gyakorolt hatását már egyre több kutató vizsgálja a gyermekek, ezen belül a 6 évnél fiatalabbak körében is. A nagyobb mennyiségű fizikai aktivitás már 3–6 éves gyermekeknél is jobb egészségügyi mutatókkal jár együtt, csökkenti a kóros testzsír-felhalmozódás rizikóját, és pozitív hatással van a csontozat állapotára (Physical Activity Guidelines Advisory Committee, 2018).
A kardiometabolikus betegségek kialakulásának rizikójával való összefüggése ebben az életkorban nem bizonyítható, mint ahogy az aktivitás dózisával, az eltérő dózisú aktivitások hatásával kapcsolatban sem rendelkezünk tudományosan megalapozott információval. A 3–5 éves gyermekek számára javasolt a korosztályra jellemző átlagos aktivitási szintet elérni, azaz napi 3 órás időintervallumban alacsony, mérsékelt, illetve erőteljes intenzitású aktivitásokat végezni, melyek a csontozat és izomzat erősítése érdekében ugrásokat, szökdeléseket és talajra érkezéseket is magukba foglalnak (Physical Activity Guidlines Advisory Committee, 2018).

A 6 évnél idősebb gyermekeknél és serdülőknél a fizikai aktivitás növelése összefüggést mutat több egészségügyi mutató kedvezőbb állapotával. [Fordított összefüggést mutat például a testzsír-felhalmozódással (adiposity)]. Az aktivitás intenzitása befolyásolja a hatást, a magasabb intenzitással végzett aktivitások testösszetételre gyakorolt pozitív hatása fokozott (Ramires és mtsai., 2015). Szoros összefüggést találtak a kutatók a mérsékelt és erőteljes intenzitású aktivitások mennyiségének növelése és a kardiorespiratorikus fittség javulása, továbbá a rezisztenciaedzés(6) és az erő fittségi komponensének javulása között (Physical Activity Guidelines Advisory Committee, 2018). Bár az aktivitások egészség szempontjából javasolt dózisát tudományos igénnyel nem lehet egyértelműen megállapítani, a kutatások heti minimum 3 alkalommal, 30–60 percig tartó, 50–90%-os relatív intenzitású aktivitások kardiorespiratorikus fittségi állapotra gyakorolt pozitív hatásáról számolnak be, az izomerő-fejlesztéshez pedig minimum heti 2 alkalommal történő izomerősítő aktivitást javasolnak (Physical Activity Guidelines Advisory Committee, 2018).

A kardiorespiratorikus fittségi állapot fejlesztése szempontjából bár a szervezett, csoportos edzésprogramok bizonyultak a leghatékonyabbnak az iskolán kívüli (after school) aktivitások közül (Beets és mtsai., 2009), az aktív közlekedés hatása sem elhanyagolható. Larouche és munkatársainak (2014) vizsgálata rámutatott arra, hogy a kerékpárral történő közlekedés javítja a kardiorespiratorikus fittség állapotát, gyaloglás esetén azonban ez a pozitív hatás – a tevékenység alacsonyabb intenzitása okán – nem mutatható ki.

Számos szakirodalom alátámasztja a fizikai aktivitás csonttömegre és csontstruktúrára gyakorolt pozitív hatását (Weaver és mtsai., 2016). A kutatások eredményeiből egyértelműen megállapítható, hogy az erőteljes intenzitású, úgynevezett „ütközéssel”, erőteljesebb talajkontaktussal járó aktivitások (high-impact activities) (pl. röplabdázás, kosárlabdázás, torna stb.) bizonyítottan pozitív hatást gyakorolnak a csontozat állapotára. A testsúly háromszorosának megfelelő talajreakció-erőt igénylő aktivitások körülbelül 6 hónapon keresztüli alkalmazása heti 2-12 alkalommal, 1–60 percig tartó időintervallumban megfelelő a fent említett pozitív hatás eléréséhez. A rezisztencia- és egyéb izomerősítő edzések csontképződésre gyakorolt pozitív hatásával kapcsolatban kevesebb evidencia alapú ismerettel rendelkezünk. Az érési folyamat befolyásolja az aktivitás csontozatra gyakorolt hatását; a pubertás környékén tűnik a legerősebbnek a hatás (Physical Activity Guidelines Advisory Committee, 2018). A testsúly ugyancsak hatásmódosító tényező lehet; elhízott gyermekek csontozatát gyengébbnek találták a kutatók, mint az azonos nemű és életkorú nem túlsúlyos társaikét (Weaver és mtsai., 2016).

A fizikai aktivitás pozitív hatásai nem merülnek ki a fent leírtakban, az egészségre gyakorolt jótékony hatáson túl számos kutatás a pszichoszociális és a kognitív területre gyakorolt hatásairól is beszámol. A fizikai aktivitás gyermekekre gyakorolt potenciális hatásait a 2. ábrán foglaltuk össze.
Az egyes fittségi komponensek egészséggel való összefüggéséről pedig a 2. fejezetben („Az egészségközpontú fittségi komponensek fejlesztésének lehetőségei gyermek- és serdülőkorban”) részletesen olvashatunk.

(6) A rezisztenciaedzés definícióját lásd a 2.4.2. sorszámú alfejezetben.

Az 5–17 éves gyermekek és fiatalok számára a pozitív egészségügyi hatások eléréséhez átlagosan napi 60 perces, mérsékelt vagy erőteljes intenzitású fizikai aktivitás szükséges, mely minimum heti három alkalommal izomerősítő, csonterősítő (nagy ütközéssel járó) aktivitásokat is magában foglal (Physical Activity Guidelines Advisory Committee, 2018; Bull és mtsai., 2020).

Az elvárt napi átlagosan 60 perces aktivitásba az aktivitások széles tárháza, az egy napon belül – akár csak néhány percig végzett – minden fizikai aktivitás beletartozik (lásd 3. ábra).
A WHO legújabb iránymutatása szerint (Bull és mtsai., 2020) a legfontosabb a inaktivitás idejének minimalizálása, hiszen a kevesebb aktivitás is jobb, mint az aktivitás hiánya(7).

Az egyes aktivitások hatásukat tekintve nem választatók el élesen egymástól (pl. a rollerrel való aktív közlekedés keringésfokozó, aerob mozgásformának is tekinthető, a rekreációs mozgásformák közül pedig például a játszótéren való mászókázás többek között az izomerőt is fejleszti).
A fittségoktatás, illetve az egészségtudatos életvitelre nevelés szempontjából azonban fontos, hogy a gyermekek tisztában legyenek az egyes aktivitástípusokkal, azok egészségre gyakorolt hatásával és azzal, hogy az egyes aktivitástípusokból naponta, illetve hetente mennyit ajánlott végezni az egészség megőrzése érdekében. A gyermekek megértését, a témához kapcsolódó tudásuk bővítését segítheti a fizikai aktivitási piramis, mely az egyes aktivitási típusok egészség szempontjából javasolt mennyiségét ábrázolja (3. ábra).

(7) A WHO legújabb, evidencia alapú ajánlása szerint: „some physical activity is better than none” (Bull, 2020).

(8) Az ábrán látható fizikai aktivitási piramis nagy méretben a kiadvány online változatából letölthető.

Bár a fizikai aktivitási ajánlások mindegyikében megjelenik a javasolt napi 60 peres fizikai aktivitás szükségessége, a választott aktivitások típusa életkortól, a személyi (pl. érdeklődés, motiváció, képességek, esetlegesen fennálló akadályozottság stb.) és tárgyi feltételektől (pl. lakóhely, sporteszközökhöz való hozzáférés stb.) függően különböző lehet.
Az életkor és a nem befolyással van a végzett aktivitás típusára.

A 60 perces napi aktivitásba beleszámítandó minden (akár rövidebb ideig tartó) testmozgás, beleértve a nem irányított foglalkozásokat és aktivitásokat is (pl. játszótéri szabad játék).

Kisgyermekkorban az optimális aktivitási szint elérésében a formális, irányított mozgásprogramoknak kevésbé van jelentőségük. A gyermekeknek megfelelő környezetet biztosítva ösztönözhetjük őket a testmozgásra. A gyermeki spontán játéktevékenységben gyakran megfigyelhetjük, hogy váltakozó intenzitású aktivitásokat végeznek a gyermekek; a mérsékelt és erőteljes intenzitású tevékenységeiket (pl. egymás kergetése, ugróiskolázás, ugrókötelezés) alacsony intenzitású aktivitások (pl. hintázás) követik. Tudtukon kívül gyakran izomerősítő tevékenységet is végeznek, amikor a fára, mászókára, csúszdára – saját testsúlyukat megtartva és mozgatva – felmásznak. Az életkor előrehaladtával, serdülőkor környékére a gyermekek szervezett, csoportos játéktevékenységben (pl. labdarúgás) is egyre szívesebben vesznek részt. Ebben az életkorban azonban jellemzően a lányok aktivitási mennyisége nagymértékben csökken, és a két nem közötti aktivitásbeli különbség felnőttkorig fennmarad, ezért a lányokra való fokozott figyelem jelentősége az egészségfejlesztő testmozgás szempontjából óriási (Dumith és mtsai., 2011; U.S. Department of Health and Human Services, 2018).

Nemcsak a mérsékelt és erőteljes intenzitású aktivitások növelésével, hanem az inaktív viselkedés mennyiségének csökkentésével is hozzájárulhatunk az egészségi állapot javításához. A mozgásszegény viselkedés, különös tekintettel a képernyő (pl. TV, videójáték, tablet) előtt töltött idő számos betegség kialakulásának rizikótényezője. Pozitív összefüggésben áll a kedvezőtlen testösszetétel, továbbá a kardiometabolikus rizikótényezők kialakulásával (Carson és mtsai, 2016). Egyes kutatási eredmények szerint napi két órát meghaladó televíziónézés nemcsak a testösszetétel alakulását és a fittségi állapotot befolyásolja negatívan, hanem az önbecsülést (self-esteem) és az iskolai teljesítményt is (Tremblay és mtsai., 2011; Carson és mtsai., 2016).
Az inaktív viselkedés mennyiségének/idejének csökkentése a BMI (body mass index) csökkenését eredményezi (Tremblay és mtsai., 2011). Az inaktivitás csökkentésével tehát már akkor is hozzájárulhatunk egészségi állapotunk javításához, ha a végzett aktivitás mennyisége nem éri el a javasolt – napi 60 perc – mértéket (Tremblay és mtsai., 2011; Sadarangani és mtsai., 2014; Bull és mtsai., 2020).

Napjainkban a fiatalok egyre szívesebben játszanak interaktív videójátékokkal, melyet angolul az exercise és a game szavak összeillesztéséből adódóan „exergaming”-nek neveznek. Bár ezen játékok fittségi állapotra gyakorolt hatásáról kevés tudományosan megalapozott ismerettel rendelkezünk, kutatások alapján alkalmasak lehetnek az inaktív viselkedés időtartamának csökkentésére, az alacsony intenzitású, illetve mérsékelt intenzitású aktvitások mennyiségének növelésére ennél a korosztálynál (Physical Activity Guidelines Advisory Committee, 2018).

A gyermekek optimális egészségi állapotának kialakításához és fenntartásához az inaktív viselkedés idejének csökkentése szükséges, mely inaktivitás helyébe változatos intenzitású és eltérő típusú aktivitásoknak kell lépniük. Amennyiben egy gyermek átlagos napi aktivitási mennyisége huzamos ideig nem éri el a javasolt 60 percet, fokozatosan, kis lépésekben haladva célszerű az aktivitást növelni, méghozzá olyan tevékenységekkel, melyeket a gyermek örömmel, élvezettel végez! Az élvezetes aktivitások biztosítása a gyermekek számára kulcsfontosságú. Életkortól és nemtől függetlenül befolyásolja a fiatalok aktivitásának és inaktivitásának mennyiségét az, hogy az általuk elvégzett aktivitásokat élvezetesnek tartják-e. Mindezek mellett fontos az életkornak, a testi és mentális érettségnek és előképzettségünk megfelelő aktivitások biztosítása, melyről részletesen a 2. fejezetben írunk. Csakis a pozitív érzelmi hatáson és az adekvát módszerek alkalmazásán keresztül érhetjük el a testmozgás iránti hosszútávú elköteleződést, és teremthetünk biztonságos feltételeket az aktivitáshoz és a fittségi állapot fejlesztéséhez.