Az alsó tagozatos testnevelés-oktatás tartalmi és módszertani feldolgozása a tanulók egészséges önbizalmára épül. A pedagógus feladata, hogy a tanulók fejlettségének megfelelő oktatási tartalmakat, és önbizalmat erősítő módszertani, tanulásszervezési formákat válasszon. A pedagógus további feladata, hogy kimutassa a tanuló sikerében való bizalmát, amelynek eredményeként a tanuló saját maga is elhiszi, hogy képes az adott feladat teljesítésére. A megfelelő módszertan és oktatási tartalom alkalmazása során a tanuló megérzi és kifejezi (meg merem csinálni), hogy kitartása és gyakorlása emeli önbizalmát is.

Az alsó tagozatos testnevelés-oktatás tartalmi és módszertani feldolgozása során a sikerélményeik alapozzák meg a folyamatos testnevelés-órai részvételt, magas tanórai motivációt. A pedagógus feladata, hogy biztosítsa a tanulók számára, hogy megéljék, hogy minél jobban, hatékonyabban dolgoznak, annál szívesebben vesznek részt az órákon, ennek eredményeként a tanulók számára maga a tevékenység (játék, mozgás, sportági cselekvések) adja a jutalom, elégedettség érzését.

Az alsó tagozatos testnevelés során lehetőséget kell teremteni a tanulóknak, hogy a számukra örömet, jó érzést okozó feladatokat sokszor hajthassák végre, és belefeledkezzenek a játékba, a feladatba. A pedagógus feladata, hogy az ilyen játékhelyzetek és feladatok után tudatosítsa a tanulókban a játék és az élmény kapcsolatát, a kellemes érzéseik okait.

A pedagógusnak az alsó tagozatos testnevelés oktatása során törekedni kell arra, hogy a tanulók ismerjék fel és tudják, hogy ha legyőznek egy akadályt, sikeresen teljesítenek egy kihívást, jobban fogják érezni magukat. Ezért a pedagógus feladata annak tudatosítása, hogy a társak és a pedagógusok elismerését és figyelmét nem agresszióval, hanem teljesítménnyel lehet kivívni. Ennek eredményeként a tanuló felismeri, hogy ha eredményesnek érzi magát, akkor egyénileg és a közösség szempontjából is pozitív érzet, visszajelzés várható.

A tanuló a testnevelés széles körű mozgáselemeinek gyakorlása során magabiztossá válik, és megéli, hogy jó (önbizalom-növelő) érzés, ha erőfeszítést tesz és a legtöbbet hozza ki önmagából.
Saját, testnevelés-órai teljesítőképességének, határainak feszegetése, azok átlépése kellemes érzéssel, örömmel tölti el. A pedagógus feladata, hogy teret biztosítson ehhez a folyamathoz, és reális visszajelzések mentén alakítsa a tanuló énképét, önismeretét.

A tanulót általában motiválja az önmagának meghatározott és kimondott teljesítményszint elérése és az új ismeretek szerzésének igénye. A pedagógusnak az oktatási folyamat során végig tisztában kell lennie, hogy a tanulókat a sikerek elérése érdekében három fő szükséglet hajtja: a kompetencia (képesség, profizmus, az erőfeszítések sikere), a kapcsolat (biztonság, valahova tartozás, hasznosság) és a konfidencia (autonómia, optimizmus, remény és pozitív énkép). Ennek érdekében törekedni kell arra, hogy minden tanuló minél többször átélhesse a sikeresség érzetét, ami elengedhetetlen a belső motiváció kialakulásához.

A tanuló a testnevelés óra mozgásos feladatainak és játékhelyzeteinek végrehajtása során keresi azokat a helyzeteket, ahol önfeledten lehet jelen mozgás közben, ami hozzásegíti ahhoz, hogy megtapasztalja, megismerje, azonosítsa a flow élményt. A pedagógus érzékelteti tanulói számára, hogy a flow érzés kialakulásához nem csak a játék és az öröm vezethet. Ebben az életkorban már szükséges a feladattudat kialakulása, a nehéz, kihívást jelentő feladatok megoldására irányuló törekvés is.

A testnevelés széles körű mozgáselemeinek gyakorlása során, a tanulóban megjelenik a növekvő belső kontrollra való törekvés, és felismeri az önértékelés és a teljesítmény összefüggéseit. A pedagógus feladata, hogy a tanulók értékelése során rávilágítson arra, hogy az történhet a saját fejlődése érzékelésével, de teljesítménye értékelhető egy külső normával, vagy másokkal való összevetéssel is. Ezen pszichés fejlődés hatására képes egyéni céljait a tantárgy követelményeihez illeszteni, és közös döntést tud hozni a pedagógussal az egyéni fejlődése tekintetében.

A sportági és nem sportági játékokban – megtanulva bízni a társai képességében – a tanuló hatékony együttműködésre képes. A testnevelésóra módszertani helyzeteinek segítségével képes a serdülőkorra jellemző elbizonytalanodását kezelni és önbizalmát fenntartani. A testnevelésórákon szerzett tapasztalatait, a teljesítőképesség határainak és átlépésének élményét képes az élet más területein is célszerűen alkalmazni.

A pedagógus segítségével a tanuló megtapasztalja, hogy autonómiájának hiányában a feladatok jelentős mértékben vagy teljesen elveszítik lelkesítő jellegüket, így nehezebben lesz majd képes azokat megoldani. Ezen alapulva a testnevelésórán megélt autonómia és a sport általi közös élmény motiváló hatásának igénye a szabadidőben is állandó, belső motiváción alapuló tényezővé válik.

A sportági és nem sportági játékokban átéli a pillanatnyi kiteljesedés élményét, és tudatosan keresi azokat a helyzeteket, amelyekben hatékonynak, sikeresnek élheti meg önmagát. Ezekből az élményekből táplálkozva az élet más területein is hasonló módon próbálja megélni ezen pozitív pszicholó­giai jelenséget.

Ebben az életkorban a tanuló belátja, hogy alapvetően az motiválja, hogy megvalósítsa, fenntartsa és fejlessze önmagát, önmaga céljainak, elvárásainak megfelelő teljesítményeket érjen el. A pedagógus a testnevelés-órai feladatok során úgy közvetíti a teljesítményt, mint értéket, hogy az minden tanuló számára lehetőséget biztosítson az önmegvalósításra, az önmagához mért előrelépés megtapasztalására.