Saját testre jellemző tulajdonságok azonosítása a koordináció, az erő, a gyorsaság és a kitartás mentén.
A pedagógus rajzokat helyez el a terem 4 falán: gepárd, elefánt, majom, szánhúzó kutya. Megbeszélik, hogy a gyorsaság, az erő, az ügyesség és a kitartás (állóképesség) melyik állat jellemzéséhez kapcsolható.
A gyerekeknek saját magukat is jellemezve oda kell állniuk valamelyik képhez. Néhányan kifejthetik, miért oda sorolták magukat, nevezetesen melyik elvégzett testnevelési feladat igazolja választásukat. Később lehet változtatni is: „Én a másik képhez ülök, mert...”.

A pedagógus feladatvégrehajtásra vonatkozó kérdései a tanuló figyelmét önmagára irányítják.
A tanulók tarkóállást tanulnak.
Először nyújtott ülésben „kivasalják” a térdüket, lábukat, lábfejüket. Megnézik, megfogalmazzák, hogy sikerült-e. Hanyatt fekvésben páros lábemelés közben is ugyanezt csinálják, ha behajlik a lábuk, felülnek, s újból kivasalják, mint előbb. Végül tarkóállásban ugyanígy reflektálnak mozgásukra és visszalépnek az előző fokozathoz, amennyiben nem volt nyújtva a lábuk.
Pedagógus: Meg tudjátok-e mondani, hogy melyik részén kell a legerősebben „vasalni” a lábatokat, hogy szép nyújtott legyen?
Szóbeli, kifejtő módon próbálják leírni a jó végrehajtást.

A tanulónak a saját testére vonatkozó határai megélése és annak kommunikációja.
A kétkezes átadás gyakorlása a feladat, amely során időegység alatti minél több, pontos átadás végrehajtása a cél. Különféle méretű labdák állnak rendelkezésre. Az egyik páros egy idő után a korábbi gyakorlathoz képest nagyobb és könnyebb labdát választ.
Pedagógus: Ti miért ezzel a labdával gyakoroltok?
Diák: Nekem a kisebb labda gyakran kicsúszott a kezemből, és mindig lemaradtunk. Elővettük a nagyobb labdát, amivel régebben gyakoroltunk, most mi így jobban, gyorsabban tudunk labdázni.

A feladat helyes végrehajtása során törekvés az ön­megfigyelésre és az önellenőrzésre – összekap­cso­lá­suk az önértékeléssel.
A gyakorlást követő megbeszélésen hangzott el.
Pedagógus: Mire sikerült ma a legjobban odafigyelnetek a gyakorlásnál?
Diák: Zsuzsival párban dolgozva csináltuk a gimnasztika gyakorlatot. Egyszer ő figyelt engem, egyszer én figyeltem őt. Mindketten magunkban számoltuk, hogy hányszor tévesztettük vagy tévesztette el társunk a gyakorlatot. Utána megbeszéltük és előfordult még az is, hogy, aki a gyakorlatot csinálta több hibát vett észre, mint az, aki nézte őt.

A tanuló az egyes feladatok, szerepek mentén jellemzi, határozza meg saját magát.
A hatodik osztály sportnapra készül, a bemutató három sportágban lesz. Az egyikben egyéni részvétellel három tornaszeren 2-2 tanuló vehet részt. A másikban 8 fő az új teremhoki felszereléssel mutat be gyakorlatokat, és 4-4 fő ellen játszik majd. A harmadik feladatban, a gúlaépítésben 10 fős csapat vehet részt. A részvétel választása, kialakítása nehéz feladat, ugyanis mindenki csak egy gyakorlatban vehet részt. A pedagógus három kört rajzol, és megjelöli azokat a feladatok szerint. A diákok leülnek abba körbe, amelyiket választották „Én azért választottam ezt a feladatot, mert…” – el kell mondaniuk döntésük okát. Az osztály megbeszéli, vitatja vagy jóváhagyja az egyes tanulók döntését. A vitás esetekben célszerű érvek mellett pedagógus is dönthet. A továbbiakban ezekre a feladatokra készülnek.

A tanuló saját visszajelzései a teste működése, működtetése hatékonyságáról.
A tanulók párban gyakorolnak. Egyikük szeme be van kötve. Nyitott szemű társa az ő egyik karját változatos kartartásokban helyezi el. A „vak” diák a másik karját is az annak megfelelő tartásba, helyzetbe juttatja el, és közben mondja a megtartott végtagok helyzetének megnevezését (például: vállra, rézsútos magastartás, mellső középtartás nyitott ujjakkal). A továbbiakban a bekötött szemű tanuló hibát keres a végrehajtásban úgy, hogy társa mondja, majd hibásan mutat be helyzetet (mellső közepet mond és oldalsót csinál) és a „vak társ” tapintással megkeresi a hibát és kijavítja.

A differenciált tanulásszervezés és gyakorlás eredményként a tanuló megismeri és jellemzi önmaga viselkedését csoportos és egyéb társas helyzetekben.
A pedagógus „Játék határok nélkül” címmel feladatokat állít össze az órára. Van egyensúlyozás, tehercipelés, ugróiskola, függeszkedés, és a csapat irányításához általánosan ügyes vezető is kell. A tanulók egy kis cédulára felírják az erősorrendet: melyik feladatban volnának a legjobbak és így tovább a leggyengébb egyéni szereplést sejtető versenyszámig. Ezt megbeszélik, mások véleménye is elhangzik. Ezután a feladatok szerint oszlopokba sorakoznak. Mindenki ahhoz a játékhoz csatlakozik, amelyikben a legjobbnak, legeredményesebbnek gondolja magát. Külön oszlopot képeznek azok, akik csapatvezetőként éreznék a legjobban magukat. A létszám-egyenlőtlenséget a másodsorban lejegyzett képesség szerint lehet megszüntetni tanári kontrollal.

A tanuló az önértékelése sérülése nélkül tűz ki egyénre szabott, saját célokat.
A tanulók a félévi osztályzás előtt választhatnak, hogy (zenés) aerobic gyakorlatot vagy a kötelezőnél jóval több gyakorlatból álló gerincoszloperősítő-gyakorlatsort dolgoznak ki. Zsófi nagyon szereti a zenét, az aerobicot, ám elég erős tartáshibája van. A pedagógus felhívja figyelmét arra, hogy neki most inkább a tartásjavításra kellene koncentrálnia. Zsófi sajnálja, mert már a zenét is kiválasztotta, és a gyakorlat is majdnem kész. Azt is tudja, hogy a törzserősítés nem várhat és a döntés joga az övé. Ekkor egy megoldási javaslattal áll elő:
Ugye csinálhatom a gerincgyakorlatokat is zenére? Keresek egy lassabb zenét, hogy ne siessem el a gerinctornát.

A tanuló a pozitív tapasztalatok alapján önmagával való bizonytalanságait és félelmeit legyőzi.
Feri vékonydongájú fiú, nem is nagyon ügyes, állítja magáról. A labdajátékban és más csapatjátékban általában az utolsók között választják be. A tornához nem elég erős, ám a futást elég jól bírja. Benevez a testnevelő tanára tudta nélkül egy futóversenyre és több száz induló között 48. helyen végez. Az iskolában híre megy, és beválasztják az iskolai csapatba. Testnevelő pedagógusa jól ismeri Ferit, tudja, hogy javítania kell a gazdaságosabb futótechnika eléréséhez. Edzéstervet készít neki, futóiskolai és más futótechnikát javító gyakorlatokkal látja el, Feri az iskola udvarán a foci, vagy más osztályfoglalkozás helyett is futhat. Az osztály és a pedagógus megbeszélik Feri „különválasztási”, egyéni lehetőségének okát, feltételeit és az elvárásokat.

A tanuló igényli a külső kontrollt a mozgása, mozdulatai korrekciója érdekében, hasznosan veszi igénybe az IKT eszköz segítségét.
A talajtorna gyakorlása közben az egyik csoport egy kéréssel fordul a tanár felé: Tanárnő! Szeretnénk a telefonunkkal felvételeket készíteni, hogy jobban javíthassuk a hibáinkat. Nem elég, hogy meghallgatjuk társaink segítő kritikáját, látni is szeretnénk pontosan, hol tudunk javítani.
Tanárnő: Természetesen, dicséretes, ha hasznos célra használjátok a technikát, de a felhasználás szabályairól ne feledkezzetek meg! A megosztása ezeknek a felvételeknek szigorúan tilos.” – szól a válasz. Megbeszélik és írásban rögzítik az elektronikus eszköz hasznos órai használatának szabályait.

Már kialakult, megismert egyéni képességeit használni szeretné, annak lehetőségét önállóan kezdeményezve teremti meg.
Dóri az általános iskola alatt egyesületben kosárlabdázott. A gimnáziumi tanulmányai mellett nem tudta vállalni az edzéseket. A középiskolában röplabdázni tanultak, ebben is ügyesen haladt, ám hiányzott a kosarazás. A szünetekben sietve öltözött át, hogy kicsit dobálhasson az órakezdés előtt a kosárra. A fiúk kosárlabdázását sóvárogva figyelte a terem másik oldalán. Egyik nap bekopogott a testnevelő tanári szoba ajtaján.
Szeretnék néha óra végén átmenni a fiúkhoz kosarazni, mert nagyon hiányzik, el fogom felejteni. Úgy tudom nincs kosár sportszakkör lányoknak. Lehetséges? – tette fel a kérdést a pedagógusoknak, nem egyszerű döntés elé állítva őket bátor lépésével. Természetesen pozitív választ kapott, és a feltételeket örömmel fogadta el.

A tanuló a sport és más rendszeres testmozgás közösségre gyakorolt hatását átéli.
A hétfői testnevelésórán az volt a szokás, hogy a beszélgető körben (sorakozás helyett törökülésben „kö­röközéssel” kezdődött az óra) mindenki elmondhatta, milyen újfajta vagy/és érdekes testmozgásélmény tartozott a hétvégi programjához. Különösen tanítási szünetek után szokott hosszabb lenni ez a beszélgetés, az új megszólalók többnyire előnyt élveztek. Egy idő után szinte kínos volt hallgatni ilyenkor. A szokás kialakítása érdekes folyamatot eredményezett, ugyanis többen, akik hallgattak, egy idő után csatlakoztak osztálytársaikhoz, kirándultak, úszni mentek, télen korcsolyázni. A tanév végére szinte kivétel nélkül megszólaltak, még élményeiket is elmesélték, sokkal jobb, pozitívabb légkör alakult ki a csoportban.