A tanuló sikerében való bizalom kimutatása.

Egy tanuló nem meri kipróbálni a kötélmászást. A pedagógus tudja, hogy képes megcsinálni. Látja a gyerek szorongását, esetleges félelmét. Türelemmel és biztatással fordul a gyerek felé: „Ismerlek jól, és én értek hozzá, tudom, hogy képes vagy fölmászni a kötélen, mert erős a karod, elbírod a testsúlyod, és ügyesen föl fogsz tudni kapaszkodni legalább a feléig…” A tanuló nem hisz magában, továbbra is fél, de pedagógusa szeméből és nonverbális kommunikációjából azt „olvassa” ki, hogy a felnőtt elhiszi, hogy képes erre. Bízva benne, nekiveselkedik, és ügyetlenül bár, de megpróbálja. A mozgás során – látva a tényleges történést – a gyerek félelme oldódik, kíváncsisága felélénkül, és a mozgásgyakorlás során a tapasztalatai eredményeként megerősödik az a hite, hogy ő is képes kötelet mászni.

A tanulók lelkesítése, a tevékenység sikere, annak jutalom érzésként megélése.

Labdás ügyességi játék közben a testnevelő pedagógus folyamatosan beszél a gyerekekhez, a mozgástanítás idején (például „derekadig engedd fel a labdát, ujjaiddal puhán told a föld felé”) a következő mondatok is elhangzanak:
„Figyeljétek meg, milyen jó érzés birtokolni a labdát… figyeld meg, milyen jó, hogy te irányítod a labda útját, mozgását…”
„Figyeljétek meg, milyen érzés elütni a másik kezéből a labdát… ugye, milyen bizsergető? … és közben tudtok arra figyelni, hogy a tiéteket ne tudják elvenni?”
„Ugye milyen jó játszani?”
„Most csak magatokra és a labdára figyeljetek! Tegyetek apró változtatást a feladatban! Találjatok ki valami újat… legyen az akár a legkisebb módosítás, és figyeld meg milyen érzés, hogy azt csinálod, amit te találtál ki!”

A játék és az élmény kapcsolata, a kellemes érzésekbe belefeledkezés okainak tudatosítása.

Az alsó tagozatos testnevelésben a tanulók leginkább a játékos feladatokba és a játékokba képesek belefeledkezni. Ha pedagógusként észrevesszük, hogy a tanulók annyira belemélyednek a játékba, hogy mást szinte nem is vesznek észre, alig hallják meg a sípszót, a pihenőidőben a következő kérdéseket tegyük fel:
„Ugye milyen jó volt úgy játszani, hogy csupa öröm és izgalom volt, amit éreztetek?
Mi volt a legjobb, ami a legjobban tetszett nektek?”
„Észrevettétek, hogy miközben csak a játékkal foglalkoztatok, csupa ügyes dolgot csináltatok?” (Következzen egy felsorolás a készségeket illetően, kiemelten, amit az előző órákon tanultak.)

Bíztatás annak felismerésére és tudatosítására, hogy az akadályok legyőzése örömet, jó érzést okoz.

Hosszútávfutás közben a pedagógus időről időre biztatja a gyerekeket:
„Figyeld meg, hogy hol jön el az a pont, amikor nehezebbé válik a futás…
Figyeld meg, hogy még utána is van rengeteg energiád!”
„Gondolj futás közben valami jó dologra!”
„Érzed, milyen jó, hogy képes voltál befutni a célba, pedig talán te sem hitted, hogy kibírod?”
„Érzed, milyen jó érzés, hogy legyőzted önmagad gyengeségét?”

A már megélt sikeres mozgásemlékekre építve a tanulók magabiztosságának erősítése.

A kosárlabda fektetett dobás osztályzása előtt a tanulók izgatottak, többen nagyon izgulnak. A pedagógus a korábbi sikeres végrehajtásokkal kapcsolatos mentális képeket hív elő kérdések segítségével.„Most mindenki gondoljon vissza arra, hogy milyen ügyesen gyakorolta a fektetett dobást az órákon, vagy délután kint az udvaron. Emlékezzetek, és ismét érezzétek azt a jó érzést, mikor csak önfeledten gyakoroltatok és élveztétek a mozgást, valamint azt, hogy sikerült bedobni egy kosarat. Mindenki keresse meg magában azt a már ismert érzést, mikor megélte, hogy jól tudja a fektetett dobást… ezt az érzést felidézve kérek mindenkit, hogy bátran jelentkezzen bemutatásra…”
A személyes megszólítás pozitív töltésű, bizalmat sugárzó legyen.
„Képes vagy arra, hogy tökéletesen bemutasd a gyakorlatot... csak arra figyelj, …például hogy a térded erőteljesen lendüljön felfelé, vagy a dobó könyököd derékszöget zárjon...”

A meghatározott teljesítmény elérése érdekében tett önálló lépések rögzítése.

A testnevelő pedagógus „fittségi naplót” kér a tanulóktól. Elmondja, hogy márciusban mindenkinek a fittségi állapotát felmérik. Addig azonban közösen kell tevékenykedniük azért, hogy mindenki egészséges eredményeket érjen el. Elmondja, hogy a naplót nem fogja értékelni, azt mindenki saját magának vezeti, hogy képes legyen követni önállóan a mozgásait, változását, erősségét, nehézségét. Minden héten beszélgetni fognak a naplóról és a heti mozgáslehetőségeikről, fontos kérdésekről.
Vajon látszik-e kívülről, hogy például mozog, erősít? (társak általi visszajelzés)
Vajon önmaga érez-e változást a rendszeres mozgás hatására? (például közérzetén, az élet egyéb területén a kondíciójával, könnyedebb mozgással kapcsolatban)
Mit élvezett leginkább a tevékenységei közül?
Mi az, ami nehezen megy és vajon miért?

A flow élmény azonosításának elősegítése.

A testnevelő pedagógus figyelemfókuszáló technikákkal (például: „Csak arra figyelj, hogy a talp külső élével érintsd meg a labdát! Figyeld meg önmagadat, miközben futsz! Mit gondolsz? Mit érzel? Mi jut eszedbe?”) ösztönzi, hogy a tanulók próbáljanak teljes tudatukkal a „jelenben” lenni, miközben a feladatot csinálják. Ezáltal szinte eggyé válnak a tevékenységükkel. A következő kérdéseket tegye fel a gyerekeknek:
„Volt-e már olyan, hogy azt éreztétek, milyen gyorsan elröppent az idő, miközben játszottatok, mozogtatok?
Volt-e már olyan élményetek, hogy a testetek és az elmétek minden erőfeszítés nélkül működik együtt órákon át mozgás közben, és egyáltalán nem fáradtok el?”

A belső kontrollt kiváltó kérdések alkalmazása.

Összefüggő gimnasztikai gyakorlat bemutatása előtt a pedagógus a következő kérdéseket teszi fel a diáknak:

„Átgondoltad, hogy a gyakorlat végrehajtása közben milyen apró mozzanatokra kell figyelned?”

„Emlékszel arra, hogy mi az, amire neked a jól kivitelezett mozgáshoz szükséged van?”

„Figyeld meg, hogy az izgatottsági szinted az optimális zóna közelében van-e!”

„Van benned félelem a bemutatás előtt? Félsz attól, hogy nem sikerül, elrontod, kinevetnek?” (Természetesen ezeket a felvetéseket szóban át kell beszélni, de nem a bemutatás előtti pillanatokban!)

„Ugye tudod, hogy egy kellemes emléket kell (mikor ügyesen megcsináltad a gyakorlatot) felidézned magadban, hogy ne a szorongást, hanem az ösztönző izgalmat érezd a testedben!?”

A serdülőkorra jellemző elbizonytalanodás kezelése.

A pedagógus esélykiegyenlítő játékot szervez az órán, mert szeretné elérni, hogy minden tanuló megtapasztalhassa különböző posztok szerinti taktikai megoldásokat.

Egy esélykiegyenlítő játék során, olyan tanulók maradnak fenn a pályán, akik kevesebb tapasztalattal rendelkeznek az adott játék emberfölényes helyzeteinek technikai és taktikai megoldásában. Ilyen esetekben, a játékban már nem részt vevő társaik szinte kivétel nélkül biztatják és tanácsokat adnak a hatékony feladatmegoldásra. A tanuló bár fél, hogy nem tudja hatékonyan megoldani a feladatot, nem ijed meg, hanem felhasználja a tanácsokat, jobban koncentrál, és sikerrel végrehajtja a feladatot.

A feladatok önálló felhasználhatóságának tudatosítása.

A testnevelő pedagógus az alkarérintés technikáját tanítja. A csoport fele nehezen hangolódik a feladatra. Tudva azt a tényt, hogy ha a diák nem motivált a tanítási folyamatban, akkor annak hatékonysága minimálisra csökken, a pedagógus felteszi a kérdést: „Ezt a mozgást szükséges megtanulnunk, mert benne van a tantervben, főként a röplabda játék mozgásaiban. Ki az, aki szívesen gyakorolja, és ki az, aki nem?” „Vajon, mi kell ahhoz, hogy könnyebben és gyorsabban megtanuljátok?”

„Találjatok ki és mondjatok minél viccesebb helyzeteket, amikor erre a mozdulatra az életben szükségetek lehet?” (A tanár tarsolyában is legyen néhány példa.)

A sport általi feltöltődés személyes lehetőségeinek meg­­­­­fogalmazása.

A testnevelő pedagógus a következő feladatot adja a diákoknak: „Ezen a héten még jobban figyeljétek és jegyezzétek meg a pillanatokat, perceket, amikor igazán bele tudtok feledkezni abba, amit csináltok! Tegyetek különbséget, hogy, melyek azok, amik jobban esnek, amiket jobban szerettek, és melyek azok, amikor nehezebb odafigyelnetek a mozgásra!”

A tapasztalatokat feljegyzik, a következő héten megbeszélik, minden tanuló sorrendet állít fel a három kedvenc mozgásformát illetően.

A személyes cél megfogalmazása, az egyénileg megjelölt értékeknek való megfelelés próbája.

A pedagógus 2-2 elleni játékot játszat a tanulókkal úgy, hogy a feladat lényege az, kinek sikerül többször elzárást csinálnia. Megkéri őket, beszéljék meg azt, hogyan mérik ennek a hatékonyságát az elért kosarak számán kívül. A párosok döntsék el, hogy miből fogják látni, érezni önmaguk számára a sikert, valamint azt, hogy jó teljesítményt produkáltak!

Az óra végén beszéljék meg a tapasztalatokat!