Az iskolában a gyermekeket arra is meg kell tanítani, hogy rajtuk is múlik, mennyire lesznek sikeresek. Napjainkban a teljesítmény és annak minősége döntő jelentőségű. Sok esetben ennek nyomán fogadjuk el vagy rekesztjük ki egymást a közösségből, ezek alapján határozzuk meg a másikat és önmagunkat, az ehhez kapcsolt helyzetek okoznak sikert és kudarcot, jó érzést vagy mély szorongást. Tudjuk azonban, hogy a teljesítményhelyzetekben való helytállás valójában tanulható és tanítható elemekből áll. Összességében – természetesen – kell hozzá a tanulás és a gyakorlás, de azoknak nem a mennyiségi, mint inkább a minőségi összetevői a meghatározóak. És ne feledkezzünk meg az első három fejlesztési terület során elsajátított és tudatosított készségszintről, amely már tartalmazza a tanuló korának megfelelő önismeretét és érzelmeinek szabályozását.
A fentieken túl pedig szükséges megfelelő mértékű önbizalom, belső motiváció és örömteli élmény abban a helyzetben, amelyben a teljesítmény zajlik. Bár mind az önbizalom, a megfelelő motiváció, valamint a flow élményének kialakításában és tudatosításában is kulcsszereplő a pedagógus, mégis arra kell felkészíteni a diákokat, hogy a későbbi életükben mindezeket majd egyedül – netán a negatív visszajelzések kereszttüzében – is képesek legyenek fenntartani és alkalmazni.

Érdemes az óra mozgásos tartalmait és helyzeteit felhasználni arra, hogy olyan alapélményeket és tudatos hozzáállást alakítsunk ki diákjainkban, amelyek egész életükön át a testmozgás iránt elkötelezik és elkísérik őket.