A fogalmi rendszer kialakításának viszonyítási alapja a hosszúsági tengely mentén áthaladó függőleges irányú sík, amely a testet bal és jobb testfélre osztja. Ehhez képest fedezik fel a gyermekek azt, hogy melyik testoldalukat hogyan nevezik el, illetve hol találják, és az alábbi feladatok során egy megfelelő irányviszonyítási rendszer (saját irány) segítségével értik meg, majd taktilis eszközökkel – a tapintás érzékelését bekapcsolva – rögzítik a fogalmakat azok tartalmához.

Egy középvonalat, illetve annak érzetét kell a testen kialakítani. A pedagógus annyi vastag (60-70 cm hosszú), színes krétavonalat rajzol a padlóra, ahány gyermek van. A feladat az, hogy erre a krétanyomra (vonalra) rá kell feküdni úgy, hogy a kréta vonala a test hosszanti középvonalán legyen a mellkason. Legegyszerűbb, ha négykézláb föléje másznak, és szépen lassan ráereszkednek, majd előre-hátra „meghúzkodják” magukat a padlón. Fontos, hogy a krétanyom minél erősebben látszódjon a trikón, a nadrágon vagy a szoknyán is.

A következő gyakorlathoz szükség van vastag táblaíró filcre. Kétféle színnel színpár „pacát” (például sárga-kék, piros-zöld) rajzolunk a gyermekek tenyerébe. Ugyanilyen színpárt rajzolunk vagy helyezünk ki a terem két ellentétes oldalára. A gyermekeket a teremben leültetjük úgy, hogy a tenyerükben az adott szín az aktuálisan egyező szín felé mutasson. Ebből a helyzetből már meg is kell nevezni az oldalakat, például jobb-piros, bal-zöld.