A testtudat leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a gyermek tudatában van a testének, érzi annak térbeli elhelyezkedését, megfelelően képes szabályozni izomfeszüléseit, és érzi fizikai igényeit (például éhség, kényelmetlenség). Ez meghatározza a világgal való viszonyát: minél differenciáltabban érzékeli saját magát, a külvilágról is annál összetettebb képet tud alkotni, így abban elfoglalt helyét biztonságosnak érzi, ezáltal lelkileg is stabil, kiegyensúlyozott.

A következő oldalon bemutatott játékos gyakorlatok fejlesztik a testtudatot, a gyerekek pozitív érzelmi tapasztalatokat szereznek saját testükkel és mozgásukkal kapcsolatban, ami segíti a helyes önértékelést és a jó társas kapcsolatok kialakulását. A testtudat kialakulásának első lépése a testkép ismerete, a saját test megtapasztalása, érzése. A testkép a test külső és belső érzeteiből származik, tartalmazza a saját testről szerzett tartós benyomásokat is. Kialakulását befolyásolják az érzelmek és mások rólunk alkotott véleménye is.

A saját testről szerzett tudás a testfogalom. A gyermek megtanulja a testrészeinek az elhelyezkedését, nevét, funkcióját. Célszerű a testképbe még be nem épült testrészeket többféle módon érzékeltetni (például a testrészek dörzsölése, csipkedése, simogatása). Ha a gyermek már meg tudja nevezni a testrészt, ha már biztosan beépült a testképébe, akkor érdemes a testrész funkcióját gyakorolni.
A test gravitációhoz való alkalmazkodásának, egyensúlyának, az izmok percről percre változó mozgásának megélése a testséma. A testséma segítségével a gyermek képes a mozgásos feladatok megoldására, közben alkalmazkodni tud a megváltozott testhelyzethez, tartani tudja egyensúlyát. Pontosan tud utánozni mozgásokat. De ehhez pontos ismeretekkel kell rendelkeznie az egész testről.

Testtudatfejlesztő gyakorlatok bemutatása

Figyelemvezetés: A nagy mozgásoktól indulunk, majd azokat fokozatosan finomítjuk, és így jutunk el a finom­motorikusan is összerendezett mozgásokig. Először végeztessünk határozott érzetű mozdulatokat (például feszítés – lazítás)! Amikor ezeket a mozdulatokat már képesek izoláltan végezni a gyerekek, akkor térjünk át a mozdulatlan, ellazult helyzetben történő, adott testrészre vonatkozó érzetek tudatosítására. Az idegrendszer érését figyelembe véve érdemes fejtől lefelé haladni.

Példák:

• Csukott szemmel saját adott testrész mozgatása vagy érintése.
• Mozdulatlan fekvésben megfigyelési szempontokat érdemes adni:
  • Mennyire érzi nehéznek, könnyűnek az adott testrészt (izomállapot)?
  • Mennyire érzi melegnek, hűvösnek (keringésállapot)?

Erről adjunk is visszajelzést a gyeremeknek, hogy értelmezni tudja saját testérzetét és tudjon rá reagálni. 
Ezen kívül a már gyakorolt jógapozíciók mindegyikében adjunk megfigyelési szempontot, amely a belső észlelés folyamatos tudatosítása által gyakorlásról gyakorlásra egyre pontosabb testtudathoz vezet.

Testrészek tudatosítása érintés által: Az adott testrész simítása, dörzsölése, önmasszás, ruha érzete a bőrön. Ez végezhető párban is (például a nyak, váll átmasszírozása).