A gyermek tanulási, érési folyamatainak nagy része mozgásos alapról indul; ha ezt az iskola is figyelembe veszi, már rengeteget tesz a testi-lelki egészség megőrzéséért. Amikor ez a mozgási inger leszűkül, akkor a belső rendszer (mozgató-, és idegrendszer egyaránt) – adekvát választ adva – egyfajta korlátozott működéssel reagál. Korlátozódik az ízületek mozgástere, az izom ereje és nyújthatósága csökken, ezáltal tartáshibák alakulhatnak ki. A mozgásnak minden iskolai térben – így az osztálytermekben is – teret adva támogatható a gyerekek szellemi-lelki fejlődése is. Ha a tanulás folyamatában gyakran ülő helyzetbe kényszerülnek, akkor a statikus helyzetek helyett lehetőség szerint válasszuk az instabil ülőalkalmatosságokat, melyek folyamatos mozgásingert biztosítanak, valamint tudatosítsuk az ülés közbeni helyes testtartást.

„Az élővilágban az ember rendelkezik a leggazdaságosabb antigravitációs mechanizmussal. A testtartás – az egyes testrészek egymáshoz való viszonya – dinamikus egyensúlyi állapot, melyet a testtartásért felelős izmok állandó, szemmel alig látható, sok irányú tevékenysége tart fenn. Biomechanikailag helyes testtartásról akkor beszélünk, ha az ízületi tokok és szalagok feszülése a fiziológiásnak megfelelő, a tartásért felelős izmok harmónikus együttműködése miatt az izomzat erőkifejtése minimális, mindezek következtében az ízületi felszínek terhelése egyenletes.” 

A helyes testtartásnak – több más mellett – azért van jelentősége, mert az optimális anatómiai elrendezés megfelelő helyet, anatómiailag szabad teret biztosít a belső szervek számára is. Ezek működése is összefügg az aktív-passzív mozgatórendszer kiegyensúlyozottságával.