A cél az, hogy a megismert mozdulatformákkal a közös megformálás élményt adjon, annak keresésére, átélésére motiváljon, és a kapcsolatteremtés megjelenési formái a táncos mozgásalapokkal és a hozzájuk tartozó ismeretekkel egyidejűleg átértékelődjenek.

Az alapgyakorlatban a gyerekek szabad irányválasztási lehetőséget kapnak, járnak, sétálnak a zene lüktetésére ( ♪  ♪). A lüktetési rend szerint számolniuk kell egytől nyolcig, de a lépések iránya és távolsága tetszőleges. Az egyedüli szabály az, hogy a 7–8. lüktetésre páros lábú ugrásokat kell végrehajtani helyben. A talajra szerte a teremben a páros lábnak megfelelő jeleket rajzolunk. Az alapgyakorlatot követően a 7–8. lüktetésre a gyerekek egy párral együtt beleugranak a talajra rajzolt jelekbe. A párt a hat lépés alatt találják meg. Érdemes előre felkészülni a zárást jól kiemelő zenével, mert ez nagyban megkönnyíti a sikeres megoldásokat. Alapszabály, hogy mindig más jelet és/vagy más párt kell keresni, és aki közelebb van egy jelhez, az ugorhat bele.

Variáció:

Nemcsak a lépésben, hanem a test többi dinamikai elemében is megerősítjük a páros lábú ugrás helyét. Ennek értelmében ki is kell mondani a számokat (hét, nyolc), és ugyanebben az időben kettőt tapsolni is kell. Vagyis három szinten – kéz, láb, hang – is megerősítjük a megfelelő megoldást.

A feladat alapvető szerkezete, vagyis a járás, séta 1-től 6-ig, a 7–8. lüktetésre a számolás, a taps és a páros lábú ugrás, továbbra is érvényben van. Minden gyerek lerajzolhatja a padlóra a tánckeresztet (24. ábra):

A cél az, hogy a gyerekek a középső, más színnel jelölt területbe csak a megfelelő számú lüktetési részre léphetnek, tehát a 7. és a 8. negyedre. A többi négyzetbe tetszés szerinti sorrendben és térirányban tehetnek lépéseket, de minden sorzárlatot a középsőben kell megjeleníteniük. Ebben a gyakorlatban nagyfokú tér- és mozdulat-összehangolásra van szükség. Kezdetben egyedül gyakorolnak a gyermekek, majd párokban is bemutatják a gyakorlatot, így egymásnak segítenek, kijavítják egymást.