A cél a mozdulatsoroknak és a mozdulatoknak a test különböző részein szólamokban való megjelenítése, a látható és hallható dinamikai elemek vegyítése a megfelelő feladattípusokban.11

Az eddig megismert jeleket és az ahhoz tartozó táncos alapmotívumokat továbbra is felhasználjuk a mozgásfejlesztéshez, a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig. A négyzet az első, mivel a hozzá tartozó a mozdulat elég egyszerű: nyit-zár. Az egytagú szavak alkalmazása az egytagú mozdulatokhoz könnyű feladat. Azonban, ha eltérő dinamikai megformálást szeretnénk, az nehézséget okoz. Amikor a mozdulat talajfogása hangos, akkor a szavakat kell halkan mondani, amikor pedig halk a mozdulat, akkor hangosan kell a szavakat kimondani. Mindezt azzal is bonyolíthatjuk, hogy nem beszéddel, hanem azonos ritmusú tapssal kísérjük a láb mozgásait. Először azonos dinamikai erőfokkal, majd ellentétesen, vagyis amikor a taps hangos, akkor a láb súlyvételei halkak, a hangos súlyvételek alatt pedig halk tapsok lesznek.

A tanár ismert hely- és helyzetváltoztató mozgásokat ad feladatul a hozzárendelt erőfokkal. A mozgásokat adott jelre megállítja, és változtat a hozzájuk társított erőfokon. A továbbiakban az adott mozgáshoz tartozó mozdulatokat változó dinamikával kell egyidejűleg végrehajtani. (Például settenkedés lassan, nagyon gyors integető mozdulattal mellső középtartásban, majd fokozatosan erőfokot cserélni: trappolva, gyorsan haladni és a kézzel lassú fel-le mozgásokat végezni.) Az átmenetek idejét lehet variálni.