Cél az, hogy a kéttagú és háromtagú lüktetés a mozgásokban, mozdulatokban, a zenei lüktetéssel szinkronban, megadott mozgásséma alapján jelenjen meg. A különböző
táncelőkészítő mozdulat-összekötések megismerése, begyakorlása, amelyek megalapozzák a táncos motívumok megértését és azoknak az improvizációban [lex] betöltött szerepét. Mindezeket a megfelelő erőfokok alkalmazásával és a társas kapcsolatok determinálásával együtt kell értelmezni és kivitelezni.

A kéttagú motívumokat a súlyt hordozó láb támaszának módosításával a legkönnyebb megértetni. Az egyik változat, amelynek alapjait eddig is már gyakoroltattuk, egyszerű támasz: párosról páros lábra ugrás. A különbség az, hogy az első ugrás kis terpeszben (körülbelül minimum fél lábfej, maximum 1 lábfej szélesség), a második ugrás pedig zárt lábbal érkezik a talajra. Nagyon gyakorlásigényes mozgáskapcsolat.

A már ismert jelek közül hozzárendelünk ehhez a mozgáskötéshez egyet, a már ismert négyszöget. Vagyis minden négyszög jel ezt fogja jelenteni: két ugrás páros lábon, az első kissé nyitott terpeszben, a második zárt lábbal. ♪ ♪. A zenei lüktetésre így mindig ez a megoldás maradhat, ha a négyszöget (négyzetet, téglalapot) mutatjuk vagy láttatjuk. Első gyakorlat a következő (23. ábra):

Leteszünk karikákat egy sorban, egymás után összeérintve. Minden karika mellé jobb oldalról odateszünk egy négyzetet. A zene indítása után a feladat az, hogy
minden karikában két ugrást kell tenni, az elsőt kissé nyitott terpeszben, a másodikat zárt lábbal. A gyakorlat az utolsó karikáig tart. Az indulásnál célszerű a gyermekeknek a zenei lüktetésben saját maguknak beszámolni (egy, két, egy, két), így sokkal könnyebben tudják kezdeni és folytatni a feladatot.

Variáció:

Az ugrásokkal egyidejűleg taps is megjelenhet:

• Minden első ugrásra (kis terpesz) van egy taps.
• Minden második ugrásra (zárt láb) van egy taps.
• Minden ugrásra van egy taps.

Ugrókötél-áthajtás; ugrálókötéllel kell megoldani a kis terpesz–zárt pozíciós ugrásformát. A kötél áthajtása itt is feles tempójú az ugrásokhoz képest, vagyis két ugrás alatt történik egy hajtás. A mozdulat dinamikájának megfelelően az a jó, ha a kötél áthajtása a láb alatt ütemelőzőre történik. Meg lehet oldani a feladatot helyben, vagy lassú haladással valamelyik térirány felé.

Az alkalmazandó jelünk most a háromszög lesz, ezt a formát ugyanúgy ki lehet vágni hullámpapírból vagy vastagabb, színes kartonpapírból. Ennek a jelnek a jelentése a háromlépés, háromugrás ti-ti-tá (♫ ♪) ritmusban. A támasztékban is változás történik, hiszen ebben a formában soha nincs páros lábú támaszték, a súlyvétel mindig egy lábon, de váltva van. Első gyakorlatként egy egyszerű vitorlázó kötelet, vagy bármilyen kis magasságú, de folyamatos „akadályt” teszünk le a gyakorlás céljából a talajra. Efölött kell a háromlépést vagy ugrást elvégezni, egyszer az egyik, azután a másik oldalra. Természetesen a haladási irány és a térirány összefüggését ugyanúgy megváltoztathatjuk, mint azt a páros és egy lábas támasztékú ugrásoknál tettük. Ennek alapján a kötél felett – úgy, mint korábban – lehet cikcakkban előre, oldalt vagy hátrafelé haladni. Ezen a fejlettségi szinten mindent zenére kell megoldani.

A karikákat letesszük az eddigi gyakorlatnak megfelelően egymás után. A karikák jobb oldalára letesszük a háromszögeket (minden karikához egyet). A gyermekeknek minden karikában három lépést vagy három ugrást kell végezni, természetesen a zenei lüktetéssel egyezően.

Variáció:

Nemcsak a jobb, hanem a jobb és a bal oldalra is leteszszük a jeleket. Azzal a lábbal kell kezdeni a háromtagú mozdulatot, amelyik oldalon van a jel. Ha bal oldalon látjuk a következő karika mellett a jelet, akkor bal lábbal kell kezdeni, ha jobb oldalon, akkor a jobbal. Lehetséges az is, hogy többször egymás után ugyanazon az oldalon van a jel, ekkor értelemszerűen mindig azzal a lábbal kezdünk, amelyik oldalon a jelet láthatjuk.

Az új jel egyszerű körforma, amit szintén papírból lehet kivágni. Jelentése egy négytagú mozdulat, egyenletesen a zenei lüktetéssel egyezően, amelyben kétszer az egyik lábon ( ♪  ♪), kétszer a másikon szökdelünk ( ♪  ♪). Ebben az esetben nem szükséges megkötni, hogy melyik láb kezd, négyszer történik az ugrás, egyegylábon 2-2.  A gyakorlást a megfelelő tempójú és hosszúságú zenére kell végezni. Ugyanúgy, mint a korábbi változatoknál, a haladási irány és a térirány megváltoztatása a gyakorlási folyamat egyes szakaszaiban történhet egy kijelölt térirány felé előre, oldalt vagy hátra irányban, de a lábak súlyvétele kettesével vált a kötél által elválasztott két területen.

Amikor a megfelelő mozgásminőség már kialakult, akkor lehet a karika egyik vagy másik oldalára is letenni a jelet, így változatosabb lábtámaszváltásokat lehet elérni. A jobb oldalon megjelent karikánál a megoldás jobb-jobb-bal-bal, de ha utána a bal oldalon van a karika, akkor ott bal lábbal kell folytatni, vagyis négyszer ugrik a bal láb, csak kétszer az egyik karikában, kétszer pedig már a következőben.

Ez az előző feladat ugrálókötéllel. A hajtás most is fél ritmikai értékű, és ütemelőzősen kezdődik. Két, azonos lábon ugrás után jön a két másik lábon ugrás, és kétugrásonként egy kötélhajtás. A gyermekek olyan gyorsan belejönnek ennek a megoldásaiba, hogy egy-két hónap után nemcsak ezeket a formákat tudják igen jól megoldani, de rendszerint képesek megváltoztatni a kötél hajtásának irányát is. Így előre és hátra kötélhajtással is szívesen és sikerrel próbálkoznak.