A testnevelésórán, illetve bármely sportfoglalkozáson való részvételi lehetőség megvonása kiválóan működő korrektív szabályozó. A hagyományos, sportági szabályrendszerek is használják, gondoljunk csak a kézilabda 2 perces kiállítására vagy éppen a több sportágban is alkalmazott piros lapra. Az iskolai testnevelésben természetesen sokkal rugalmasabban és széleskörűbben alkalmazandó a részvételi lehetőség megvonása, mint fegyelmezési eszköz. A módszer lényege, hogy a kívánt és szeretett tevékenységet (a testnevelésóra és a mozgásos tevékenységek) időlegesen megvonjuk a tanítványunktól.

Nagyon fontos előfeltétel, hogy a módszer addig a pillanatig működik, ameddig a tanítványunknak nem az a célja, hogy inkább ne vegyen részt a testnevelésórán vagy az adott aktivitásban. Ha ezt az attitűdöt tapasztaljuk, azonnal hagyjunk fel a módszer alkalmazásával, és válasszunk más eljárást. 

 módszer alkalmazásának előfeltétele, hogy a gyerekek tisztában vannak a szabályokkal és azok figyelmen kívül hagyásának következményeivel. Ha egy tanuló megszeg egy fontos szabályt, általában először szóban figyelmeztetjük. A szóbeli figyelmeztetést követően alkalmazzuk a kiállítást. A kiállítás célszerűen a terem egyik védett részén történjen, ahol a kiállított és az osztály nem zavarja egymást. A kiállított nem kerülhet potenciálisan balesetveszélyes helyre (például kosárpalánk alá, miközben kosárlabdáznak a diákok). A kiállítás helyszíne váljon megszokottá, és a tanulók automatikusan tudják, hova kell menniük, ha „galibát” okoznak. Kezdetben érdemes ezért az adott helyszínt megjelölni például kiragasztott plakáttal, amelyen a kiállítással kapcsolatos önreflexiós kérdések, feladatok vannak. (28)

(28) A plakátra írt szövegre mutat példát a 60. ábra.

Kiállításkor a tanuló menjen oda a kiállítási zónába, és üljön le törökülésbe a fallal szembe, hogy ne lássa a többieket, és ne tudjon kontaktust felvenni velük! Fontos, hogy a kiállítás ideje alatt végig maradjon így. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy ha az osztály felé fordulva történik meg a kiállítás, akkor módszerünk nem tudja elérni a célját, mert a kiállított elkezdi a társait „szórakoztatni”, s a társak kitüntető figyelmét pozitív élményként éli meg. Ha ezt el akarjuk kerülni, akkor figyeljünk a kiállított helyére és helyzetére!

A kiállítást úgy próbáljuk levezényelni, hogy az ne zavarja meg az óra folyamatát. A gyerekek egy idő után automatikusan felismerik, és megtanulják, hogy milyen jelzésre, hogyan kell kiállniuk. Sőt, saját tapasztalataink szerint egyes tanulók akár önmaguktól, önmagukkal szemben, a pedagógus figyelmeztetése nélkül is képessé válnak alkalmazni a módszert. Ez az adott tanuló belső fegyelmi folyamataival kapcsolatos önreflexió kialakulását mutatja.

A kiállítás időtartama elsősorban életkortól függ. Javaslatunk szerint kisiskolás korban ez 2-3 perc legyen, és a későbbiekben se haladja meg az 5 percet. Nem az a célunk, hogy kizárjuk a diákot a tanulásból, hanem, hogy felhívjuk a figyelmét a helytelen viselkedésre, kiszakítsuk a helytelen magatartásformából, elgondolkodtassuk, majd lehetőséget adjunk a változtatásra. Ezért ne alkalmazzunk hosszú, például az óra végéig tartó kiállításokat! A kiállítás időtartamát szabályozhatjuk saját időérzékünkre hagyatkozva, valamint külső eszköz segítségével. Az első esetben könnyedén okozhatunk igazságtalan helyzeteket, különösen, ha valakit véletlenül huzamosabb ideig a kiállítás helyszínén felejtünk. Javaslatunk tehát, hogy használjunk segédeszközt. Kiváló ötlet például stopperóra vagy homokóra alkalmazása, ilyenkor a tanuló magának is követheti az eltelt időt.

A visszaállás történhet automatikusan, de történhet úgy is, hogy a tanuló odasétál a pedagógushoz és visszakéredzkedik. Ezt a helyzetet használjuk ki az elvárt viselkedést tudatosító gyors és célzott kommunikációra!

Graham, Holt/Hale és Parker (2013) a kiállítás módszerét négy erősségi fokozatban javasolja megvalósítani annak érdekében, hogy elősegítsük a tanítványok személyes felelősségérzetének, önfegyelmének formálását [181].

1. A kiállítást eredményező magatartásforma első megjelenésekor figyelmeztessük szóban a tanulót, és jelezzük számára, mit várunk tőle!
2. A második figyelmeztetésnél kérdezzük meg a tanulót, ő mit gondol, vajon ki kellene-e ülnie? Ha a kiállást választja, akkor automatikusan visszaállhat az eltelt idő után.
3. Kérdés nélkül azonnal kiállítjuk a tanulót, ami után ugyancsak automatikusan visszaállhat.
4. Kérdés nélkül azonnal kiállítjuk a tanulót, de csak rövid személyes megbeszélést követően mehet vissza.

Alkalmazhatunk a kiállítás közben olyan feladatlapokat, amelyek segítik az önfegyelem kialakulását, mivel a feladatlap rákényszeríti a tanulót a történtek végiggondolására és a helyes alternatívák kiválasztására. Ezeket a rövid feladatlapokat meghatározott idő alatt kell kitölteniük, majd ezt követően állhatnak vissza társaik közé (61. ábra).

Míg a kiállítás módszere főleg az egyéni problémákat hivatott kezelni, addig a következő fegyelmezési technika már társas megoldást kíván.

A konfliktuskezelő társas kiállítás módszere olyan esetekben alkalmazható, amikor két tanuló között alakul ki konfliktus. Eredetileg DeLine (1991) „tervezett idő” technikának nevezte [321]. A módszer lényege, hogy ha két tanuló vitája veszekedésig fajul, akkor közösen kell megoldást találniuk arra, hogy megoldják a problémájukat, és visszaálljanak a tanórába. Ha egymástól távol, külön-külön leültetjük őket, akkor nincs lehetőségük megoldani a problémájukat. Így viszont kooperatív módon lesznek kénytelenek a kiállításra elkülönített helyen elbeszélgetni egymással. Csak akkor csatlakozhatnak be újra a gyakorlásba, ha megegyeznek, és írásban vagy szóban képesek bemutatni, hogyan változtatják meg pozitív irányba viselkedésüket. A módszert mindenképpen előzetes kérdésekkel kell megalapozni. Kicsi az esélye ugyanis, hogy önmagától azonnal működjön. A kérdéseket előre előkészített papíron (írásos megoldás) vagy fixen rögzített plakáton (szóbeli megoldás) célszerű megjeleníteni. A válaszokon keresztül pedig oldódik a probléma, és a cél érdekében nagy valószínűséggel megoldás fog születni. Ha válaszoltak a feltett kérdésekre és feloldották a pillanatnyi konfliktust, akkor visszaállhatnak a gyakorlásba. Felhívjuk a figyelmet, hogy ennél a technikánál, csakúgy, mint bármely más esetben a diákoknak gyakorlásra és kezdeti segítségre van szüksége. Enélkül adott esetben még romolhat is a helyzet, vagyis nagyon körültekintően kell alkalmaznunk.

A pedagógus előre elkészít egy néhány kérdésből álló kérdőívet a konfliktuskezeléshez.

A kérdések lehetnek például:

• Miért alakult ki vita köztetek?
• Hol és mikor alakult ki vita köztetek?
• Mi történt, és ki miben érzi magát felelősnek a vitáért?
• Hogyan befolyásolta a viselkedésetek a társaitokat?
• Mit fogtok tenni, hogy megváltozzon a viselkedésetek?
• Hogyan lehetett volna megfelelően megoldani a helyzetet?

Befejezetlen mondatok segítségével is beindíthatjuk a gondolkodásukat.

Például:

• A problémánk az, hogy…
• A vita úgy alakult ki, hogy…
• Úgy fogjuk megoldani a problémát, hogy…
• Úgy fogunk helyesen viselkedni legközelebb, hogy…