A pozitív fegyelmezés egyik jellemzője, hogy keresi a helytelen magatartás mögött húzódó okokat, és azokat figyelembe véve próbál segíteni. Ha folyamatosan fegyelmezetlen egy tanuló, akkor mindenképpen meg kell beszélnünk vele a problémát. Erre természetesen nem az osztály előtti „Miért vagy ennyire fegyelmezetlen?” típusú kérdések a helyes megoldások. A négyszemközti beszélgetésnek megfelelő és nyugodt körülmények között kell történnie. Az óra vége sem a legjobb pillanat erre. Első lépésként közöljük a tanítványunkkal a dialógus iránti igényünket például így: „Juli, szeretnék veled beszélgetni a mai órai munkádról. Úgy érzem, valamit tennünk kellene, hogy szívesebben vegyél részt az órán.” Majd találjunk egy közös időpontot, amire a nagyszünet, az ebédszünet vagy a rendes tanítást követően nyílik lehetőség. A beszélgetés célja egyértelmű. Megtudni, hogy mi okozza a motiválatlan és fegyelmezetlen viselkedést. A beszélgetés kommunikációjában ugyanakkor törekedjünk arra, hogy magunkra vonjuk a felelősség egy apró szeletét, ami valószínűleg megnyitja a tanítványunkat. Például: „Juli úgy látom, hogy valami zavar téged a tesiórán. Mit kellene tennem, hogy jobban koncentrálj?” Ha a beszélgetés során kioktató modorban rámutatunk, hogy mennyire rosszul viselkedik a tanuló, majd a helytelen viselkedés következményeit kezdjük el taglalni, akkor könnyen ellentétes hatásokat érhetünk el, amelyek gátolják a pozitív irányú elmozdulást. Maradjunk nyugodtak, tényszerűek, és mutassunk rá, miért követeljük meg a szabályokat és a fegyelmezettséget a testnevelésórán. Kérdezzük meg, mit gondol erről, és milyen módon tudna azonosulni a közös célokkal.

A beszélgetések hatékonyak és feltétlenül szükségesek a testnevelésórai részvételt rendszeresesen elutasító tanulók bevonásához is. Az okok feltárása itt is a megoldás kulcsát jelenti.