A kivárásra építő fegyelmezési technikák kiválóan működtethetők, ha apró problémák lépnek fel az órán. A pedagógus instrukciói előtti/közbeni sugdolózás, ficergés, az eszköz görgetése, mozgatása, a beszélgetés, a nem figyelés, a jelzésekre történő kései reakció vagy a rövid idejű feladatmegállás ilyen apró problémák, amelyek könnyen továbbterjednek, ha nem reagálunk.

A közelségkontroll olyan módszertani lehetőség, amely során az éppen rendbontó tanítvány(ok) felé közelítünk az oktatás során. Elég, ha lassan, de látványosan elindulunk a megfelelő irányba, amit a diákok észlelnek, s ez általában gyorsan megszünteti a helytelen viselkedést. Másik megoldás, amikor tudatosan az érintett diákok mellől mondjuk el a következő instrukciókat, érzékeltetve, hogy közvetlenül figyelünk rájuk.

A tudatos figyelmen kívül hagyás a megerősítés elmaradására, visszatartására építő, ugyancsak a kisebb fegyelmezetlen megnyilvánulások esetén működőképes módszer. Az alábbi három feltétel esetén ez a módszer a hatékony megoldás.

1. Ha a probléma csak rövid ideig tart, láthatóan megszűnik, és nem terjed tovább.
2. Apró rendbontásnak számít.
3. A pedagógus reakciója fölöslegesen zavarná meg az órát vagy hívná fel a figyelmet a rendbontásra.

A módszer különösen akkor működik, ha a tanuló konkrét célja, hogy felhívja magára a figyelmet. Ha ez nem sikerül, mivel a pedagógus tudatosan nem figyel rá, előbb-utóbb (megerősítés híján) abba fogja hagyni a próbálkozást. Ha ráirányítjuk a figyelmünket, elveszítettük a „csatát”, megkapta, amit akart: figyelmet a pedagógustól még, ha az szidás is. Ne legyen kétségünk, még sokszor meg fog próbálni rendbontással a középpontba kerülni. Helyette válasszunk egy osztálytársat, akinek megfelelő a viselkedése és reagáljunk arra. Ez utat mutat a renitens tanuló és az osztály többi diákja számára is. Például ahelyett, hogy „Zoli! Maradj végre csendben és figyelj rám!”, koncentráljunk a pozitívumra: „Nagyon tetszik, ahogy Zétény ül és rám figyel.” Egy másik tanuló példáján keresztül érzékeltetjük a problémát és a helyes viselkedést.

Az utolsó, de nagyon fontos szempont, hogy a balesetveszélyes helyzeteket soha nem hagyhatjuk figyelmen kívül, arra minden esetben reagálnunk kell!

Az egyéb nonverbális módszerek között említjük a határozott szemkontaktus felvételét, amely egyébként minden fegyelmezési módszer kommunikációs alapfeltételét is jelenti egyben. A fejrázás vagy az ujjrázás ugyancsak ezt a célt szolgálják, amely hatására az érintett tanuló máris képes lehet rendezni önmagát.

Gyakori megoldás, amikor a pedagógus egy-egy feladat instrukcióinak elmondása előtt csöndben várakozik, amíg a tanítványok elhallgatnak és rá figyelnek. Ezt a megoldást a tanulók gyorsan megtanulják, különösen, ha tudatosítjuk, hogy a fölösleges időhúzás egy szeretett tevékenységtől vonja el az időt (például a kedvenc játéktól). Fontos azonban megjegyeznünk, hogy e megoldás túl gyakori alkalmazása egyrészt hosszú távon rengeteg fölösleges időt emészt fel, másrészt, ha nem veszik észre a diákok, miért van csöndben a pedagógus, könnyen rosszabbra is fordulhat a helyzet. A maximális várakozási idő nagyjából 10-15 mp legyen. Ezt követően be kell avatkoznunk.

Ha rendeződött a fegyelmezetlenség, akkor lehetőség szerint ragadjuk meg a pillanatot és erősítsük meg a helyes magatartást!