Mit tegyenek a tanulók, ha megállítottuk a feladatot? Hogyan vonjuk magunkra a tanulók figyelmét?

A feladatok megállításakor nemcsak maga a megállás a fontos. Az is lényeges, hogy a megállást követően mit kell tennie a diákoknak. Leggyakrabban a stop jelzés következményeként a diákoknak azonnal csöndben kell maradniuk és testtel a pedagógus felé fordulva, szemkontaktus mellett kell várni a további instrukciókat (teljes testfókusz). Kisiskolás tanulók esetében mindenképpen célszerű a megállítást követően ezt törökülésben (kezeket a térdre rakva) megkövetelni. A további feladatok ebből a helyzetből következhetnek. Ha túl nagy térben vagyunk, akkor a megállást követően célszerű magunkhoz közel hívni a gyerekeket, majd az instrukciókat követően visszaengedni őket az eredeti helyükre és újraindítani a gyakorlást.

Nem győzzük hangsúlyozni, hogy minden tevékenységet sokat kell gyakorolni, meg kell tanulni ahhoz, hogy az szokássá váljon. Ahogy a diákok eltévesztik a játékszabályokat, úgy a tanórai szokásokkal kapcsolatban is tévesztenek. Van, aki többet, van, aki kevesebbet. A jelzések konzekvens alkalmazása és az elvárt reakció figyelemmel kísérése rendszeres tanórai feladatunk, előkészítésükben a játékos feldolgozás nagyszerű megoldást kínál.

Egyszerű, de a gyerekek körében kedvelt játék a következő. A diákok meghatározott mozgásformával (például oldalazófutással, galoppszökdeléssel), ütközés nélkül mozognak a térben. A pedagógus jelzésére azonnal meg kell állniuk és a pedagógus felé kell fordulniuk testükkel és figyelmükkel egyaránt.
Mind a mozgásformát, mind a megállás és megindulás módját, illetve a jelzést szabadon alakíthatjuk a gyermekek érdeklődéséhez, életkori sajátosságaihoz, valamint magához a tananyaghoz.
A sorakozójátékok ugyancsak ebbe a csoportba sorolhatók, alkalmazásuk pozitív módon támogatja a különböző alakzatok megtanulását.