Hogyan történik a tanulók jelenlétének ellenőrzése? Mit tegyünk a felmentettekkel? Miként vonjuk be a felmentetteket a tanórába? 

A felmentettek általában orvosi vagy szülői igazolás birtokában kérnek felmentést. Ezekben az esetekben megfelelő megértést és elfogadást tanúsítsunk, nincs ugyanis jogunk felülbírálni az okokat. Pedagógiai szempontokat figyelembe véve sem célszerű kételkedni a felmentés jogosságában, valódiságában. Ha ez felmerül, akkor minden esetben a szülőt és az intézményvezetőt bevonva kezeljük a helyzetet. Tartózkodjunk a teljes csoport előtti, felmentéssel kapcsolatos információkéréstől és főleg a számonkéréstől. Az orvosi és szülői felmentések hátterében személyes ügyek húzódnak, ezért diszkrét kezelésük szükséges.

A felmentés jellege lehet részleges vagy teljes. Teljes felmentés esetén célszerű a felmentett tanulót aktívan bevonni a tanórába. Ez a felmentés okától függően történhet valamilyen önálló feladat megoldásával (természetesen valamilyen testneveléshez, egészséghez kapcsolódó tevékenységgel kapcsolatban), a pedagógus számára nyújtott közvetlen segítséggel, játékvezetői feladatokkal vagy társmegfigyeléssel. Erre vonatkozóan mindig kell a tarsolyunkban lennie valamilyen opciónak. Tapasztalatunk szerint a tétlen, unatkozó felmentettek gyakran válnak fegyelmezetlenné és kezdik zavarni a tanórákat.

Sokszor előfordul az is, hogy a tanítványok igazolás hiányában kérnek felmentést. Ennek is számos oka lehet és az elbírálás minden esetben négyszemközti, egyéni mérlegelést igényel. Különösen középiskolában jellemző, hogy a következő órák valamelyikén történő dolgozatírásra való felkészülés érdekében kérnek felmentést a tanulók. Ez a tény kimondatlanul is a testnevelés másodlagos tantárgyi megítélését jelzi. (Mikor fordul elő, hogy, mondjuk, matematikaóráról felmentést kérnek a diákok, hogy készülni tudjanak a testnevelés-számonkérésre?) Minden esetben gondoskodjunk tehát a felmentett tanulók bevonásáról annak érdekében, hogy minden testnevelési alkalommal gyarapodjon tudásuk, hasznosan töltsék idejüket és más tantárgyakéval azonos megítélés alá essenek.

A felmentettek ugyanúgy a pedagógus felelősségi körébe tartoznak, mint a többiek, ezért egyedül hagyni őket (például az öltözőben) nem lehet.

A részleges felmentés esetén nagyfokú figyelem mellett kell megterveznünk az adott tanuló aznapi tevékenységét. A részleges felmentések általában mozgásszervi problémákból erednek, amelyek nem zárják ki, hogy bizonyos feladatokat adaptált formában hajtsanak végre tanulóink.

A tanulói létszám és jelenlét ellenőrzése megszokott tevékenysége a testnevelésóráknak. A létszámellenőrzést a lehető leggyorsabban, leggördülékenyebb módon kell megoldani. A tanítványaink neveinek megtanulása ebből a szempontból is alapvető elvárás. Az egyesével történő névsorolvasás az év elején (első 1-2 hét), ismeretlen osztályok esetén kívül nem célravezető.

A hagyományos, sorakozó utáni katonás jelentéssel nem értünk egyet, mivel fölösleges kötöttséget és sok esetben azonnali fegyelmezési kényszert okoz. Alternatív javaslataink az alábbiak.

• A pedagógus az öltözőben kérdez rá, hogy ki hiányzik. A diákok azonnal válaszolni fognak a kérdésre.
• Számoljuk meg őket a terembe lépés pillanatában vagy a kezdő alakzatban (ha használunk ilyet) és ha hiányos a létszám, kérdezzük meg a felmentettet, a heteseket vagy a tesifelelősöket.
• A hetesek vagy a tesifelelősök óra előtt jelzik a hiányzókat.
• A felmentettek összeírják a hiányzókat az óra első 2 percében.
• Bevált megoldás, ha minden diáknak egy saját helye, jelzése van a terem egy jól körülhatárolt részén (például felfestett számok vagy pöttyök) és a pedagógus az üres helyek alapján rögzíti a hiányzókat.
• További megoldás, ha fix csoportokat alakítunk (4-6 csoportot) és a csoportvezetők jelzik minden esetben a hiányzókat a pedagógus felé.
• A bemelegítéskor vagy az óra további részében is megtörténhet az ellenőrzés különösen akkor, ha a pedagógus minden tanulót jól ismer és a létszám alapján azonosítani tudja a hiányzókat.