Mikor és hogyan léphetnek be a tanulók a terembe? Mit kell tenniük, ha beléptek? Hova menjenek? Mit csináljanak? Mi jelzi az óra végét? Mikor és hogyan hagyhatják el az órát?

Általános szabály, hogy a diákok csak a pedagógus felügyelete mellett léphetnek be a tornaterembe. Leggyakrabban tehát az osztály együtt megy a terembe, ezt követően a pedagógus irányításával kezdődik meg az óra. A tradicionális órakezdésnek jellemzően a „bevonulást” követő nagyság szerinti sorakozó az órakezdő alakzata, amit tornasornak szoktunk nevezni. Ezzel a gyakorlattal több okból sem értünk egyet. A 25-30 tanulóból álló egysoros vonal alkalmatlan érdemi kommunikáció folytatására. A sor vége sok esetben a tornatermek akusztikai jellemzői miatt akadályozott az órakezdéskor elhangzó információk megértésében. Mivel a pedagógus (a hagyományos jelentésadás miatt) a sor elején áll mind az órakezdéskor, mind az óra végén, a kisebbek (sor vége) kevesebb figyelmet kapnak, ami metakommunikációs üzenetet hordoz számukra. Az egysoros vonal további hátránya, hogy az osztály nagy részével nem lehet szemkontaktust kialakítani, akik általában ugyanazok a tanulók, így könnyen érezhetik az első pillanattól, hogy ők kevésbé fontosak, mint a magasabbak. A sor ráadásul a tanulók érintkezése miatt állandó lehetőséget kínál a rendbontásra, fegyelmezetlenségre, konfliktusra. A nagyság szerinti elrendezés pedig pszichés problémákat alakíthat ki hosszú távon (például kisebbségérzés, önértékelési problémák erősödése).

Egy harmadik osztályos testnevelésóra kezdésekor a gyerekeknek egysoros vonalba kellett ülniük egy meghatározott teremrészben. Mivel az alakzatot vonal nem segítette, ráadásul 26 tanulóról beszélünk ezért igazán nehéz volt valódi, egyenes vonalba ülniük. A pedagógus számára fontos volt, hogy ne legyen a vonal görbe, vagyis tökéletes legyen az alakzat. Úgy gondolta, ez nagyon fontos a fegyelmezettség megteremtéséhez. Addig nem kezdte meg az órát, amíg nem lett az elvárásához illeszkedően tökéletes a vonal, ami nagyjából 6 percet vett igénybe.

Ön szerint mi lett a várakozásának a következménye? Mi a probléma az ehhez hasonló helyzetekkel?

Megoldás

A várakozás következménye az lett, hogy egyre ingerültebben mondta a gyerekeknek, hogy „Még mindig nem egyenes!”. Teltek múltak a percek és a gyerekek is egyre feszültebbek lettek. Elkezdtek egymással veszekedni („Ülj már előrébb! Én jó helyen ülök!”). A kezdődő hangzavar persze még inkább nehezítette a helyzetet, további fegyelmezési kényszert generált. A tanórának mintegy 15%-a telt el így, ezzel a fölösleges várakozással. Az egysoros vonalnak sem szerepe, sem értelme nem volt a továbbiakban. Látszott, hogy ez egyáltalán nem volt megszokott és megtanult szervezési szituáció a tanulók számára.

Sokkal humanisztikusabb, kiválóan működő alternatív megoldások az alábbiak.

• Szétszórtan, közel a pedagógushoz törökülésben ülnek a gyerekek.
• Névsor szerint állnak több (2-3) sorba a gyerekek.
• Félkörben, kettős félkörben állnak a pedagógussal szemben.
• Négyes-ötös oszlopban bóják mögött ülnek a gyerekek, egymáshoz közel (sorakozó oszlop).
• Nem statikus az órakezdés, hanem az első pillanattól aktivizáljuk tanulóinkat.

A korszerű testnevelés módszertani ajánlások szerint az órakezdés pillanatától célszerű aktivizálni a tanulókat, amit aktív órakezdésnek nevezünk [109; 285].

Az aktív órakezdés olyan, rendszeresen alkalmazott, szokássá alakuló tevékenység, amely során a diákok már a tornaterembe/sportpályára lépés pillanatától aktívak lehetnek. Az aktív órakezdés nem feltétlenül része a tervezett bemelegítésnek, bár kétségtelenül többségében keringésfokozó hatású feladatokat takar.

Az aktív órakezdés elősegíti, hogy a diákok a testnevelésórákkal kapcsolatos kezdeti izgatottságukat (főleg kisiskolás korban) szabályozott körülmények között, előre meghatározott feladatokkal levezessék. A gyerekek a testnevelésórára mozogni jönnek, érdekes eszközöket használhatnak, játszhatnak, ezért rendszeresen izgatottá válnak a sok órás ülés után. Emiatt fordul elő oly sokszor, hogy a terembe lépés után azonnal elkezdenek nagy intenzitással futkározni vagy egyéb zavaró tevékenységet végezni. Szorítsuk ezt szabályok közé és az oktatási céljainkat szem előtt tartva építsünk a kezdeti lelkesedésükre! Néhány perces közepes és nagy intenzitású mozgást követően sokkal nyugodtabb légkörben tudunk a tanulási célokról és az órai tartalmakról beszélni a tanulócsoportunkkal, majd folytatni az órát, megkezdeni a bemelegítést. Tapasztalatunk szerint az aktív órakezdés nagymértékben segíti a motivációt, a tanórai fegyelem kialakulását és „büntetésmentességével” javítja az óra általános légkörét. A könyvhöz tartozó DVD melléklet két tanórája példákat mutat az aktív órakezdés megvalósítására.

Ez a tevékenység a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy az óra előtt az ajtónál gyülekeznek a diákok, majd a pedagógus irányításával és az első feladatok rövid tisztázását követően a terembelépés pillanatától mozgásba lendülnek.

• A pedagógus előzetesen kijelöl egy téglalap alakú pályát, majd a terembe lépéskor elindítja a zenét. A cél, hogy folyamatosan, a zene ritmusát követve kezdjenek a diákok intenzív járást, majd futómozgásokat végezni a kijelölt területen. A zene leállításakor a tanulók a pedagógus körül vagy egy előre kijelölt helyen gyülekeznek és itt kezdődik a létszámellenőrzés, illetve az órai célok tudatosítása.
• A pedagógus előzetesen különböző mozgásútvonalakat jelöl ki a pályán bója segítségével. A diákok a terembe lépéskor felvehetnek egy szabadon választott labdát, majd labdavezetéssel kell a különböző mozgásútvonalakon haladniuk minél több útvonalat bejárva. Az aktivitás jelzésre, zenére indul és annak megállítására ér véget.
• A diákokat előzetesen csoportokra osztjuk és minden csoportnak nevet/számot adunk. A pedagógus a tornateremben lévő flipchart táblára vagy kiragasztott plakátokra írja ez egyes csoportok feladatait. 1-es csoport: folyamatos lassú futás a kijelölt területen; 2-es csoport: folyamatos labdavezetés helyben; 3-as csoport: folyamatos, könnyed ugrókötelezés; 4-es csoport: átfutások az előkészített koordinációs létrán. A csoportok körülbelül 30-45 mp-et vannak egy helyen, majd a zene leállításakor gyors forgással egy másik feladatot kezdenek meg.

Az aktív órakezdés további alternatív megoldása, hogy azok, akik gyorsan és fegyelmezetten öltöznek, azonnal mehetnek a terembe és meghatározott formában, előre rögzített módon elkezdhetnek bemelegíteni és gyakorolni. A tornateremben létesített letörölhető flipchart tábla nagymértékben segíti a célzott feladatok leírását, s ezzel a folyamatosan érkezők tájékoztatását. Ez a megoldás nagyon sok diákot motivál a gyors és fegyelmezett átöltözésre, ráadásul rendszeres alkalmazása erősíti az önálló, felelősségteljes magatartás kialakulását. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy ez a megoldás csakis akkor működhet, ha felügyeletet tudunk biztosítani a teremben és a diákok megfelelő személyes felelősséget mutatnak a feladatok iránt. Baleset esetén a felügyelet hiánya egyértelműen felveti a pedagógus felelősségének kérdését.

A zárótevékenységek célja az óra befejezéséhez kapcsolódó szokások kialakítása, amelyek a levezető gyakorlatokat (például stretching vagy relaxáció) és az óra végi tudatosítást követik. Érdemes ezt a lehetőséget rendszeresíteni és benne – elsősorban középiskolás korban – fokozatosan több önállóságot követelni, mintegy előkészítve a stretching és a relaxáció élethosszig tartó, önálló használatát. A zárótevékenységek lehetőséget teremtenek továbbá a diákok önértékelésére, az osztálykohézió növelésére, a tanóra nyugodt, csöndes, pozitív érzelmi állapotban történő elhagyására. Az „Aki kiesett, mehet öltözni!” és a „Sorakozó! (…) Egészségetekre!” típusú klasszikus, interakció és értékelés nélküli órabefejezéssel nem értünk egyet, nem javasoljuk alkalmazásukat. Elköszönésként ugyanakkor továbbra is javasoljuk az „Egészségetekre!”, a „Szervusztok!” és a „Viszontlátásra!” formulákat.

A tanóra végi tudatosítást követően a pedagógus arra kéri a diákokat, hogy állják őt körbe. A feladat: olyan távolságra állni a pedagógustól, amennyire az egyes tanulók önmagukat értékelik az adott órai tevékenységük, magatartásuk (órai munkájuk) alapján. A módszer segítségével azonnali és közvetlen képet kaphatunk az összes tanulónk önértékeléséről.
Mit tenne, ha az egyik tanuló nagyon messze állna Öntől, de sokkal közelebb kellene állnia? Mit tenne, ha egy másik tanuló túl közel helyezkedett, ugyanakkor az órai munkája ezt nem indokolja?

Ha van az iskolában lehetőség fali vizes kút létesítésére a tornaterem körül, akkor a testnevelésóra további záróakkordja lehet, hogy a tanulóink kötelező jelleggel igyanak, vagyis pótolják az intenzív testmozgással elveszített folyadékot a szervezetükben. Az ivókutat két-három csoportban közelítsék meg, majd menjenek öltözni.
Az óra végén is lehetőség van egymásnak gratulálni, egymást megdicsérni, akár csatakiáltást rendszeresíteni.