Mit tegyünk a későkkel? Mit kezdjünk a felszereléshiánnyal? Engedélyezzük-e a folyadékfogyasztást óra közben? Kiengedjük-e a mosdóba a diákokat? Mit tegyünk, ha valaki megsérül? Mit tegyenek a tanulók, ha megszólal a tűzjelző?

A késések, ha nem is mindennaposak, de sűrűn előfordulnak a tanóráinkon. A késés lehet osztályszintű, csoportos vagy egyéni. A késések hátterében számos ok állhat, amely nem minden esetben a diákok felelőssége. Az osztályszintű késés általában az előző óra végének be nem tartásából következik. Ilyenkor jelezzük a problémát az illetékes pedagógus kollégának. Ha kisebb csoportban, 2–4 tanuló késik, annak is lehet valamilyen iskolai kötelezettségből fakadó oka, de felmerülhet természetesen, hogy szándékosan nem érnek oda órakezdésre. Az egyéni késések is következhetnek több okból. Javaslatunk, hogy ilyenkor ne várjunk a későkre, hanem kezdjük meg az órát időben. Ha a feladat nyilvánvaló, akkor kapcsolódjanak be a tanulók, ha azonban pedagógusi instrukció szükséges, akkor meg kell várniuk azt a helyzetet, amikor lehetőség van a pontos információ megadására. Megkérhetünk egy tanulót is, hogy mondja el a feladatot a késő(k)nek. Amennyiben a késés olyan mértékű, hogy az osztály már a bemelegítésen is túl van, akkor fokozottan figyeljünk, hogy a késők is be tudjanak melegíteni.

Az iskolai testnevelésórák rendjéhez hozzátartozik, hogy a tanulók az utcai ruhájukat lecserélve sportruházatban és sportcipőben vesznek részt a tanórákon. Ennek elsődlegesen egészségvédelmi okai vannak, mivel a sportruházat biztonságos testnevelésórai részvételt tesz lehetővé. Az oktatási jogok hivatalába számos kérdés érkezik a testnevelésórákkal kapcsolatban, amelyek között természetesen a felszereléssel kapcsolatosak is felmerülnek. Nézzünk néhány konkrét állásfoglalást ezzel kapcsolatban egy korábbi tanulmányunk nyomán [245; 246].

1. „Egy szülő azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy milyen körülmények között lehet a testnevelés órát a szabadban megtartani, mivel gyermekének esőben kellett futnia az órán. A Magyar Köztársaságban alkotmányos alapjog a tanítás szabadsága, amely a pedagógus számára többek között magában foglalja a tananyagnak, a nevelés és tanítás módszereinek szabad megválasztásához való jogot. E jogot azonban csak mások jogainak sérelme nélkül, a jogszabály által meghatározott keretek között lehet gyakorolni. Önmagában az, hogy szabadtéri foglalkozás keretében tartják meg a testnevelés órát, nem okoz jogsérelmet. A nevelési-oktatási intézménynek azonban gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről. Amennyiben a pedagógus olyan körülmények között szándékozik megtartani az óráját, amely veszélyezteti a tanuló testi épségét – például, ha a testneveléstanár nem megfelelő öltözékű tanulókat a hidegben futtat –, sérül a tanuló biztonságos és egészséges környezethez való joga, a pedagógus pedig elmarasztalható döntéséért.” (K-OJOG-596/2002.)
2.  „Egy beadványozó arról kért tájékoztatást, hogy a testnevelésórán használt öltözékre nézve milyen kötelező szabályok vannak a tanulók számára. A fenti álláspontunkról szóló tájékoztatás mellett felhívtuk a beadványozó figyelmét a következőkre. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 19. § (2) bekezdése kimondja, hogy a pedagógus – a minőség, típus és ár megjelölése nélkül – olyan ruházati vagy más felszerelés beszerzését kérheti a tanulótól, amely nélkülözhetetlen az általa tartott tanórai foglalkozáson való részvételhez, illetve a tanított tananyag elsajátításához és amelyet a tanórai foglalkozáson egyidejűleg minden tanulónak rendszeresen alkalmaznia kell. A jogszabály rögzíti, hogy minőség, típus és ár megjelölése nélkül határozhatja meg a pedagógus a felszerelést. Tekintettel az előbbiekre, álláspontunk szerint egy olyan ruházat előírása, amelybe a testnevelésórán át kell öltözni, nem tartozik a szabadságjog jogszerűtlen korlátozásai közé. Az öltözék esetében azonban a szín előírása nem tekinthető a tanórai foglalkozáson történő részvételhez nélkülözhetetlennek, mással nem helyettesíthetőnek.” (K-OJOG-1229/2005.)
3.  „Egy szülő kért tájékoztatást hivatalunktól gyermeke ügyében. A panaszos állítása szerint a tanuló testnevelés-felszerelése eltűnt a szekrényéből, amit jelzett testneveléstanárának. A pedagógus azonban nem vizsgálta a felszerelés eltűnésének az okát, hanem felszólította a tanulót, hogy utcai ruhában végezze el a testnevelési gyakorlatokat. A szülő méltóságsértőnek és balesetveszélyesnek érezte a tanár eljárását. Tájékoztattuk a beadványozót, hogy az általa leírtak felvetik oktatási jogok sérelmét. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. 19. § (1) bekezdésében foglaltak alapján ugyanis a pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti ugyan az a jog, hogy a nevelési, illetve pedagógiai program alapján a nevelés és tanítás módszereit megválassza. Ennek azonban korlátját jelenti, hogy nem alkalmazható olyan fegyelmezési eszköz, amely alkalmas lehet a tanuló legalapvetőbb jogainak, az emberi méltósághoz és a testi épséghez való jogának megsértéséhez. Amennyiben azonban olyan helyzet áll elő, amelyben a nevelési, tanítási módszer alkalmazása miatt veszélybe kerül a tanuló testi épsége, a pedagógus elmarasztalható döntéséért. A testnevelésórára előírt speciális felszerelés elsődleges célja, hogy a tanórai feladatok végrehajtása során a gyermekek ne sérüljenek és a balesetveszélyes helyzetek ilyen módon elkerülhetőek legyenek. Amennyiben a pedagógus ezt figyelmen kívül hagyja, úgy ezzel a magatartásával veszélyezteti, sérti a tanulói jogokat.” (K-OJOGB-637/2007.)

A felszereléssel kapcsolatban tehát kijelenthető, hogy annak megléte alapvető elvárás a testnevelésórákon. Szín, minőség, típus (például kötelező tornadressz a lányoknak) és egyéb jellemző azonban csak kérés, ajánlás lehet, s nem lehet kötelezettség. Ettől függetlenül a gyakorlatban jól bevált, hogy az iskolák, illetve az egyes osztályok saját színt vagy speciális felirattal ellátott pólót kínálnak a testnevelésórákhoz. Ha uniform felszerelést szeretnénk a tanóráinkon, akkor egyrészt azt a szülőkkel minden esetben egyeztetnünk kell, másrészt annak olyannak kell lennie, amit a tanulók is szívesen viselnek. A pólók mind a fiúknak, mind a lányoknak megfelelő megoldást jelentenek, ugyanakkor tapasztalatunk szerint különösen a lányokat zavarja egy idő után a hagyományos, feszülő tornadressz, ami az egyik gátjává is válhat a serdülőkorú lányok testnevelésórai motivációjának (testképproblémák). A javasolt felszerelés tehát legyen szerethető és elfogadható a tanulók számára.

A diákok számára minden esetben biztosítani kell, hogy alapvető szükségleteik kielégítése érdekében a mosdóba mehessenek óra közben. Életre szóló rossz emlék lehet, ha véletlenül „baleset” történik az órán. Ilyen leginkább a kisiskolásoknál fordulhat elő, ha például egy elsős tanulónk nem mer kikéredzkedni a toalettre. A tanulóknak szokásukká kell válnia, hogy a tanóra előtt kimenjenek a mosdóba és elintézzék szükségleteiket. Kezdetben hívjuk fel a figyelmet, emlékeztessük a gyermekeket erre! Jól bevált gyakorlat, ha egyszerre csak egy tanulót engedünk ki a mellékhelyiségbe, ezzel kizárva a közös rendetlenkedés lehetőségét.

A testnevelésórák intenzív terhelésének hatására nagy mennyiségű folyadékot veszítenek a tanulók, ezért rendkívül fontos annak pótlása. A tavaszi, nyári és őszi időszak átlagosnál melegebb napjain fokozott odafigyelést igényel ez a kérdés. A szabadtéri órákon, ahol a mosdó vagy ivóvíz nem áll rendelkezésre, nagy meleg esetén engedélyezzük, sőt kérjük, hogy saját kulacsot hozzanak magukkal a diákok. Az óra folyamán pedig egy-két alkalommal szervezett formában adjunk lehetőséget az ivásra, öblítésre, mosakodásra. A testméretektől függő mennyiségű folyadékpótlás fontosságának oktatása az iskolai testnevelés ismeretrendszerének fontos összetevője, amit érdemes szokássá alakítani. A tanórák végén szólítsunk fel minden tanulót, hogy pótolják az elveszített vizet, vagyis igyanak. Ha a tornaterem környékén rendelkezésünkre áll valamilyen ivókút, építsük be használatát az óra végi szokások körébe. A cukros üdítők és egyéb folyadékok fogyasztása természetesen nem tartozik ebbe a körbe, semmiképpen ne engedélyezzük fogyasztásukat a tanórán vagy azt követően.

A testnevelésóra veszélyes üzem – mondhatnánk közhelyesen, de sajnos igaz a megállapítás. A legkörültekintőbb szervezés mellett is előfordulhatnak véletlen balesetek, sérülések. A baleset-megelőzés a legfontosabb és legproblematikusabb feladatköre a testnevelő pedagógusnak, mivel a tanórán történtekkel kapcsolatban jogi és erkölcsi felelőssége van. A hanyagság, a figyelmetlenég és a szakmai hiba miatt történő tartós egészségkárosodás jogi érvényű kivizsgálást von magával, ahol a pedagógus felelőssége minden esetben felmerül.

„A sportszakmailag, módszertanilag és pedagógiailag kifogástalan munka a balesetvédelem leghatásosabb eszköze.” [178, 215. o.]

Osztálymenedzsment szempontból a balesetek több csoportba oszthatók. A kisebb fájdalommal járó, vérzés nélküli balesetek esetén az érintett tanulóhoz menjünk oda, kérdezzük meg az állapotát, nézzük meg a sérülést és engedjük vissza a gyakorlásba, ha nincs különösebb probléma! Ne zavarjuk fölöslegesen az osztály többi részének tevékenységét, ne állítsuk meg az osztályt!

Ha erős horzsolással, vérzéssel, rándulással vagy olyan sérüléssel van dolgunk, ahol elsősegélyre van szükség, akkor több lehetőségünk van. (1) Önmagunk látjuk el a sérülést. (2) Ha iskolaorvos vagy védőnő tartózkodik az iskolában és a rendelő közel van a tornateremhez, akkor egy megbízható tanulótársával kísértessük oda a sérültet ellátásra. (3) Küldjünk egy tanulót az iskolatitkárságra, aki jelzi a problémát és segítséget küld az elsősegélyhez (például egy kollégát a tanulók felügyeletének ellátására)! Nagyobb sérülés esetén (ájulás, ficam, törés, …) hívjunk azonnal orvost, esetleg mentőt! Minden ilyen esetben állítsuk meg a gyakorlást, tetessük le az eszközöket és ültessük le szétszórtan a diákjainkat, akiknek csöndben kell várniuk a további utasításra! A szülőket minden ilyen esetben értesítsük a történtekről!