Leírás:

Szerencsés helyzetben van, aki korán felismeri a tanulás fontosságát és onnantól természetes, életvitelszerű folyamatként kezeli azt. Könnyebben boldogul az életben és rengeteg szituációban sokkal egyszerűbben feltalálja magát, mint akinek nem volt lehetősége különféle társaságokban megfordulni és tágabb spektrumból tekinteni a világ dolgaira. A TE IS Program kommunikációs eszköztára egy modern, hatalmas lencséjű szemüveghez hasonlít. Keretet ad, még ha nem is látszik a széle, ugyanakkor védelmet biztosít, de méreténél fogva nagyon sok mindent észre lehet vele venni. Úgy, mint ahogyan a nézés és az észlelés sem lehet kényszerített művelet, a TE IS Program kommunikációs folyamata sem kell, hogy valaki által kitűzött célok vagy előírások mentén fusson. Az iskola minden szereplője – de főként a pedagógus – teljes mértékben tisztában van egy adott helyzet kezelési mechanizmusával, a lényeg itt a kizökkentésen van, vagyis a látókör tudatos szélesítésén. Az egyre inkább színesedő iskolai közeg egyben tartására és összefogására rendkívüli példákat találtunk az országosan reprezentatív, iskolai kultúrakutatásunk alkalmával (TE IS Koncepció, 4. fejezet). Az eltérő környezetben dolgozó pedagógusok, hivatásukból fakadóan az érdeklődési köreik elmélyítésén és választott továbbképzéseiken túl, teljesen ösztönösen is alkalmazzák azokat a módszereket, melyeket a témában olvashatunk vagy szakirányú kurzusokon meghallgathatunk. A létező fogalmak és eszmék gyakorlatban történő működéséről beszélünk és nem valamiféle újfajta irányzatról, így a hangsúlyt helyezzük továbbra is a figyelemfelkeltés folyamatosságára és tudatosítására.

Az interkulturális nevelés és oktatás eredményessége éppen a gyerekeknél figyelhető meg legjobban, hiszen a kultúraközi kommunikáció náluk még teljesen természetes módon zajlik. Számukra semmi furcsa nincs abban, ha Zoli apukája Németországban dolgozik, Zsófi testvérét Tonynak hívják, egy másik gyerek vasárnap nem húslevest eszik ebédre, uzsonnára sem szendvicset csomagol az édesanyja, és olyan is van sajnálatos módon, aki az iskolában étkezik utoljára.

Míg a gyerekeknél ezek a különbözőségek nem párosulnak konkrét minősítésekkel, a felnőttek már sok esetben képtelenek a szabad és tiszta személyiséget látni az egyénben, csupán a helyzetet és az abban lévő személyt címkézik. Minden ismeret- és tapasztalatszerzés gazdagítja az ember lényét, ám ugyanakkor nagyon könnyen sodorja tévútra vagy kergeti sztereotípiák rabságába őt. Az információéhes tudásszomj általában az utóbbira képes, s ez egészen addig tart, míg fokozatosan ki nem alakul és fel nem váltja a helyét egy sokkal letisztultabb és ítéletmentesebb bölcsesség. Ekkor nyúl vissza az ember a kiindulóponthoz, és ül be például a gyerekek közé az elemi, esszenciális tudás megszerzése érdekében. Teszi ezt már tudatosan felépítve, egy jól strukturált rendszerrel a birtokában. Leül és figyel. A kommunikációs folyamat valahol itt kezdődik el a TE IS Program vonatkozásában, és egészen addig tart, míg az oda-visszacsatornázás él, míg a feleknek van egymásnak mondanivalójuk, és míg az újra megtanult elemi dolgok végül értékké nem emelkednek egy kultúrában.