Szerencsés helyzetben van, aki korán felismeri a tanulás fontosságát és onnantól természetes, életvitelszerű folyamatként kezeli azt. Könnyebben boldogul az életben és rengeteg szituációban sokkal egyszerűbben feltalálja magát, mint akinek nem volt lehetősége különféle társaságokban megfordulni és tágabb spektrumból tekinteni a világ dolgaira. A TE IS Program kommunikációs eszköztára egy modern, hatalmas lencséjű szemüveghez hasonlít. Keretet ad, még ha nem is látszik a széle, ugyanakkor védelmet biztosít, de méreténél fogva nagyon sok mindent észre lehet vele venni. Úgy, mint ahogyan a nézés és az észlelés sem lehet kényszerített művelet, a TE IS Program kommunikációs folyamata sem kell, hogy valaki által kitűzött célok vagy előírások mentén fusson. Az iskola minden szereplője – de főként a pedagógus – teljes mértékben tisztában van egy adott helyzet kezelési mechanizmusával, a lényeg itt a kizökkentésen van, vagyis a látókör tudatos szélesítésén. Az egyre inkább színesedő iskolai közeg egyben tartására és összefogására rendkívüli példákat találtunk az országosan reprezentatív, iskolai kultúrakutatásunk alkalmával (TE IS Koncepció, 4. fejezet). Az eltérő környezetben dolgozó pedagógusok, hivatásukból fakadóan az érdeklődési köreik elmélyítésén és választott továbbképzéseiken túl, teljesen ösztönösen is alkalmazzák azokat a módszereket, melyeket a témában olvashatunk vagy szakirányú kurzusokon meghallgathatunk. A létező fogalmak és eszmék gyakorlatban történő működéséről beszélünk és nem valamiféle újfajta irányzatról, így a hangsúlyt helyezzük továbbra is a figyelemfelkeltés folyamatosságára és tudatosítására.

Az interkulturális nevelés és oktatás eredményessége éppen a gyerekeknél figyelhető meg legjobban, hiszen a kultúraközi kommunikáció náluk még teljesen természetes módon zajlik. Számukra semmi furcsa nincs abban, ha Zoli apukája Németországban dolgozik, Zsófi testvérét Tonynak hívják, egy másik gyerek vasárnap nem húslevest eszik ebédre, uzsonnára sem szendvicset csomagol az édesanyja, és olyan is van sajnálatos módon, aki az iskolában étkezik utoljára.

Míg a gyerekeknél ezek a különbözőségek nem párosulnak konkrét minősítésekkel, a felnőttek már sok esetben képtelenek a szabad és tiszta személyiséget látni az egyénben, csupán a helyzetet és az abban lévő személyt címkézik. Minden ismeret- és tapasztalatszerzés gazdagítja az ember lényét, ám ugyanakkor nagyon könnyen sodorja tévútra vagy kergeti sztereotípiák rabságába őt. Az információéhes tudásszomj általában az utóbbira képes, s ez egészen addig tart, míg fokozatosan ki nem alakul és fel nem váltja a helyét egy sokkal letisztultabb és ítéletmentesebb bölcsesség. Ekkor nyúl vissza az ember a kiindulóponthoz, és ül be például a gyerekek közé az elemi, esszenciális tudás megszerzése érdekében. Teszi ezt már tudatosan felépítve, egy jól strukturált rendszerrel a birtokában. Leül és figyel. A kommunikációs folyamat valahol itt kezdődik el a TE IS Program vonatkozásában, és egészen addig tart, míg az oda-visszacsatornázás él, míg a feleknek van egymásnak mondanivalójuk, és míg az újra megtanult elemi dolgok végül értékké nem emelkednek egy kultúrában.

Üzenet Az üzenet, az adó által küldött jelsorozat összessége, mely kódolásra és válaszra vár a vevőtől, hogy aztán létrejöhessen a szűk értelemben vett kommunikációs folyamat. Ennek az útvonalnak a tartalma dupla jelentéssel bír, hiszen magában foglalja az egész TE IS Program üzenetét és a kommunikációs folyamat kezdetét is. Ha képesek vagyunk megszabadulni a korlátozó vagy elzáró, lezáró gondolatoktól, s szinte kiüresített elmével ülünk be a gyerekek közé, üzenetek sokaságával találkozunk. Ehhez természetesen szükség van a csendre, mely nem azonos a némasággal és a nesztelenséggel, itt inkább egy belső csendről van szó. Hatalmas koncentrációra és összpontosításra van szükség ahhoz, hogy ilyenkor valóban jelen legyünk a helyzetben, s tudatunkat a gyermekektől kapott impulzusokkal töltsük fel. Az a rengeteg energia, amit a tudatos megismerés által szerzünk meg, rávilágít valódi természetünkre, közelebb hoz a gyerek gondolatvilágához, s ezáltal saját magunkhoz is. Feltörnek régi emlékek, vagy a teljes beleélés képességével tudjuk figyelni a másik kommunikációját, melyből hamar kikövetkeztetjük problémáit, zavarait, félelmeit, családi hátterét, s azt hogy mi okoz neki örömet. Ilyen értelemben az üzenet maga az információ, melyet a feladó továbbított nekünk, s a kódolás eredményeképp jött létre. A folyamat közben megkapott tudati képek és érzelmi elemek összességének birtokában pedig a TE IS Program üzenete is kirajzolódik a mozgás, a befogadás és az önkéntesség által. A tudati munka eredményeképpen szabad akaratunkból mozdulunk ki a hétköznapi, megszokott, rögzült gondolkodásmódból, befogadó szemlélettel fordulunk az egyén felé, s nem várunk semmit cserébe.

A TE IS Programban, ha a kommunikáció előkészületei már megszülettek, ennél a szakasznál kezdődik meg a konkrét gyakorlati munka. A megfigyelés és megismerés, továbbá a finom információgyűjtés a gyerekekről, elegendő biztonságot ad a továbblépéshez. Az egyedi életutak, a különféle viselkedésminták és megnyilvánulások segítenek feltérképezni a közeget s ezáltal kialakítani az adott helyzetre szabott kommunikációs formát.

Az üzenetre a mozgásprogram szervezése kapcsán a Toborzás és a Szükségletek megfogalmazása dimenziók találkozási pontjában lesz óriási szükség. Ebben a helyzetben válik az iskola közössége számára nyílttá, hogy milyen programot kínál a TE IS Csapat a számukra. A célnak a korrekt, érthető és hiteles megfogalmazása talán a legfontosabb a motiváció és a lelkesítés tekintetében, hiszen nem mindegy, hogy hány gyerek lesz lelkes a program lehetőségétől. A toborzás folyamatánál rendkívüli erővel bírhat például egy frappáns, tömör, odaillő és konkrét közösséget megszólító jelmondat vagy felhívás.

Csatorna Az üzenet adótól vevőig tartó útja annál rövidebb és egyszerűbb, minél profibb közvetítő közegen, azaz csatornán keresztül érkezik a célba. A TE IS Program nyitottsága és befogadó szemlélete lehetővé teszi, hogy a kreativitás, mint a programunkban is megjelenő fejlesztési terület, hatalmas mozgásteret biztosítson a résztvevők számára, így az sem kötött, hogy milyen eszközöket választanak a tanárok és a diákok egy program beharangozása érdekében. A bizalom és a háttér kellő támogatást ad mindenkinek, hogy bátran használja a rendelkezésére álló lehetőségek legjobbját az adott cél elérésének érdekében.

Vannak iskolák, ahol a mai tendenciákkal szemben az iskolai színtéren még megmaradt a nyomtatott sajtó. Az iskolai újságnak nincsen piaci értéke, ellenben az adott közösség információcseréjére és aktiválásra remek eszközként szolgál. Olyan közösségekben, ahol nagyobb hagyománya van, mondjuk a társas összejöveteleknek, egy véleményvezér vagy kulcsfigura mozgósításával akár komolyabb tömegek hozhatók lendületbe például a nagyszünet alatt. Számtalan lehetőség van még a gyerekek aktivizálására, ha jól választunk csatornát, hatalmas sikereket érhetünk el akár egy jó szlogennel megindított esemény létrehozásával a közösségi oldalon. Minél inkább közelít az iskolai élet a diákok egyéni érdeklődési köréhez és szokásaihoz, annál sikeresebb lesz a belülről indított program, mely szépen lassan beépül a tanórákon kívüli időszakba vagy akár a magánéletükbe is. Ezért lesz látható e kulcsfogalom fejlesztési lehetősége a Tervezés és a Kommunikáció metszéspontjában.

Irányítás, vezetés Az együttesen kigondolt és összeállított mozgásprogram népszerűségéhez, és fenntarthatóságához elengedhetetlen a szabad irányítás képessége. A kreativitás nagyfokú szabadságérzetet igényel, hogy a gondolatok korlátozásoktól mentesen, akár csapongva, a felszínre kerüljenek. A kommunikációs aktusoknak (brainstorming, csoportmunka, tervezés…) váltott vezetés mellett kell működniük. Ekkor az aktuális vezetők feladata, hogy biztosítsák a hátteret az ötleteléshez, hogy az egyének szabadon engedhessék gondolataikat, és aktív részesei lehessenek a folyamatnak. Ugyanakkor a történések mederben tartása segít, hogy a rengeteg ötletet és érzésvilágot egy csatornába lehessen terelgetni, hogy az együttesen kialakított keretrendszeren belül mindez a cél elérését szolgálja.

Az irányítás és vezetés készségeire a programok megvalósítása során is nagy szükség van, hiszen a kommunikációs stílus és a határozott fellépés a mozgásprogram minőségének a záloga. Az, hogy ennek a kulcsfogalomnak a készsége az adott aktivitás és az eredeti (élmény, játék, elfogadás, biztonság, tanulás) cél megvalósulását szolgálja, fontos a Célmeghatározás és a Teljesítmény, siker, kudarc dimenziók találkozási pontjában lévő információk mentén a fejlesztő folyamat felépítése. Így szolgálja a kommunikációs útvonal a TE IS Diákok vezetői és irányítói kompetenciának fejlődését.

Együttműködés A mozgásprogram haladásával egyre fontosabbá válik az együttműködés, hiszen iskolai program lévén, a gyerekek számára természetes, hogy pedagógus is részt vesz egy közösségi megmozdulásban. A siker viszont annál nagyobb, minél több hangsúly kerül a partnerségre tanár és diák között. Mindemellett rendkívül hiteles és megnyerő lehet az a vezető, aki egy kis újdonságot képes csempészni a csoportba úgy, hogy az egy közösen kigondolt ötletként fusson végig. A csoport az együttesen kialakított és kitalált program megvalósításához választhat például egy kisebb Facebook-kampányt, melyet tehetnek az iskola Facebook-oldalára, de létrehoznak erre a célra akár egy külön TE IS oldalt is. A program céljának és jellegének elfogadása után, jöhet a névválasztás, amelynek frappánsnak, egyértelműnek és érdekesnek kell lennie. A felhívás megfogalmazása után – mint például „TE IS gyere!”, „TE IS jöhetsz!”, „Pénteken TE IS?”, „Nagyszünetben TE IS!”, „Ugorj be TE IS!”, „TE IS megmondhatod”, „TE IS élsz? :-)”, „TE IS velünk vagy?” – az időpont kiválasztásával és a személyek meghívásával el is indulhat a kampány. Ez a népszerűsítési forma kifejezetten alkalmas az ismertség és a bizalom kialakítására. Segítséget nyújt, hogy a program a lehető legkisebb ráfordítással az iskolai közösségi köztudatba bekerüljön. Naponta rengeteg diák ránézhet az esemény alakulására. De a tanulókon kívül bárki más követheti azt, akit érdekel az iskola élete, vagy felkeltette a figyelmét az esemény, vagy egy szerencsésen megválasztott kép. A programra érkező hozzászólások pedig kifejezetten jót tesznek az iskolának, hiszen a saját vélemények és a pozitív kommentek a legjobb referenciák egy intézménynek. A kampány létrehozása felelősség is egyben, hiszen onnantól fogva, hogy élni kezd az oldal, elengedhetetlen a látogatókkal történő kapcsolattartás, továbbá a reak­ció és az interakció koordinálása. Ezt a feladatot például, fel lehet osztani a csapat tagjai között, így növelve a motivációt és irányítva a figyelmet a gondoskodásra. Az együttes szerepvállalás közös elhivatottságot generál és egyéni sikereket is hozhat. 
Az együttműködés tehát „Erőforrás” és egyben „Motivációt erősítő” társas aktivitás. Ezért található e kettő metszéspontjában a fenti mérföldkő.

Kölcsönösség Az emberi kommunikációt a kölcsönösség jellemzi, ami azt jelenti, hogy ennek során mindig figyelembe vesszük partnerünk belső mentális állapotait, azt, hogy mi érdekli, mit tud, mit érez, sőt nem csak figyelembe vesszük, hanem építünk is mindarra, amit szerintünk tud, vél és érez; pillanatnyilag és általában.
A kollektív feladatvégzés és az egymásra figyelő kommunikáció használata mindenképpen a közösség javára történik. Haszonélvezői a csoport résztvevői, továbbá azok a személyek, akiket a program maga mellé állít. Minden személy, akit a TE IS megszólít, attól függetlenül, hogy részt vesz-e a programokban vagy sem, valahogyan kapcsolatba kerül a programmal. A tapasztalataink egymással való megbeszélése, azok a külsőleg látható és belül megélt „megértettem”, „rájöttem”, „megéreztem” típusú tudások azok, amik hihetetlen gyorsasággal és erővel tudnak hatni; megteremtve ezzel a partnerség, az egyenrangúság és a kölcsönösség érzését is. Ezért található a kulcsfogalom a gyakorlati életben a Tudásmegosztás és a Mentalizálás metszéspontjában.

Tranzakció A tranzakció fogalma Eric Berne óta a kommunikációnak azt a fókuszeltolódását takarja, mely nem az emberben végbemenő folyamatot veszi górcső alá, hanem az emberek közötti interakcióra helyezi a hangsúlyt. Carl Rogers és Berne egyetértett abban, hogy a társadalom fejlődését és a problémák kezelését egy új kommunikációs kultúra megteremtésében látták, melynek lényege a kommunikációs partnerek közötti – legyen az felnőtt vagy gyerek – egyenrangú partneri viszonynak és az „itt és most” figyelemmel kísérésének a hangsúlyozása.

A TE IS Program törekszik arra, hogy egyszerűen és közérthetően közelítse meg azokat a fogalmakat és folyamatokat, amelyek a különböző tudományterületek szakzsargonjában szerepelnek, és mindezen elméleteket kézzelfoghatóan tudja integrálni az iskolák mindennapi életébe.

Éppen ezért, ha a kommunikáció fejlesztése eljut abba a fázisba, mikor múltunk befolyásoló tényezői már nem zavarják össze az „itt és most” interakcióit, azt a Kutatás, megismerés és az Érzelmi intelligencia metszéspontjában fogjuk érzékelni, hiszen a jelen szüntelen kutatása és a saját és a másik fél rezdüléseinek érzékelése teszi mindezt számunkra láthatóvá és kivitelezhetővé.

A kommunikáció egyszerre tudományág és hétköznapi gyakorlat. A program szempontjából azonban kulcsfontosságú tényező, hiszen általánosítva ez az a csatorna, amin keresztül minden érték és szemléletmód láthatóvá, hallhatóvá válik. Éppen ezért, nagyon fontos, hogy a TE IS Program kezdeti szakaszában mit fogalmazunk meg, milyen mondatok hagyják el a szánkat, milyen stílusban közelítjük meg a partnereinket és az iskola polgárait. Hogyan nyilvánul meg a türelem, a hitelesség, az elfogadás a szavaink által, miként figyelünk arra, hogy a nyíltság és az egyenesség jellemezze mindazt a tartalmat, amit közvetítünk; elkerülve ezáltal a kettős kommunikáció minden eshetőségét.

Ha a TE IS Program szellemisége áthatotta beszédstílusunkat és kommunikációs modorunkat, a III. módszertani szakaszban, a beágyazódás idején az együttműködés és a kölcsönösség lesz az, ami áthatja és meghatározza a program működtetőinek viszonyát. Ha figyelünk arra, hogy az interakciók minőségét ez a két kulcsfogalom hassa át, nem csak jól fogjuk magunkat érezni a csapatmunkában, de megtapasztaljuk, hogy a szavaknak tényleg varázsereje van, ha általuk önmagunkat adjuk a másik számára. Mivel ez idő tájt a TE IS Csapat már túl van a bizalom megteremtésén, de már az empátia és a befogadás is egy megküzdött, mindenki által megélt fogalom, így megteremtődött egy olyan légkör, melyben nem kell félni, óvni és rejtegetni a saját véleményeket és gondolatokat. Ez az a külső és belső feltétel, ami szükséges a nyílt és őszinte kommunikációhoz, aminek segítségével gyakorlatilag minden probléma megoldhatóvá válik.

Az útvonal utolsó sarokpontja és fejlesztési állomása természetesen a IV. módszertani szakaszba esik. Ha a kommunikációs készség fejlődése eljut a tudatosság és az érzelmi intelligencia együttállásához, olyan életre szóló elemmel gazdagodik a személy (TE IS Diák), amelyet bármely helyzetben, időben és térben alkalmazni fog tudni.

„Olyan dühös vagy, hogy arra már nincsenek szavak. Felrobbansz.
Mert valaki valamit csinált vagy nem csinált. Valami valahol történt. Vagy nem történt meg, pedig szeretted volna. Elindultál vagy megérkeztél, de rosszkor. Felébredtél, elaludtál, késtél, nem tanultál eleget, a szüleid összevesztek, nincs szerelmed, vagy van és vele vesztél össze, szóval most már igazán dühös lehetsz, egyre dühösebb, tényleg mindjárt felrobbansz.
Nagyon sokszor beindul az »üss«-funkció. Rázúdítani a világra minden haragomat, törni-zúzni, kiborulni, szétszaggatni mindent. Ilyenkor leülök és írok, tiszta erőmből, mintha az életem múlna rajta. Nem érdekel, szépek-e a betűk és értelmesek-e a mondatok, csak hogy kikerüljön belőlem minden indulat.
Aztán, amikor lehiggadok, kiderül, slam (=ütés, csapás) poetry lehet-e valaha, vagy elrakom naplórészletnek inkább. Az biztos, hogy legalább magamra nem leszek dühös, és nem ragad bennem a harag. Hogy nem robbanok fel.
Mert vannak szavak.”

Kupa Júlia
író, slammer