Az alábbi szempontokat ne tekintsük kötelező szabályoknak, inkább csak mankóknak, amelyeket bármikor eldobhatunk, ha már nincs rájuk szükség!

• A gyakorlatsorokat egy adott cél elérése érdekében állítsuk össze (például tanulás közbeni felfrissülés, hátizmok erősítése, stresszkontroll).
• Minden gyakorlatsor végén legyen pihenő póz, amelyben az előző testhelyzet aktív területei ellazulhatnak.
• A pózokat váltogathatjuk ellentétes hatásaik szerint (például: előrehajlítás és hátrahajlítás, erőgyakorlat és nyújtás), így egyfajta „hullámzást hozunk” létre, amely frissít, vitalizál.
• A hasonló hatású gyakorlatokat egymás után végezve erősíthetjük az adott hatást, ilyenkor érdemes a könnyebb pózokkal kezdeni és fokozatosan növelni a nehézségi fokot (például: kígyó – kobra – hinta).
• A gyakorlásnak lehet egy előre meghatározott csúcspontja, egy különösen erős póz. A többi gyakorlat erre készít fel, majd ennek hatásait harmonizálja. 
• Ne ragaszkodjunk egy előzetes elképzeléshez, gyakran a szituáció más irányba viszi a gyakorlást! Ilyenkor még nagyobb szükség van a flexibilitásra, intuícióra.

A gyakorlatsornak legyen íve:

1. Előkészítés (bemelegítés) 
2. Alacsony intenzitású erősítés (vagy előnyújtás)
3. Fokozott intenzitású erősítés (vagy nyújtás)
4. Kompenzáló gyakorlat
5. Az adott izomcsoport nyújtása és lazítása