A következő feladatokban két eltérő ritmikai formát a hatékonyabb megértés érdekében egy-egy ábrával helyettesítünk (14. ábra). A két negyed (♪ ♪) formája a négyzet, a két nyolcad és egy negyed a háromszög (♫ ♪). A mértani formák mindkét oldalára fi lccel rá lehet rajzolni a megfelelő ritmikai képletet. Bármikor elővesszük ezeket a jeleket, egyértelmű lesz, hogy milyen ritmikai képletről van szó. Ahhoz, hogy a gyermekek megszokják, megértsék és ki is tudják mondani ezeket a ritmikai formákat, sok gyakorlásra van szükség. Először egy-egy jelet sokáig (minimum 20 másodperc) kell felmutatni, és a gyermekeknek ülve, folyamatosan, egyszerre kell ismételgetni a jel ritmikai formáját. A pedagógusnak a tempót megadva elő kell számolni egytől négyig, így az ötödik számolásra kell kezdeni a gyermekeknek a ritmus repetálását. A jelet letéve, a másik jelet elővéve ismétlődik a folyamat. Ennek a gyakorlási folyamatnak a hossza legalább 3-4 hónap úgy, hogy hetente minimum kétszer legalább öt percre elő kell venni a gyakorlatot. A tempó körülbelül 100-105 bpm. (A tempó mértékegységeként használt bpm percenkénti ütésszámot jelent (beats per minute). A ritmikai képleteket tovább gyakoroltatjuk ritmuskeltéssel a test valamely más részein.

A második gyakorlási lépés során a ritmus tenyerek által keltett. Ez lehet taps, vagy lehet egyszerre két kézzel a combokon csapás. Sem a tapsok, sem a csapások esetében nem a maximális erőkifejtés a megfelelő, sőt egyáltalán nem kívánatos. Az első években a kontaktusba kerülésnél (taps, csapás) a két testfelület érintkezésének pillanata a fontos. Nem a hangerő, hanem a pontos időbeni érték legyen a mérvadó.

A következő fázisban a lábakkal kell a ritmusképletet megjeleníteni. Legegyszerűbb, ha ráülnek a tornapadra a gyermekek, és így felváltva dobogtatják ki a jeleknek megfelelő ritmikai képleteket. A tapasztalat szerint ez a forma a legnehezebben elsajátítható és a legtovább tartó tanulási folyamat. A tempótartás, a tempókövetés legalább olyan fontos, mint a mozdulat strukturáltságának megteremtése. Akár a kéttagú, akár a háromtagú formát vesszük, ezt sokáig kell kondicionálni csoportban.

Összetett feladat a ritmikai formák és a testrészek ritmusos mozgatásának fejlesztésére. A pedagógus a következő gyakorlási folyamatot alkalmazza: az egyik kezén háromféle számot mutathat, ezek lehetnek az egyes, kettes és a hármas. Jelentéseik: egyes – beszédhang, kettes – taps/csapás, hármas – lábdobogtatás. A pedagógus a másik kezével a kétféle mértani idomot tudja mutatni felváltva egy lap két oldalán (15. ábra). Ezek az információk egyidejűleg jelennek meg a következőképpen:

• A pedagógus az egyes számot mutatja az egyik kezével, a másikkal a négyzetet.

Jelentése: a ♪ ♪ ritmust kell folyamatosan mondani.

• A pedagógus a kettes számot mutatja az egyik kezével, a másikkal a négyzetet.

Jelentése: a ♪ ♪ ritmust kell folyamatosan tapsolni.

• A pedagógus a hármas számot mutatja az egyik kezével, a másikkal a négyzetet.

Jelentése: a ♪ ♪ ritmust kell folyamatosan dobogni.

• A pedagógus az egyes számot mutatja az egyik kezével, a másikkal a háromszöget.

Jelentése: a ♫  ♪ ritmust kell folyamatosan mondani.

• A pedagógus a kettes számot mutatja az egyik kezével, a másikkal a háromszöget.

Jelentése: a ♫ ♪ ritmust kell folyamatosan tapsolni.

• A pedagógus a hármas számot mutatja az egyik kezével, a másikkal a háromszöget.

Jelentése: a ♫ ♪ ritmust kell folyamatosan dobogni.

Ezekben a feladatokban még nincs a pedagógustól független, külső kényszerítő tempó (gépzene), ezért a tempót a pedagógus adja meg végig, ezzel párhuzamosan a lüktetés vizuális megjelenítése segít a gyermekeknek a stabil lüktetésérzet kialakításában.