Célja a saját tér és a konstans tér egymásra hatásának, illetve eltérési lehetőségeinek megtapasztalása. Ez úgy történik, hogy a mozdulatfolyamatokban állandóan változtatjuk a térirányokat mind a saját, mind a konstans térhez viszonyítva. Ezzel kialakítjuk a folyamatos saját irány–térirány kontrollt a megfelelő téri tájékozódó képesség fejlődéséhez.

A tanulók szabadon választott helyen állnak a térben. A már ismert mondókákból, kiszámolókból vagy beszédgyakorlat szövegekből egy jól előre kiszámítható típusút érdemes alkalmazni. (Például „Egy, pety, liba pety, rád jutott a tizenegy, egy, két, há’, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy!”) Ezt mindenkinek egyszerre kell majd mondania, miközben a szöveg lüktetésére egyenletes tempóban a tér egy előre meghatározott iránya felé vonulnak a saját előre irányukban. Az utolsó szótagra4 történik a változás, a térváltás, ami helyben, páros lábra ugrással történik. A pedagógus adja tudtára a gyermekeknek azt, hogy merre lesz a térváltás a következő módon: a terem falainak négy síkját (vagy nyílt területen négy egymásra merőleges irányt) előre megbeszélt színekkel azonosítja (például piros, zöld, sárga, kék). A pedagógusnál ezek a színek megfelelő nagyságú, jól látható kartonpapíron vannak, amelyeket a kezében tart. A vonulás közben mutatja fel a következő térirány színét, és az utolsó szótagra ebbe az irányba kell a páros lábra ugrással fordulni.

A kiinduló helyzet alapállás párban elöl keresztezett kézfogással (11. ábra). A mondóka a következő: „Kert alatt, kinn a kocsi, abban ül egy bécsi csacsi, hopp.” A mondókára a következő mozdulatsort kell végezni: lépés előre, majd ugyanerre a lábra ugrás előre, valamint ugyanez ellenkezőleg, majd ezt követően ennek a sornak az ismétlése. Az utolsó, „hopp” szóra páros lábú ugrás történjen. A gyermekek egymás mellett, keresztezett kézfogással abba a térirányba haladnak, amelyiket a pedagógus a feltartott színnel jelez. A pedagógus nem a terem egyik oldalánál, hanem középen helyezkedik el, így a gyermekek hamar meglátják, melyik a következő irány. A lépéshossz függ a rendelkezésre álló gyakorlási helytől.

Variáció:

A feladat ugyanez marad, de a végén, a „hopp” szóra a párnak 180 fokot kell az ugrással fordulni, egymás felé indítva a forgást [lex]. Ezzel a megoldással, akármelyik térirányt mutatja a pedagógus, a végén a gyermekek arccal mindig a terem közepe felé állnak.