Két tanuló egymással szemben áll, és egyszer az egyik, egyszer a másik nevezi meg valamely testrészt vagy testrészeket. A szemben lévőnek ezeket kell rábökve megmutatni vagy megérinteni, megcsípni, megfújni, a megnevezőt azzal megbökni, megsimítani, érinteni. Azt is lehet kérni, hogy a nevezett testrésszel a párjának mely testrészét, hogyan érintse meg. Például az egyik gyermek azt mondja, hogy: „megkérem Katit, hogy a jobb könyökével simogassa meg a bal lábam vádliját”.

Minden gyermek megnevez egy olyan állatot, amelyik alapvetően repülve változtatja helyét, így közlekedik. Ez lehet például egy madár, egy rovar. Az egyik gyermek megnevezi a saját állatkáját, és azt a testrészét, ahonnan indul. Ezután hozzámondja egy társának a nevét és azt a testrészt, ahová az állatkája repülni szeretne. Elindítja az állatkáját, majd félúton a hívott fél „átveszi” a szóbeli irányítást, és segít landolni a megnevezett testrészen. Ezt követően ő indítja útnak a sajátját egy másik megnevezett gyermek felé.

A gyermekek szórt alakzatban állnak a térben a pedagógus felé fordulva. Minden gyermek a saját tempójával helyben jár. A helyben lépés dinamikájának (a talpnak a talajra érkezésének ereje) növelése vagy csökkentése pedagógusi karjelzésre történik. A pedagógus a teste előtt vízszintes tartásban tartja a karját, amit lassan „elöl magas” és „elöl mély” irányokba váltogat. Az „elöl mély” irány jelentése pianissimo, az „elöl magasé” fortissimo. A gyermekeknek a karjelzések közötti magassági fokokat kell a lépésben az erő fokozásával vagy csökkentésével megvalósítani. Nagyon fontos, hogy ezek a dinamikai átmenetek fokozatosak legyenek, az viszont nem lényeges, hogy gyorsító/lassuló plasztikai formák (például magas térdemelés) megjelennek-e benne.

Hasonlóan az előző gyakorlathoz, most a kar mozgásának dinamikai változtatása a cél. Gesztusként tapssal kell a gyakorlatot megoldani az előbbi szabályok szerint, vagyis saját tempóban és kiterjedéssel.

Variáció:

Mindkét korábbi gyakorlat kiegészíthető, ha pihenésképpen a pianissimo/fortissimo megjelenése hang kiadásával történik. Egy már ismert kiszámolót (például „Lementem a pincébe…”) kezdenek el egyszerre a gyermekek, és a kéz magasságának változtatásával adja a tanár a jelet a halkabb vagy hangosabb beszédre. Itt is fontos a fokozatos átmenet az eltérő hangerősségek között és a közös szövegtempó tartása (például szövegek, mondókák).

A használt eszköz a tornapad. Kiinduló helyzet: oszlopban alapállás a pad egyik végén. Támasz, fogás a pad két szélén, zsugorkanyarlati átugrások előrehaladással a pad végéig. A dinamikai változtatásokat ezután lehet hozzátenni, amelyek a következők lehetnek:

• a pad megfogása erőteljes tenyércsapással jön létre,
• a talp talajfogása erőteljes dobbantással jön létre,
• a talp talajfogását egyidejű hangos kiáltás kíséri,
• az elrugaszkodást egyidejű hangos kiáltás kíséri,
• a pad megfogását egyidejű hangos kiáltás kíséri.

A balesetmentes gyakorlás érdekében szabályozni kell a követési távolságot.