A módszertani megfontolásoknál (10–11. oldal) bővebben olvashattunk arról, hogy a mozgástanításban milyen csatornákon segítjük a gyerekek minél hatékonyabb mozgáskivitelezését. Fontos, hogy egyszerre lássa, hallja az instrukciókat, és jól működjön a belső mozgásérzékelése. Az alábbiakban felsoroljuk a különböző érzékszervi csatornákat, hogy lássuk, hogyan vesznek részt a mozgásban. [4]

Mozgásérzékelés – propriocepció
A propriocepció összetett érzék, sokféle érzékelési információ eredménye, szorosan kapcsolódik a többi érzékszervhez, de rendelkezik saját információs csatornával is: a szervezeten belüli ingereket külön receptorok, az úgynevezett proprioceptorok érzékelik, amelyek valamennyi izomban, ínban, szalagban és ízületben megtalálhatóak. A belőlük származó informá­ció­kat elsősorban az egyensúlyi rendszer dolgozza fel, befolyásolják a testmozgásokat és a finom mozgások kivitelezéséhez szükséges beállításokat is. Sokszor különbséget tesznek a kinesztézia (mozgásérzékelés) és a propriocepció között, az utóbbi magába foglalja a nyugalmi helyzetben keletkező impulzusokat is.

A gyenge proprioceptív képesség jelei:

• rossz testtartás, esetlenség, ügyetlenség,
• állandó fészkelődés vagy mozgás,
• rendkívül erős vágy a támaszkodásra,
• verekedés kezdeményezése, hogy az egyén érző információhoz jusson,
• esetenként látási problémák,
• az egyénnek kevéssé van fogalma arról, hogy testrészei hol helyezkednek el a térben,
• mások személyes terének figyelmen kívül hagyása – hajlandóság mások helyének elfoglalására.

Tapintás

A tapintási receptorok a bőrben vannak, beborítják az egész testet, ezért ezek azokban az információkban jelentősek, amelyek a környezettel való közvetlen kapcsolatból fakadnak. A tapintásérzés fontos ahhoz is, hogy a gyermekben kialakuljon saját testének a képe.

Egyensúly

Az egyensúly nagyon fontos a szervezet működéséhez. Ez az első rendszer, amely a magzati kor 16. hetében már teljesen kifejlett. Az egyensúly érzékelése segít bennünket a térbeli helyzetünk meghatározásában, a fej helyzetéről és a fejhez képest a többi testrész helyeztéről is folyamatos információt ad az agy magasabb központjaiba. Valamennyi mozgásnál információt kapunk az irányról és a gyorsulásról is. Az egyensúllyal kapcsolatos problémák visszahatnak az összes többi területre, érzékszervre.

Látás

Nagyon sok gyereknek a tanulási folyamatban a legtöbbet használt érzékelési csatornája a látás. Az új mozgásformákat leggyakrabban úgy tanulja, hogy másokat utánoz. A mozgástanulási folyamatban fontos, hogy a látott kép és a saját mozgásáról látott információk egyezzenek (adott esetben használhatunk tükröt is, ha szükséges).

Hallás

A gyermek első három életéve során fülét „behangolja” saját anyanyelvének frekvenciáira. A mozgásvégrehajtás szempontjából a hallási ingerek viszonylag csekély információt tartalmaznak, ezért nagyon fontos, hogy mindig mutassuk is a gyakorlatokat. A specifikus, világosan hallható zörejek lényeges információt nyújthatnak a mozgáskoordináció számára. Sokszor a térbeli tájékozódásunkat a hallott információra építjük (gondoljunk az utcai közlekedésre).