A TE IS Diákok toborzása az első programelem, amelynek az iskola tanulói részeseivé válnak. Önkéntes programról lévén szó, a toborzási folyamat és annak elemei nem csupán a TE IS Csapat megalakulásához járulnak hozzá, hanem a program későbbi részeiben is nagy szerepet kapnak. A toborzás tulajdonképpen a program teljes folyamatát érinti. Toborzunk, amikor társas erőforrásokat vagy résztvevőket gyűjtünk egy-egy program megvalósításához, és akkor is, amikor külső támogatókat keresünk. A toborzás céljai és szempontjai természetesen a program bizonyos szakaszaiban más és más tartalommal, hangsúllyal vannak jelen.

A TE IS önkéntesek toborzásának megtervezése, végiggondolása, az iskola sajátos kultúrájához való illesztése azért kiemelkedő fontosságú, mert a kialakított toborzási szabályok, metódusok, gyakorlatok mintaként szolgálnak majd a későbbi, a gyerekek által megvalósított folyamatokban.

A TE IS önkéntesek toborzásának kulcseleme, hogy olyan gyerekeket gyűjtsünk össze az iskola diákjai közül, akik képviselni tudják az iskola tanulóinak értékeit, és kellően motiváltak az önkéntes részvételre. A TE IS Csapat akár nagyon különböző gyerekekből is állhat, sőt, a sokszínűség célja is a toborzás első lépésének. De hogyan tudunk minél több, minél inkább különböző gyereket megszólítani? Egyáltalán mit jelent a különbözőség, és miért fontos a TE IS Program számára?

A TE IS Program célja, hogy aktivitásai, programjai minél több diákhoz jussanak el, minél több tanuló vegyen bennük részt, és élje meg a program jótékony hatásait. A TE IS Program számára minden tanuló elérése fontos, így a toborzást tervszerűvé és célzottá kell tenni. A toborzás tervszerűségének pedig része az, hogy kapcsolódni tudjon minden olyan értékkel, amelyet a tanulók képviselnek. Ez nem azt jelenti, hogy a deviáns vagy destruktív értékekhez való kapcsolódás a program céljai között szerepelne! Az ilyen értékeket képviselő tanulók azonban az iskolai közösség részei, így bevonásuk, részvételük ösztönzése fontos a program számára.

Sokszínűség Ahhoz, hogy a TE IS Program minél több diákot tudjon megszólítani, a TE IS Csapatnak sokszínűnek és sokoldalúnak kell lennie. De mit jelent a sokszínűség és hogyan alakítható ki egy ilyen csapat?
A sokszínűség különbözőséget is jelent, egyfajta diverzitást, amelyhez egyszerre tudunk értékeket és nehézségeket társítani. Értékeket, mint amilyen az elfogadás, a közös fejlődés, a sokféle tudás és kreativitás, a társas koherencia és együttműködés, továbbá nehézségeket, mint amilyen a szabályok normák összetettsége, vagy a figyelem és a kommunikáció sokcélúsága.

Az iskolában a sokszínűség adott, hiszen a gyerekek sokféle családi, társadalmi háttérrel rendelkeznek, ráadásul mivel az iskolai részvétel számukra kötelező, így nincs lehetőségük arra, hogy olyan társas közeget válasszanak, amely teljes mértékben megfelel a hozott értékeiknek, személyes jellemzőiknek. A sokféleség az iskolában tehát nem csupán adottság, de természetes állapot is.

A különbözőségnek és a sokféleségnek az iskolákban több szintje van. Ha szokásaink, preferenciáink, ízlésünk, vagy habitusunk különbözik, az rendszerint a személyiségünk különbségeinek megnyilvánulása. De vannak olyan különbségek is, amelyek belsőként vagy külsőként azonosíthatók. Belső sokféleségünk összetevői az életkorunk, a nemünk, etnikai hátterünk vagy fizikai képességeink, míg külső sokféleségünk a családi állapotunkból, vallásunkból, vagyoni helyzetünkből áll össze. Ugyanakkor léteznek társas különbségek is, amelyeket leginkább a társas közegben betöltött szerepeinkkel, státuszunkkal, vagy pozícióinkkal tudunk jellemezni. A legjellemzőbb különbség két ember között a személyiségük, hiszen minden személyiség egyedi és megismételhetetlen, olyan mint az ujjlenyomat.

Ha ezen szintek mentén gondolkodunk, akkor a különbözőség már nem is olyan furcsa, sőt, természetessé válik. Ennek a sokszínűségnek az alapján érdemes azokat az általános és egységes szabályokat megalkotni, amelyek például a toborzás tematikáját építik. A sokszínűség igényével megvalósított kezdeti toborzás ad lehetőséget arra, hogy a lehető legszélesebb készségek és kompetenciák kerüljenek be a csapatba a maximális felhasználási lehetőséggel. A sokszínű csapat megalkotása ugyanakkor a szervezeti kultúrára is visszahat, hiszen már a toborzás szakaszában érvényesül a befogadás szemlélete.

A sokszínűség szemlélete azonban magában rejti a sztereotipizálás csapdáját is. A toborzás folyamata során minden mozzanatot érintően végig kell gondoljuk, hogy az adott lépés mennyire stigmatizálja a gyerekeket. A stigmatizálást és a különbözőségeken alapuló működést nagyon keskeny vonal választja el! A TE IS Program igénye, hogy a TE IS Csapatba hátrányos helyzetű gyerekek is bekerüljenek. Ez a választás könnyen megbélyegzővé válhat a toborzás során a gyerekekkel szemben, ha nem vigyázunk. Ahhoz, hogy ezt a csapdát elkerüljük, nem elég csupán a jegyzői dokumentumok mentén meghatározni a hátrányos helyzetű gyerekek értékeit és jellemzőit, hanem meg kell találnunk azokat az értékeket és különbözőségeket, amelyekkel a hátrányos helyzetűként regisztrált gyerekek hozzá tudnak járulni a TE IS Csapat működéséhez. 

Ha a fenti különbözőség-felosztást vesszük figyelembe, a hátrányos helyzet vagy halmozottan hátrányos helyzet mint adminisztratív státusz mellett a gyerekek más jellegű sajátosságaira figyelmet fordítva, a kiválasztás nem fog további stigmákhoz vezetni.

A sokszínű, diverz csoport létrehozása hatással van az iskolai kultúrára, ezért fontos, hogy az ebből adódó kérdéseket az iskolában nyitottan kezeljük, és lehetőleg minél többet beszéljünk róla. Gondoljuk át, hogy milyen hatással lehet a TE IS Csapatban való részvétel a kiválasztott gyerekek iskolai életére, és milyen hatással lesz a Csapat működése az iskola egészének az életére! Ebben a kérdésben minden vélemény és észrevétel számít. A TE IS Csapat elindulása mentén az sem elképzelhetetlen, hogy a részt vevő gyerekek, vagy az iskola más tagjai és csoportjai ellenállással fognak viseltetni. Különösen érzékeny kérdés, hogy vajon miként alakulnak a frissen létrejövő TE IS Csapattal kapcsolatos vélemények? Ilyenkor a külső és belső kommunikáció nyitottsága és fókusza egyformán fontos. A csoporton belüli kommunikáció többnyire leképezi, magában hordozza az iskolai kultúra értékeit, így arra is lehet számítani, hogy a TE IS Csapat színessége, sokfélesége a csoporton belüli kommunikáció gubancaiban felszínre kerül. Ehhez nyújt segítséget a TE IS Módszertan első három fejezete (például szabályok, elutasítás), amelyek éppen ezekre a várható nehézségekre próbálják felkészíteni a TE IS Csapatot, és a velük együtt dolgozó mentorpedagógusokat és trénereket.

A toborzásra való szakmai felkészülés alapvető fontosságú. A felkészülés része – a fentiek végiggondolása mellett – a toborzási terv, amelyet a TE IS Csapat kiválasztása során a mentorpedagógusoknak és a trénereknek együtt megalkotniuk. A toborzási terv megalkotásának első lépése a gyerekek megismerésén túl, a célkitűzés. Ez nem jelent mást, mint hogy az iskolába járó tanulók jellemzőit és sokszínűségét számba véve, milyen gyerekeket szeretnénk a TE IS Csapatba toborozni?

Toborzási céljaink meghatározása mellett az alábbiakra kell felkészülnünk:

• Hogyan tudjuk elmondani a gyerekeknek azt, hogy miről szól a TE IS Program? Próbáljuk meg 5-10 mondatban összefoglalni!
• Hogyan tudjuk a tantestület tagjai felé közvetíteni a TE IS Program koncepcióját?
• Milyen csatornákon tudjuk megszólítani a gyerekeket?
• Kiket kell bevonni a toborzási folyamatba és milyen céllal (például osztályfőnökök, portások)?
• Mit jelent a TE IS Csapat tagsága?
• Milyen feladatokkal, felelősséggel és milyen haszonnal jár a TE IS tagság?
• Melyek a TE IS Csapat keretei?

Ahhoz, hogy a toborzás és annak kommunikációja gördülékenyen haladjon, a fentieken kívül magunk is meghatározhatunk kérdéseket.

A gyerekek megszólítását követően a kiválasztás éles helyzeteiben szintén több szempont átgondolása javasolt. Fontos, hogy a kiválasztott gyerekek képezhetőek legyenek a TE IS Programban meghatározott tréningmódszerekkel. De általában a kiválasztott gyerekek szempontjait előtérbe helyezve, igen fontos végiggondolnunk azt is, hogy milyen hatással lehet a diákok személyes életére, iskolai működésére a TE IS tagság.

Önkéntes vállalásról lévén szó, kiemelten fontos, hogy a részvétel a gyerekek saját döntése legyen. Természetesen a döntést támogatni tudjuk információkkal, közös beszélgetésekkel, ám a végső szó a diákoké! A diákok döntését nagymértékben támogatja, ha a mentorokat és a trénereket bármikor megkereshetik a programot illető kérdéseikkel. Tudjuk jól, hogy a TE IS melletti elköteleződés a gyerekek számára komoly kihívásokat rejt, ezért a döntési folyamat vélhetően hosszabb ideig is eltarthat. Ebben az időszakban érdemes a toborzás célcsoportjaival közelebbi kapcsolatot fenntartani.

A bevonódás mozzanata A toborzás egyik legfontosabb gyakorlati kérdése, hogy mitől válik a gyerekek számára vonzóvá a TE IS Csapatban való részvétel? Vajon felnőttként tudjuk-e azt, hogy melyek azok a dolgok, tényezők, hatások vagy értékek, amelyek a bevonódási szándékot megteremtik, vagy erősítik a saját iskolánk gyerekeiben? Természetesen ezekre a kérdésekre sokféle válasz létezik, talán intézményenként, csoportonként, egyénenként is más és más megoldásokat tudnánk felsorolni.

A TE IS Program szempontjából a toborzás és a gyerekek programba való bevonása vélhetően nem tud receptszerűen megvalósulni. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a toborzásnak része legyen egy olyan előzetes munka, amely az említett kérdéseknek a végiggondolásáról, átbeszéléséről és a saját iskolánkban megvalósítható bevonódás kérdéseiről szól. Célravezetőnek látjuk, ha ezt a közös munkát a programban részt vevő felnőtt szakemberek indítják el, az iskola trénere, mentorai és csatlakozó pedagógusai, osztályfőnökei, illetve szerencsés esetben az iskolaigazgató részvételével.

A toborzás folyamatának megtervezésekor tehát érdemes végiggondolni azokat a sajátos iskolai tényezőket, amelyek meghatározzák és előre vetítik a gyerekek bevonódását a programba, vagy esetlegesen ellenérzéseket szülnek a programmal ­szemben.

A mai gyerekek és fiatalok gyakran viseltetnek ellenérzéssel olyan programokkal vagy csoportokkal szemben, amelyek „valamire rá akarják venni őket”, vagy egyáltalában az iskolához köthetőek. Mindezzel semmi probléma nincsen, hiszen a serdülőkor a távolodásról, az önállósodásról, a határfeszegetésről és a lázadásról szól. Az azonban bizonyos, hogy csak az tud „jól” serdülni és lázadni, aki kötődni is tud, így az önállósodás, a figyelem és a kötődés implicit értékei szintén használhatóak a toborzási kommunikációban. Láthatjuk tehát, hogy különösen éles a bevonódás kérdése.

A toborzás tervezése során javasoljuk, hogy a program szakemberei és az iskolában dolgozó szakemberek közösen gondolják végig az alábbi kérdé­seket.

• Milyen bevonódásra ösztönző tartalmakat közvetíthetünk a gyerekek felé a TE IS Programról?
• Hogyan lenne érdemes közvetíteni, kommunikálni a program iskolai indulását, illetve a TE IS Programban való részvétel jellemzőit?
• Melyek azok az iskolai (véleményformáló) csoportok vagy személyek, amelyeknek reakcióira számítanunk kell, és milyen válaszokat tudunk megfogalmazni a programot kifogásoló visszajelzésekre?
• Mi az, ami nálunk, az iskolában „ciki”, és mi az ami „menő”? Hogyan azonosíthatóak ezek az értékek a TE IS Program elemeivel?
• Mit jelent nálunk az iskolában a jutalom és a büntetés?
• Mennyire jellemző a tanórákon kívüli aktivitás iskolánk tanulóira?
• Ha valaki részese lesz a TE IS Programnak, akkor előreláthatóan milyen módon változhat a társaival való viszonya?

A fenti témák végiggondolásának aktusa nem más, mint a TE IS Kerék első elemének, a kutatásnak és a megismerésnek az alkalmazása. Ennek fényében a kérdések és témák az iskola jellemzői mentén tetszés szerint bővíthetők, szűkíthetők.