„A kis székely faluban, ahol édesapám anyjának a családja élt, és amely falunak a nevét magam is viselem, az iskola kapuján van egy fába vésett felirat: »A tudás gyökerei keserűek, de gyümölcsei édesek.« E gondolat szerint neveltek engem is, ami nem csoda, hiszen abban az időben gyermekkorában majdnem mindenki ezt tanulta. Emlékszem, amikor körülbelül hétéves voltam, és valami iskolai dolgozatot böngésztem, próbáltam ritmusban énekelni a feladatot. Édesapám, aki rendszerint tudta, miről beszél, rám szólt: »Ne keverj munkát mulatsággal! A kettő nem megy együtt.« Azt hiszem, azért emlékszem erre az esetre, mert ez volt az első alkalom, amikor biztos voltam abban, hogy a felnőtteknek sincs mindig igazuk. A saját tapasztalatomból tudtam, hogy munka és élvezet együtt is járhat; hogy a tudás gyökereinek nem muszáj keserűnek lenni. Sokszor élveztem a tanulást, és éreztem, hogy amikor a tanulásban örömet leltem, minden megmaradt a fejemben, viszont amit unalmas volt tanulni, azt hamar el is felejtettem. Szakmai érdeklődésemet ugyanez a kérdés köti le. 
Az utolsó harminc esztendőben nagyrészt azzal foglalkoztam, hogy megértsem, milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy az ember élvezze azt, amit csinál.”
(Csíkszentmihályi Mihály)