A Magyar Diáksport Szövetség 2014 elején indította útjára a TE IS Program gyakorlati megvalósítását. Ezt megelőzően a Szövetség vezetői és munkatársai már birtokában voltak annak az elméleti koncepciónak, amelynek célja az iskolai környezetben zajló testmozgás szemléletének újragondolása, a társas befogadás erősítése és az önkéntesség iskolai elterjesztése. Erre a három témára épült a 2013 végére megalkotott TE IS Koncepció, illetve az annak előzményeként lefolytatott országos szintű, reprezentatív iskolai kultúrakutatás.

Koncepciónkban a TE IS Programhoz kapcsolódó hazai és Uniós szabályozások, valamint az OECD ajánlásainak elemzése mellett elmélyültünk a programunkat alkotó alapfogalmakban és témákban is. Olyan összefüggéseket kerestünk, amelyek kapcsolódásai nem csupán egy jól működő program alapjait határozzák meg, hanem hozzásegítik a magyar iskolákat a fejlődéshez, illetve az önfejlesztéshez. Az iskolák fejlődési irányai természetesen függnek az adott kor, korszak társadalmi, oktatási környezetétől és kérdéseitől is, így módszertanunk a TE IS Koncepcióban megfogalmazott helyzetkép, és a benne lefektetett irányvonalak és szemlélet alapján íródott.

Eddigi munkánk során értelmeztük az iskolai befogadás szemléletét, rámutattunk a hazai törekvések fontosságára, egyúttal összekötöttük az iskolai kultúra és a befogadás témáját. Kutatásunkkal és releváns szakirodalmakkal alátámasztva megállapítottuk, hogy az iskolai inklúzió elképzelhetetlen anélkül, hogy megértsük az iskolai kultúra jelentőségét, és „használni” tudjuk a kultúra megjelenési formáit. Feltételezésünk szerint a befogadó szemlélet kialakításához az iskoláknak aktivitásra és saját kultúrájuk megismerésére van szüksége. Az aktivitás vagy dinamizálás fogalmi szinonimája és gyakorlati megjelenése a mozgás. A mozgásban kiemelt szerepet játszik az élmény és a játék, amely által az aktivitás élvezetessé, bevonóvá válik, és társas tanulásra alkalmas helyzeteket teremt.

A társas tanulás programunk lényegi összetevője, amely a részvétel és a bevonódás mentén tud kiteljesedni. A részvétel akkor tud leginkább örömtelivé és produktívvá válni, ha annak motivációja önkéntességen alapul. Ahogyan a koncepciónkban megjelenítettük, az önkéntes, társas együttlét fontos keretet ad az élményszerzésnek, mint ahogyan a tudás megszerzésének is. Önkéntes és aktív keretek között a résztvevők olyan készségeket és tudásokat sajátítanak el, mint például a szervezés, a vezetés, a tervezés vagy a hatékony kommunikáció. Így az önkéntes munka annak révén, hogy lehetőséget nyújt az informális és non-formális tanulás módjainak elsajátítására, hozzájárul ahhoz is, hogy a gyerekek életébe az élethosszig tartó tanulás szemlélete és gyakorlata az iskolai évek alatt beépüljön.

Ahogy később – a módszertan elemeinek leírásakor – látni fogjuk, a TE IS Program szemléletében a kutatás és a megismerés alapvető fontosságú. E szemléletnek megfelelően valósítottuk meg a TE IS Koncepcióhoz kapcsolódó reprezentatív előkutatásunkat, és ennek eredményeire alapozva tervezzük, hogy a program iskolai implementációjának kezdetén tovább folytatjuk ezt a megismerési folyamatot. Kutatásunk fókusza továbbra is az iskolai kultúra, ám a mennyiségi reprezentativitást felváltja a minőségi, részt vevő megfigyelői szerepkör. A későbbiekben hét olyan iskolában fogunk egy-egy hetet eltölteni, ahol a TE IS Programot útjára indították.

Az előre kidolgozott kutatási módszertan alapján végzett kvalitatív kutatásnak kettős célja van. Elsősorban szeretnénk képet kapni az iskolai kultúrák sajátos jellemzőiről, másodsorban fontosnak tartjuk a mindennapok szintjén is vizsgálni a program bevezetésének mozzanatait. A TE IS Programban rendszeressé váló kutatási szakaszokkal az a távlati tervünk, hogy az iskolai kultúra fontosságát még jobban hangsúlyozzuk. A későbbiekben – a program előrehaladásával és kutatásaink eredmé­nyei­nek összegzésével – egy olyan mérőeszközt tervezünk kifejleszteni, amely alkalmas arra, hogy az iskolák a saját kultúrájuk összetevőiről pontos képet kaphassanak. Meggyőződésünk, hogy az iskolai fejlesztések csak nehezen tudnak megvalósulni az iskolai kultúra és annak hétköznapi vetületeinek megértése nélkül. Abban is hiszünk, hogy ha a kutatás és a környezetünk megismerése – mint szemlélet és módszertan – az iskolák számára átadható készségként, kompetenciaként, tudásként jelenik meg, akkor az iskolai fejlesztésekhez maga az iskola belülről, önfejlesztő módon tud hozzájárulni.

A TE IS Program módszertana a tanórán kívüli időszakokra fókuszál. Bár programunk elemei legfőképpen a szünetekre, az iskolai órák utáni időszakokra vonatkoznak, mindez nem jelenti azt, hogy az órákon és egyéb strukturált foglalkozásokon zajló társas és pedagógiai hatásokra ne lennénk tekintettel. Koncepciónkban, „A Tanulás keretei” című fejezetben leírtak szerint az utóbbi években, évtizedekben a tanulás fogalma jelentősen kibővült. A folyamatos technológiai és társadalmi fejlődés igényei mentén gyermekeinkre élethosszig tartó tanulás vár. Míg korábban a tanulás és a tudásszerzés meghatározott helyeként leginkább az iskolai tanórákat tartottuk, ma már látjuk, hogy a „köztes időkben” legalább annyi készséget és kompetenciát sajátítunk el, mint az órákon. Ráadásul az órai munkát jelentősen befolyásolják az órákon kívül történtek. Gondoljunk csak arra, hogy ha a szünetekben a gyerekek nem „lazíthatják el a figyelmüket”, akkor az órákon nem tudnak olyan hatékonysággal jelen lenni, ahogyan az feléjük elvárásként megjelenik. Ahogyan később látni fogjuk, az iskola társas hatásainak és a gyerekek tanulmányi eredményeinek szoros kapcsolatát számos nemzetközi kutatás és publikáció tárgyalja.

A nemzetközi oktatáspolitikai szabályozások által egyre inkább előtérbe helyezett transzverzális készségek szükségessége szintén a társas tanulás fontosságát erősíti. Az iskolai társas együttlét támogatása és előremutató fejlesztési tartalmakkal való megtöltése, a gyerekek fejlődése szempontjából a tanórai és a tanórán kívüli időszakokat tulajdonképpen azonos fontossági szintre emeli. 
Elképzeléseink szerint a tanórákon szerzett tudás és a tanórán kívül megélt, megtapasztalt élmények és eredmények együttesen járulnak hozzá gyermekeink fejlődéséhez és jövőbeli sikereihez.