Az iskola napi gyakorlatában az a megszokott, hogy a tantárgyi munka az osztály és a szaktanár együttműködésében valósul meg. Bizonyos tananyagok megismerését motiválóbbá, izgalmasabbá teheti, ha a szokásos résztvevők körét – egy-egy tanóra vagy foglalkozás ­erejéig – bővíteni tudjuk.

Ez gyakran iskolán belüli, „magától kialakuló” szituáció – pl. az ének szakos kolléga tájfutó versenyző, aki örömmel besegít a tájfutás-foglalkozáson. Valószínűleg hobbitáncos, néptáncos vagy a küzdősportok valamelyik ágában otthonosan mozgó kolléga is van több iskolában. Hasonlóan természetes résztvevője lehet egy-egy testnevelésórának a védőnő is, akár a NETFIT-mérési időszakban vagy a táplálkozással, az egészségmagatartással, a testi-lelki egészséggel foglalkozó óráinkon. Tanulóink között is gyakran találhatók egy-egy kevésbé ismert vagy elterjedt sportágat (pl. baranta, ritmikus gimnasztika) űző, vagy sportágukban jóval az iskolai színt felett eredményes sportolók. A velük való alkalmi együttsportolás is motiváló és könnyen szervezhető színfoltja lehet a testnevelésnek.

Az iskolán kívüli személyek közül a legtermészetesebb kapcsolatot tanulóink szüleivel és más családtagjaival építhetjük ki. Sportoló, esetleg edző szülők, testvérek gyakran maguk ajánlkoznak bemutatóra, vagy oktatási segítséget (pl. jégkorong, hiphoptánc, falmászás stb.) kínálnak. A sportoló családtagok alkalmi bekapcsolódása a testnevelésbe, az egészséges életmód népszerűsítésében is nagy jelentőségű. Saját vagy tanulóink ismerősei munkakörük vagy foglalkozásuk révén is érdekes alkalmi vendégei lehetnek tantárgyunknak (pl. sportmasszőr, dietetikus, kiemelkedő sporteseményt ­rendező sportklub vezetője, teniszütő-húrozó stb.).