Ebben a fejezetben a projektpedagógia történetét tekintjük át a teljesség igénye nélkül, vázlatosan, csak a nevelésfilozófiájukban projektpedagógiai elemeket alkalmazó, leghíresebb pedagógusok („ősszülők”, Pukánszky és Németh, 1997) nevelési és iskolamodelljeinek bemutatásán keresztül. A projektoktatás – M. Nádasi Mária szerint (2010., 12. o.) – „valamely komplex téma olyan feldolgozása, amelynek során a téma meghatározása, a munkamenet megtervezése és megszervezése, a témával való foglalkozás, a munka eredményeinek létrehozása és bemutatása a gyerekek valódi (egyéni, páros, csoportos) önálló tevékenységén alapul”. Értelmezésünkben a projektpedagógiát – vagy projekt­oktatást, vagy projektrendszerű tananyagszervezést, vagy bárminek is nevezzék úttörő elveiket a neveléstörténet jeles alakjai – olyan oktatási stratégiának tekintjük, amely sokféle, gyakran különböző tartalmi jellemzőkkel bír, de biztosan megtalálható bennük három 
elem: (1) a folyamat közvetlen tapasztalatszerzésre épül, (2) tanári és tanulói döntéshozatalokat egyaránt magába foglal, és (3) produktumot eredményez.¹ 
Tevékenykedtető, a tanulók igényeit is figyelembe vevő gyakorlati tanulás mindig is létezett a világban. Ha meg kellene nevezni a projektpedagógia atyját, egyértelműen az amerikai John Dewey-t említenénk. Ha keresnünk kellene egy pontos helyet, ahonnét ez a nevelésfilozófia elindult világkörüli útjára, az Egyesült Államok volna a választásunk. Ha időponthoz szeretnénk kötni a projektpedagógia hivatalos megjelenését a neveléstudomány elméletében és gyakorlatában, a legtöbb szaktekintélyhez hasonlóan (pl.: Hegedűs, 2006; Hortobágyi, 2001; Bastian, 1997) 1918-at, Kilpatrick The Project Method című, 18 oldalas tanulmányának megjelenését emelnénk ki.

1 Terminológiai és definiálási kérdésekről további információk nyerhetők Hortobágyi K. (1998), Hegedűs G. (2001), valamint Kővári I.-né és Bogáthné E. J. (2010) írásában. A projektpedagógia nemzetközi és magyarországi története, kitérve a projektpedagógia eszmetörténeti és pszichológiai vonatkozásaira is, részletesen olvasható a következő szerzőktől: M. Nádasi Mária (2010); Hortobágyi K. (2001); Hegedűs G. (2006). Német és osztrák projektelméleti írásokat pl. Altmannsbergertől (2014), Emertől (2013), Heimlichtől (2007) és Bastiantól (1997) olvashatunk. Az angol nyelvű irodalomban például Helle, Tynjala és Olkinuora (2006).