Navigáció: < Előző Következő >
| Kategória tulajdonságok | |
|---|---|
| Könyv címe: | A projektpedagógia alkalmazásának lehetőségei a testnevelés oktatásában |
| Teszt2: | |
A 20. század hetvenes éveitől Európa számos országában kezdték meg működésüket alternatív iskolák, a klasszikus herbarti tanuláskoncepciótól eltérő nevelésfilozófiát megvalósítva. A haladó szellemű iskolák nagyon változatos névvel és programmal [Németországban Szabad Iskolák (Freie Schulen), Dániában Kisiskolák (Lilleskoler), Svájcban és Ausztriában a „szabad” és „alternatív” a megnevezésük] működtek és működnek máig. Ennek alapvető oka, hogy ezek az iskolák nem követik valamelyik tradicionális irányzatot, hanem saját elképzeléseik szerint alakítják ki iskolakoncepciójukat, a szülők és a tanárok közös munkájával.
Ennek megfelelően az alternatív iskolák állandó változásban vannak, és elméleti hátterük is meglehetősen heterogén (Pukánszky és Németh, 1997). A projektpedagógiához a cselekvés- vagy tevékenységközpontú pedagógia, mint uralkodó pedagógiai elvrendszer köti őket. Általában közös jellemzőjük, hogy fokozott tanulói és tanári szabadságot biztosítanak, aktív kapcsolatot építenek ki az iskolát körülvevő társadalmi környezettel, és átértelmezik a klasszikus iskolai munkarendet is (például a tanulás nagyobb lélegzetű témafeldolgozások, projektek keretében folyik).
Projekttörténeti fejezetünk szerkesztési elve, hogy nevelésfilozófiájukban a projektpedagógia elemeit alkalmazó pedagógiai rendszereket, iskolákat reformer pedagógusaikhoz rendelve ismertetjük. A különféle reformpedagógiai irányzatokból elveket és módszereket szabadon szemezgető alternatív iskolák esetében – lásd fent – ilyen elkülöníthető, kiemelkedő egyéniségek csak ritkán láthatók. Magyarországon a szentlőrinci iskolakísérlet ilyen. Gáspár László (1937–1998) irányításával, 1969-ben elinduló iskola újraértelmezte a klasz-
szikus iskolát, a hagyományos iskoláktól eltérő prioritásokat meghatározva. Tevékenységét négy csoportba:
a tanítás-tanulás, a termelés és gazdálkodás, a közügyek intézése és a szabadidős tevékenység köré rendezte (Gáspár és Kocsis, 1984; Hegedűs, 2006). Nevelésfilozófiájukban a projektpedagógiai szempontú megközelítés a tevékenységcentrikus (tan)anyagfeldolgozásban érhető tetten, melyet a személyes érdeklődés felkeltésével kezdtek meg, és egyéni haladási ütemet biztosítva, a tanárok és diákok egymás partnereiként végeztek el. Olyannyira, hogy a tananyagtervezés a gyerekekkel közösen történt (projekt!), és a munka sokáig osztályozás, azaz külső, minősítő kontroll nélkül folyt (Pukánszky és Németh, 1997, Hortobágyi, 2006). A tantervet úgynevezett spirálos, teraszos tananyagépítés szerint állították össze, ahol a spiralitás a visszatérő feldolgozási formákat jelentette, a teraszok pedig azok a nagy területek, csomópontok, ahonnan előre-hátra lehetett tekinteni (Kasza, é. n.). A szentlőrinci és más innovatív koncepcióval működő iskolák [listájuk és koncepciójuk olvasható Trencsényi (2011), Torgyik (2004), Langerné (2011), Verók és Vincze (2011), valamint Németh és Skiera (1999) írásaiban] az 1985-ös közoktatási törvény előtt kísérleti vagy alternatív (már túl a kísérleti szakaszon, átvehető koncepcióval és tantervekkel) megnevezéssel, „engedélyezett kivétel”-ként működhettek. Az 1990-es törvénymódosítás (közoktatási törvény, 1990, 8. §) legitimálta az iskolaalapítást és működtetést más jogi és természetes személyeknek is. Az 1993-as törvény a helyi tantervkészítés bevezetésével megerősítette az iskolák szakmai autonómiáját, létrehozva azt a helyzetet, ahol minden iskola egymáshoz képest alternatív. Ez a törvény konkrétan rendelkezik a projektoktatásról is: „A pedagógiai program a tananyagot vagy annak egy részét feldolgozhatja olyan témaegységekre, amelyeknek középpontjában a mindennapi élet valamely, a tanulók által megtervezhető és kivitelezhető feladata áll. A témaegységek feldolgozása, a feladat megoldása a tanulók érdeklődésére, a tanulók és a pedagógusok közös tevékenységére, együttműködésére épül, a probléma megoldása és az összefüggések feltárása útján (a továbbiakban: projektoktatás). A projektoktatás megszervezésekor a tanulói foglalkozások megszervezésére vonatkozó rendelkezésektől – az iskolai időkeretek meghatározására vonatkozó előírások megtartásával – el lehet térni” (Közoktatási törvény, 1993, 44. § (5)). A NAT kiemeli, hogy újabban tanévi összóraszám szerepel a tantervekben, jelezvén, hogy didaktikailag elfogadottak az epochális megoldások (projekthetek, modulok, kurzusok stb.) is (2012, 215. o.).