A feladatokat érdemes a bemelegítő és előkészítő gyakorlatok közé tenni, vagy játékokba illeszteni. Például szoborjátékok közben a vezényszónak megfelelő állásokat felvenni, vagy olyan játékokat alkalmazni, ahol meghatározzuk a járás módját (pl. rendes járás vagy járás követőlépéssel).

 

 

Vállszélességnek megfelelő oldalterpeszállásban helyezkedünk el, lábfejek párhuzamosan előre felé néznek, karok lazán a test mellett helyezkednek el.

 

Vállszélességnek megfelelő bal/jobb harántterpesz állásban helyezkedünk el, a lábfejek távolsága megközelítően 30 cm. A karok az előző természetes állásnak megfelelően a test mellett helyezkednek el.

 

Vállszélességnél szélesebb (kb. 75 cm széles) oldalterpeszállásban helyezkedünk el, ahol a térdek enyhén hajlítottak, lábfejek enyhén kifelé fordulnak. Karok a test mellett, a comb felső részén helyezkednek el lazán megtámasztva.

 

Az előző védőállásnak megfelelő az állás szélessége, azonban a jobb/bal lábat előrecsúsztatjuk harántterpesznek megfelelően, hajlított térdekkel.

 

 

Egyenes irányú, előre, hátra, oldalra történő mozgás.

 

A természetes járásnak megfelelő lépésfajta. Abban különbözik a természetes járástól, hogy a talp elülső részét csúsztatva, a sarkat kissé emelve tartva történik a lábak mozgatása. A törzs kissé feszesebb, mint a hagyományos járásnál.

 

A követőlépés esetében az egyik láb vezeti a mozgást a másik pedig követi azt. A lépések nem lehetnek túl hosszúak, és sohasem zárhatjuk a lábainkat. Történhet előre, hátra, oldalra.

 

A forduló mozgásokat megtanításukat követően szintén be lehet illeszteni játékokba. Például fogójátékoknál a megfogott tanulót befordulással, azaz meghatározott forduló mozgással lehet kiváltani. A tanítás hatékonysága a fokozatosság elvének betartásával növelhető. Először egyet, majd egyre több fordulómozgást építsünk a játékba. Ügyeljünk a játékok tervezésénél arra, hogy korábban mindkét irányba megtanított befordulást a játékok során is közel egyenlő arányban alkalmazzák a tanulók!

 

Bal lábbal történő előrelépést követően a test a fordulás irányába fordul (jobbra) úgy, hogy a jobb láb eközben helyben maradva forgástengelyként funkcionál. Tehát egy jobbra történő 90 fokos fordulatot végzünk előre lépéssel.

 

Jobb lábbal történő előrelépést követően a test a fordulás irányába fordul (balra) úgy, hogy a bal láb eközben helyben maradva forgástengelyként funkcionál. Tehát egy balra történő 90 fokos fordulatot végzünk előre lépéssel.

 

Természetes állásból bal lábbal hátrafelé lépve, a jobb lábat forgástengelyként használva 90 fokos fordulatot végzünk balra.

 

Természetes állásból a jobb lábbal hátrafelé lépve, a bal lábat forgástengelyként használva 90 fokos fordulatot végzünk jobbra.

 

Bal lábbal történő előrelépést követően a testsúlyt a bal láb lábujjpárnáira áthelyezve, azt forgástengelyként használva, a jobb lábat félkörívben húzva a bal mellé zárjuk természetes állásba érkezve. Tehát egy 180 fokos fordulatot végzünk bal előrelépéssel.

 

Jobb lábbal történő előrelépést követően a testsúlyt a jobb láb lábujjpárnáira áthelyezve, azt forgástengelyként használva, a bal lábat félkörívben húzva a jobb mellé zárjuk természetes állásba érkezve. Tehát egy 180 fokos fordulatot végzünk jobb előrelépéssel.

 

Bal lábbal történő hátralépést követően a testsúlyt a bal láb lábujjpárnáira áthelyezve, azt forgástengelyként használva, a jobb lábat félkörívben húzva a bal mellé zárjuk természetes állásba érkezve. Tehát egy 180 fokos fordulatot végzünk bal hátra lépéssel.

 

Jobb lábbal történő hátralépést követően a testsúlyt a jobb láb lábujjpárnáira áthelyezve, azt forgástengelyként használva, a bal lábat félkörívben húzva a jobb mellé zárjuk természetes állásba érkezve. Tehát egy 180 fokos fordulatot végzünk jobb hátra lépéssel.

 

A lépéseket és fordulatokat először önállóan pár nélkül, majd alapfogásban párral történő végrehajtással rögzítsük.

 

 

Az állások/lépések elnevezéseinek és technikájának elsajátítását követően játékosan gyakoroltathatjuk azokat úgy, hogy a tanár az adott technika nevét hangosan kimondja, akkor minél gyorsabban fel kell azt venni / végre kell hajtani azt. Ki lesz a leggyorsabb? Szoborjáték variáció.

 

Pionok talajra helyezésével kialakított pályát kell teljesíteni az adott haladási módnak megfelelően (pl. Tsugi ashi / Ayumi ashi). A feladat végezhető párral történő haladással is alapfogással.

 

 

A dobások elsajátításához, amennyiben nem áll rendelkezésre judogi (judoruha), úgy kérjük meg a tanulókat, hogy hosszú nadrágot és hosszú ujjú felsőt viseljenek, hiszen így könnyebb a dobást megelőző fogásokat végrehajtani. Az alapfogást bármelyik oldalra végrehajthatja a támadó (tori), ennek oktatása elsődleges, hiszen nincsen dobás megfelelő fogás és egyensúlyhelyzet-vesztés nélkül. A kiegészítő kerettanterv alapján a dobások oktatását 3-4. osztályban kezdjük. A dobásokat először részeire bontva (parciálisan) állásból, ellenállás nélkül tanítjuk, majd következhet az egyenes vonalú, majd a kötetlen mozgásból és az uke ellenállásával történő végrehajtás. A dobás rögzülése után rögtön kapcsoljunk hozzá földharctechnikát (pl. leszorítástechnikát), hogy a tanulók megszokják a folyamatos átmenetet az állás és a földharcküzdelem között. Ezután már miniküzdelmekben is kipróbálhatjuk az adott dobástechnikát, majd a küzdelem szabályainak megfelelően a földharcba történő átmenetet is.

 

A dobások részei 

 

A párok egymással szemben, karnyújtásnyi távolságra, vállszélességű oldalterpeszben állnak fel. Karok a test mellett lazán helyezkednek el. A lábujjak előrenéznek.

 

A párok egymással szemben, karnyújtásnyi távolságra, vállszélességű oldalterpeszben helyezkednek el. A lábujjak előrenéznek. A tanulók egyik (jobb) kezükkel társuk mellkasán, judoruha esetén a judogi hajtóka részét fogják meg úgy, hogy ujjaikkal tenyerükbe forgatják azt, hüvelykujjukat pedig rázárják felülről ökölbe szorított kezükre. A könyök enyhén hajlított, a csuklóízület egyenes. Másik (bal) kezükkel a társ felkarjának hátsó részén (a tricepsznél, könyök felett) fogják össze a ruhát tenyerükbe forgatva úgy, hogy ökölbe zárják ujjaikat, a hüvelykujj felfelé néz, a könyök hajlított. A társ ugyanígy fog vissza. A fogásfelvételt mindkét irányba meg kell tanítani! Mindkét oldalra gyakoroljuk az alapfogást állásban, majd egyenes vonalú mozgásban lépéssel előre és hátra, követőlépéssel oldalra is, ezt követően kötetlen mozgásból.

A fogások egyéb lehetséges módjait és az állásokat Nagy (2000) részletesen ismerteti könyvében.

Gyakoroltassuk a nyakra/övre és a két hajtókára történő fogást is!

 

A tanulók egymással szemben, vállszélles terpeszállásban állnak, karjukat könyökben hajlítva, tenyérrel lefelé, zárt ujjakkal ujjaikat egymáshoz közel tartva emelik. Az egyik közülük a tori (támadó), a másik az uke (védő). A támadó váratlanul megpróbálja a természetes megfogással megfogni a társa karját és hajtókáját, a védő ezt úgy kerülheti el, ha a támadó mozdulatát látva gyorsan keresztben mellkasához szorítja karjait. Ezáltal védi a fogás felvételét. Amíg sikerül a támadónak a fogás felvétele, addig ő marad a támadó, ha nem sikerül, akkor szerepcsere következik. Adjunk lehetőséget mindkét helyzet kialakítására is!

 

Az egyensúlyvesztés nyolc irányba történhet, melyek a következők: előre, hátra, jobbra, balra illetve ezek átlójában, 45 fokos szögben: rézsútosan jobbra előre, rézsútosan balra előre, rézsútosan jobbra hátra és rézsútosan balra hátra. A kuzushi alapja a húzás és tolás, melyet a karok és a test segítségével hajtunk végre. „A kuzushi végrehajtható akár egyenes akár ívelt erővonalak mentén és bármelyik irányba.” (Kano, é. n., 37. o.). Az egyensúlyvesztések irányait állásban gyakoroljuk először ellenállás nélkül, majd mozgásból és végül kisfokú és nagyobb mértékű ellenállással is.

 

Ahhoz, hogy egy dobást végre tudjunk hajtani, az ellenfél egyensúlyi helyzetének megtörése után testünket a dobás végrehajtásához szükséges, annak megfelelő helyzetbe kell hozni. Ez általában valamilyen lépést, fordulatot jelent.