A küzdőjátékok során számtalan pedagógiai, pszichológiai, fizikai hatás éri a játékosokat, így ezek alkalmazásával kiemelten fejleszthetők a motoros képességek csakúgy, mint a személyiség meghatározott szegmensei, hiszen a feladatok során lehetőség nyílik a nevelői hatások érvényesítésére is. „A játékos saját határainak célirányos és felelősségteljes átlépése az identitás kialakításának és a személyiségfejlesztés legfontosabb faktora (…). A küzdő felek szembenéznek a kihívásokkal, megélik saját és ellenfelük testi erejét, illetve szembesülnek azzal (…). Ezen felül megtanulják, milyen fontos a teljesítményszint reális értékelése, és az ez alapján történő döntések meghozatala (…). A sokrétű érzékelés és észlelés kibontakozása és differenciált megjelenése miatt fontos mozgástapasztalatot szereznek. Ezáltal bizalmat nyernek testükkel és képességeikkel szemben, kialakul önbizalmuk és erősödik önértékelésük.” (Lange-Sinning, 2007, 20-21. o.).

A küzdőjáték, a küzdelem valaminek a megszerzéséért, illetve eléréséért történhet. Ez általában klasszikusan a győzelem, dicsőség elérésére irányul, tehát a presztízs megszerzéséért zajlik. Ugyanakkor középpontjában állhat az összehasonlítás is, de ennek megjelenését nem szerencsés az iskolai keretek között történő oktatásban hangsúlyozni.

A küzdőjátékok és feladatok lehetőséget biztosítanak az önértékelés és önmegismerés igényének kialakítására.Reális visszajelzést kap a gyermek arról, hogy a test test elleni küzdelem, a szemtől szembeni, 1:1 elleni helyzetben hogyan boldogul, és megismeri az ellenfele testi erejét, ügyességét, leleményességét, így az adott csoporton belül viszonyítani tudja saját teljesítményét társai teljesítményéhez. Úgy versenyez, hogy nem okozunk számára stresszhelyzetet, részesül a siker és kudarc élményében egyaránt, megtanulja a győzelmet, illetve vereséget megfelelően kezelni, elviselni és megélni. A küzdelem/játék során a gyermek rögtön értékelheti egyéni teljesítményét, ezáltal következtetni tud felkészültségére, azonnali egyértelmű visszajelzést kap teljesítményéről, felkészültségéről, s konzekvenciákat vonhat le a későbbi feladatmegoldásokkal kapcsolatban.

Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a küzdőjátékok által kiválóan fejleszthető az agresszió feletti kontroll, az önuralom és önszabályozás, önkontroll. A gyermek a játékos küzdelem során megismeri saját határait, ehhez természetesen szükség van az önmegfigyelésre. Ez azért is fontos, mert a későbbi tanulási és gyakorlási folyamat során célként szerepelhet e határok kitolása (pl. fájdalomtűrő-képesség, kitartás). A játék során növekszik a gyerekek önbizalma, küzdőszelleme, s olyan akarati tulajdonságok fejlődését segíti elő, mint a küzdőképesség, kitartás, bátorság, melyek elengedhetetlenek a mindennapi életben felmerülő akadályok leküzdésében. A gyerekek képessé válnak arra, hogy ne hátráljanak meg a nehézségek elől, vállalják a harcot céljaikért.

A játékosok képessé válnak fizikai erejük adott helyzetnek megfelelő felhasználására, megtanulnak a folyton változó helyzethez alkalmazkodni, szembenézni a nehézségekkel, veszélyekkel. A küzdelem sajátossága az előre láthatatlan, meghatározhatatlan kimenetel, végkifejlet, ahol a szerencse, a véletlen és a pillanatnyi pszichés állapot döntően befolyásolják a végeredményt (Lange-Sinning, 2007).

E gyakorlatok fejlesztik a gyors helyzetfelismerést, a döntési képességet, kreativitást és kombinatív képességet, ugyanakkor a felelősségérzetet is. Kiváló lehetőség nyílik a társas felelősségvállalás hangsúlyos fejlesztésének megalapozására. A küzdelem során egy helyzet sem fordul elő ugyanúgy, mindig változnak a küzdelmi helyzetek (partnerek is), s a játékosnak is ennek megfelelően kell változtatni mozgásán, taktikáján. A saját tetteket, cselekedeteket, valamint az ellenfél folyamatos visszajelzéseit, válaszreakcióit értékelni kell, s ennek megfelelően kell megtervezni a következő akciókat. A küzdelem sajátosságát, azt, hogy sohasem előre tervezhető (egy-két mozzanat kivételével) és kiszámítható, minden küzdőjáték tartalmazza. Sohasem tudható, hogy ellenfelünk mikor hajt végre utánaengedést, mikor feszíti meg izmait, s hogyan reagál a mi támadásainkra, ez a szituációnak megfelelően variábilis. Éppen ezért ezek az összetett feladathelyzetek kiválóan előkészítik a későbbi, judoban előforduló küzdelmi szituációkat.

A játékok alkalmazásával fejlődik a szabálytudat is, a mindenkire kötelező szabályok betartásával biztosítjuk a sérülések elkerülését is. A küzdőjátékok során a játékosok olyan stratégiákat és taktikai megoldásokat dolgozhatnak és próbálhatnak ki egyénileg vagy csapatban, amelyeket a későbbi sportági küzdelmekben is sikeresen alkalmazhatnak (például távolságtartás, védekezés és támadás egysége, küzdőtéren történő mozgás, ellenállás-utánaengedés).
Elsődleges a fair play: a sportszerű, szabályoknak megfelelő, „gáncsoskodások” nélküli versengés, ahol a tanárnak kiemelt feladata a szabályok betartatása. Egyes csapatküzdőjátékok jellemzője a kooperatív (együttesen végzett) munka, a felelősségvállalás a másikkal, többiekkel szemben, ezek figyelmen kívül hagyása a másik sérülését okozhatja.

A küzdőjátékok alkalmazása sokrétű, hiszen alkalmazhatjuk őket a foglalkozások bevezető részében, fő részében, illetve az órák befejező részében is a pozitív élmény biztosítása érdekében. Ezek a játékok – minden egyéb játék mellett – kiváló elfoglaltságot, programot jelenthetnek táborozások alkalmával is, így lehetőség nyílik a szabadidő aktív, értelmes eltöltésére.

Számos küzdőjáték alkalmas arra, hogy előkészítse a küzdőmozgást, segítséget nyújthat abban, hogy minden tanuló a rá jellemző, kötetlen küzdőmozgását kialakítsa. Elősegítik a távolságbecslés, az anticipáció (elővételezés), a gyorsan változó helyzethez való alkalmazkodás képességének fejlődését. Ha a játékos kezdeményez, számolnia kell ellenfele reakcióival, fel kell készülnie arra, hogy esetlegesen a mozgás irányát, erejét meg kell változtatnia, a mozgásátállító-képesség is kiválóan fejlődik. A küzdelemben megtalálható a védekezés és támadás egysége, általában az offenzív és defenzív magatartás gyorsan változik, így a küzdő folyamatos figyelmét, magas koncentrációját igényli. A küzdőjátékok és feladatok alkalmasak arra, hogy a tanulók megtapasztalják a küzdelem alapjait, hiszen e játékok is tartalmazzák azokat a mozgásokat, lehetőségeket, amelyekre később a tudatos mozgástanulás során támaszkodhatunk (fogások, fogáskeresés, dobások, egyensúlyvesztések kialakítása).

Bár minden játék végrehajtása közben kiemelhető egy-egy képesség, melyet az adott játék hangsúlyosabban fej­leszt, mégis elmondható, hogy – összetettségéből adó­dóan – egyik gyakorlat sem fejleszti az egyik vagy másik képességet izoláltan, elszigetelten.

Kiválóan fejleszthetők általuk a koordinációs és kondicionális képességek, mint a gyorsasági koordináció, az egyensúlyozás, a ritmus-, reakció- és reagálóképesség, a téri tájékozódás, a gyorsaság (mozgás- és mozdulatgyorsaság, helyzetgyorsaság), az erő (gyorserő; erő-állóképesség) és az állóképesség (főleg a közép- és rövid távú).
Sok játék sajátossága az ún. szituatív/helyzeti/pillanatnyi egyensúly, ami azt jelenti, hogy a küzdelem (játék) megfelelő pillanatában a támadás vagy védekezés érdekében kockáztatni, reszkírozni kell a biztos egyensúlyi helyzetet, hogy összességében győzhessünk. Ugyanakkor nem érdemes kizárólag képességfejlesztő hatás céljából játszatni, s azt túlzottan kiemelni, hiszen ekkor az önmagáért való játék élménye csorbul.

A már említett előnyökön kívül kiemelkedő szerepe a küzdőjátékoknak, hogy megtörhetik az esetleges monotonitást, amely a sportági technikák elsajátításánál, gyakorlásánál előfordulhat. Főleg az alsó tagozaton jár nagyobb nehézséggel a kötöttebb forma megtartása, az eleinte helyben, később mozgásban végzett technika nagy ismétlésszámmal történő végrehajtása. Fontos a figyelemkoncentráció, az érdeklődés fenntartása. A játékos feladatmegoldások esetében bevonhatjuk a gyermekeket a játéktervezésbe, egy-egy már ismert játék átalakítását, egy újabb változat megalkotását bízhatjuk a gyermekek fantáziájára, ezáltal a kreativitásukat fejleszthetjük. A játékok alkalmazása, tervezése során érdemes ügyelni az érdeklődési szint fenntartására, a motivációra és arra, hogy mindig kihívást, izgalmat hordozzon magában a játékfeladat. Ha a játék végkimenetele előre látható, az eredmény „borítékolható”, akkor a gyerekek elveszítik érdeklődésüket, unalmassá válik a játék. Ezért érdemes a játékokat, küzdelmeket több variációban is kipróbálni, esetleg változtatni a szabályokon.

Érdemes az egyszerűbb játékoktól a bonyolultabbakig, illetve az érintés nélküli, szerrel játszható játékoktól a test test elleni, szer nélküli játékokig haladni, így biztosítható a testi kontaktushoz való alkalmazkodás folyamatossága (Kupsch, 1998).