Balesetek kialakulásának lehetőségét az oktatás folyamata során minimalizálni kell, ezért különösen oda kell figyelni a:

• balesetvédelmi szabályok betartására,
• a megfelelő felületen történő oktatásra (tatami),
• az alapos és minden testrészre kiterjedő bemelegítésre (általános és speciális),
• a legnagyobb terhelésnek kitett ízületek hangsúlyos átmozgatására (ujj, váll, könyök).

Oktatásmódszertani szempontból a fokozatosság elvét kell követni:

• A mozdulatok megtanítását parciálisan (részenként) végezzük!
• Alacsony súlyponti helyzettől haladunk a magasabb súlyponti helyzetek felé!
• Mintaszerű bemutatás (elsődleges mozgáskép, motiváció kialakítása).
• Könnyített feltételektől a nehezített feltételek felé haladás.
• Az egyszerűbbtől a bonyolultabb technika felé.
• Egyéni, majd páros gyakorlatok alkalmazása.
• Akadályok feletti és eszközökkel történő végrehajtás.
• Játék közben csak akkor alkalmazzuk az eséseket, ha már biztonságos azok végrehajtása!
• A gyakorlás fázisában csak olyan játékokat válasszunk, ahol az esés nem éri váratlanul a gyerekeket!
• Sportjátékokhoz (pl. kézilabda, röplabda stb.) kapcsolódó speciális végrehajtási módok oktatása.

Az alaptechnika pontos kialakítása elősegíti a váratlan helyzetekben történő megfelelő alkalmazást. Ezért a tanulási-tanítási folyamat során feladatunk:

• a tompító felület pontos meghatározása és kialakítása,
• a helyes ízületi szögek (ujjak, karok, tenyér) kialakítása,
• helyes ujj- és kartartás (lefelé néző tenyér, zárt ujjak) használata,
• az esés pontos véghelyzetének ismerete,
• a nyaki tónus és a fej helyzetének rögzítése, az áll mellkasra szorításának megkövetelésével,
• a levegő kipréselése a tüdőből.

Az oktatás hatékonyságát segítő módszertani ismeretek:

• Ismerni kell a segítségnyújtás lehetőségeit.
• A megfelelő, helyes végrehajtásra utalás (HVU) alkalmazása. „Mit ne” helyett a „hogyan”-t!
• Előzetes ismeretekre történő utalás és építkezés (pl. gurulóátfordulás).
• Előkészítő és rávezető gyakorlatok.

Az esések felosztását a végrehajtás szerint a következő módon különböztetjük meg:

• Zuhanások: A test szőnyegre esésének iránya a talajhoz viszonyítva megközelítőleg derékszög. A testrészek szinte egyszerre érkeznek a talajra.
• Gördülések: A test szőnyegre érkezésének az iránya kisebb derékszögnél, az eséshatástalanítás folyamatos gurulással, kigördüléssel történik mindaddig, amíg a test mozgási energiája nulla nem lesz.
• Csúsztatott esések: Az oldalesés állásból és haladással történő végrehajtásánál alkalmazzuk. (A végrehajtás során gyakran megjelenik benne a gördülés is!)

A hétköznapi testnevelés-oktatásban többször szembesülünk azzal a problémával, hogy a mozgás koordinációs mintájának kialakítása unalmassá válik a tanulók számára. A sok ismétlés és az állandóan visszatérő tanulásszervezési megoldások nem motiválják megfelelően a gyerekeket, elvesztik az érdeklődésüket a tananyaggal kapcsolatban. Fegyelmezetlenné válnak, a feladat helyett mással kezdenek el foglalkozni, vagy egyszerűen csak unottan, kelletlenül végzik a gyakorlatot. Tudjuk, hogy a vezető mozgásműveletek kialakításánál sokszor elkerülhetetlen, hogy ismétléses módszereket alkalmazzunk, és emiatt gyakran csak együttes osztályfoglalkoztatási formában képzeljük el a tanítást. Az esésoktatás azonban nem csak direkt oktatási stratégiával oldható meg. A sokszínű, változatos gyakorlás motiváló ereje, a játék­élményből fakadó örömérzet, a társak bevonása a tanulás-tanítási folyamatba olyan indirekt stratégiák, amelyek a motoros fejlesztés mellett megfelelő affektív és kognitív fejlesztést is biztosítanak a tanulók számára, és – nem utolsósorban – motivációjuk fenntarthatóvá válik.

Nagyon sok olyan feladat és játék van, ahol biztonságosan lehet alkalmazni a rávezető gyakorlatokat vagy később (megfelelő gyakorlás és elsajátítás esetén) magukat az eséseket is.

Tanórai keretek között a páros feladatok is színesíthetik a tanulás folyamatát, nem beszélve arról, hogy ezek együttműködésre is nevelik a gyerekeket. Könnyebben megtanulják a segítségadást, társuk hibáinak és saját hibáiknak a kijavítását. Jól fejleszthető általa a társas felelősségvállalás.
Ehhez nyújt segítséget egy olyan indirekt oktatási stratégia, mint a társtanítás és társmegfigyelés, de akár a társmegfigyelő lap alkalmazása is.

Feladatkártya a gyakorlatban

A társ tanításához, megfigyeléséhez alakítsunk ki tanulópárokat, és mindenkinek adjunk egy-egy társmegfigyelő lapot. A lap elkészítésekor figyelembe kell venni a tanulók képességeit, hogy a korosztálynak megfelelő, könnyen értelmezhető szöveget írjunk a lapra! A megfigyelő lapok megértését verbális közléssel, utasításokkal segíthetjük!

• A biztonságos talajra érkezést segítő helyzetfelismerés és kockázatvállalás kialakítása az esések és gurulások során.
• Tapasztalat a saját testsúllyal, talajra érkezéskor használt végtagokkal és testhelyzettel kapcsolatban a reális énkép kialakítása érdekében.
• Az esések végrehajtásának automatizálása magabiztossá teszi a tanítókat, testnevelőket és a tanulókat is.

• Esések és gurulások oktatása:
• esés előre (mae ukemi),
• esés hátra (ushiro ukemi),
• judogurulás előre (mae-mawari ukemi),
• judogurulás hátra (ushiro-mawari ukemi).
• Esések gyakorlat alkalmazhatósága játékokban, játékos feladatmegoldásokban