A balesetek megelőzése érdekében számtalan óvintézkedést tesznek a testnevelést tanító pedagógusok. Megtanítják a tanulóknak azokat a szabályrendszereket, amelyek segítségével megelőzhető a balesetek kialakulása, csökkenthető a balesetek száma. A prevenció keretében kialakítják a társas felelősségvállalás és az önismeretből fakadó önszabályozás képességét. A mozgástanítás során rengeteg eszközzel és sportszerrel ismertetik meg a tanulókat úgy, hogy megmutatják azok rendeltetésszerű és alternatív felhasználhatóságát. A feladatokat a céloknak megfelelően, a didaktikai alapelveket betartva, tervezett módon, lépésről-lépésre tanítják. Minden óvintézkedés ellenére is előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor egy gyermek akaratán kívül elesik. Az ilyen váratlan helyzeteknél nagyban csökkenthető a sérülések kialakulása vagy a sérülések súlyossági foka, ha korábban megtanítottuk helyesen esni a tanítványainkat.

Az eséstechnikák elsajátítása túlmutat a pusztán sportági alkalmazáson, hiszen a baleset-megelőzési és önvédelemi jelentősége a mindennapok során is kiemelkedő. Megfelelő alkalmazásuk segít az esésekből származó sérülések megelőzésében, akár egyéb sporttevékenység közben, akár a hétköznapi élet során.
Az esések alkalmazhatóságának területei:

• baleset-megelőzés a hétköznapi tevékenységek során gyerekkorban, felnőttkorban és időskorban (osteoporiozis),
• sportági alkalmazhatóság: küzdősportágak (judo, birkózás stb.), labdajátékok (kézilabda, röplabda, labdarúgás stb.), atlétika, torna, technikai sportok (kerékpár, motorsport stb.), téli sportok (síelés, korcsolyázás stb.).

Az esések tanítását már egészen kiskorban el lehet kezdeni. Célirányos és sokoldalú gyakorlás mellett elérhető, hogy kritikus helyzetben automatikusan (alkalmazás szintjén) felidéződjenek a mozdulatok, és ezzel megelőzzük a nagyobb sérüléseket.
Az esések oktatását csak akkor lehet hatékonyan elvégezni, ha a tanítványok előképzettsége ezt lehetővé teszi. Az alapvető mozgáskészségek (fundamentális mozgások) széleskörű ismerete megkönnyíti a tanulási-tanítási folyamatot. Ezért megelőző tananyagként nagy hangsúlyt kell fektetni a test- és térérzékelést fejlesztő gyakorlatokra, az előkészítő és preventív mozgásformákra, az alapvető hely- és helyzetváltoztató mozgáskészségekre az egyszerű testnevelési játékokban és az egyszerű mozgásos feladatok során. A gurulások, gördülések, gurulóátfordulások közben szerzett tapasztalatok megkönnyítik az oktatási folyamat sikerességét.

A testnevelés egyik alapvető célját meghatározó komplex személyiségfejlesztés (együttes kognitív, affektív és motoros fejlesztés) az eséstanhoz tartozó alapvető biomechanikai ismeretek tudatosításával hatékonyabbá válik. Az esések tanulása közben törekedni kell
a biztonságos talajra érkezés kialakítására, és olyan szempontokat kell a fókuszba helyezni (pl. tompító felület, fej- és gerincvédelem, baleset-megelőzés stb.), amelyek segítségével a tudatosítás is megtörténik. Ebben az esetben a játékokhoz, a mozgásos cselekvésekhez és feladat-végrehajtásokhoz kötődő biztonságérzet is fejlődik. 
Az esések közben leggyakrabban kialakuló sérülések:

• Fejsérülések: a fej helytelen tartásából fakadóan.
• Csukló-, könyök- és vállsérülések: amikor az esések következtében reflexszerűen a kéz letámasztásával próbálják az esés erejét tompítani.
• Törések.
• Felszíni horzsolások: a talajra érkezést követően a test talajhoz képest történő elcsúszásából adódóan alakul ki.

Az esésekből létrejövő sérülések elkerülhetőek, a sérülések súlyossága csökkenthető!

1. Tompítással: A becsapódás erejét a talajra érkező testfelület növelésével csökkentjük.
2. Gurulással, gördüléssel: A becsapódás erejét a testfelületen történő gördüléssel, illetve a test szélességi, hosszúsági, valamint – ritkább esetben – a mélységi tengelye körüli elfordulással csökkentjük.
3. A fej helyzetének folyamatos kontrollálásával.