Navigáció: < Előző Következő >
| Kategória tulajdonságok | |
|---|---|
| Könyv címe: | A testnevelés tanításának didaktikai alapjai – Középpontban a tanulás |
6.1. Az oktatási környezet folyamatosan változik
Az egyes intézmények más-más feltételekkel, adottságokkal rendelkeznek. A földrajzi fekvés, a klimatikus viszonyok, a természet, illetve a természetes vizek közelsége, a közparkok elérhetősége, a tornatermek száma, a sportudvar mérete, az uszoda lehetősége akaratlanul is nagyfokú alkalmazkodóképességet kívánnak a pedagógusoktól. A sokféle nevelésfilozófiai irányzaton alapuló intézményi hitvallások, sajátosságok, a nevelő-oktató környezet, a tanulásról alkotott felfogásuk mind-mind befolyásolják egy intézmény működését, mindennapjait. A testnevelés tantárgyi programjának tervezése és megvalósítása során szükségszerűen figyelembe kell vennünk a fenti szempontokat.
Talán azt sem szükséges különösebben indokolni, hogy a csoportlétszám, a csoportösszetétel (életkori és fejlettségbeli heterogenitás), az elérhető tárgyi és személyi feltételek, a használható eszközök típusai, mennyisége mind-mind befolyásolják a testnevelési program tervezését. Ahogy az egyes műveltségterületek esetében is minden szakembernek vannak „testhezállóbb”, kedveltebb területei, úgy a testnevelésen belül is lehetnek könnyebb és nehezebb oktatási feladatok (például egyes sportágak, táncok oktatása). Van, aki szívesebben oktat táncot, van, akihez a labdás feladatok, és van, akihez a torna jellegű gyakorlatok állnak közelebb. Nincs két egyforma gyermek, de nincs két egyforma pedagógus sem. Az egyes területeken tehát különböző a pedagógusok tudásszintje. A tervezés szempontjából ennek azért van jelentősége, mert az alacsonyabb tudásszint többszöri és hosszabb ideig tartó tervezésre kényszerít.
A teammunka (például 3 tanórát az osztálytanító, két órát a testnevelő tanár tanít) további kihívásokat jelent, hiszen ha több pedagógus vesz részt egy oktatási folyamatban, akkor kényszerűen tervezett összehangoltság, egymásra épültség szükséges. A minőségi testnevelés szempontjából a konstruktív együttműködésben, műhelymunkában megvalósuló közös programtervezés a kívánatos.
6.2. A szakmai nívó folyamatos önreflexión és önértékelésen keresztül formálódik
Az oktatási folyamat eredményességét meghatározza a tervezés, a megvalósítás, de alkotó része a visszatekintés és a pedagógiai munka értékelése is. Mivel az oktatási-nevelési tevékenység bipoláris (a tanuló és a pedagógus kölcsönösen hatnak egymásra), így óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a testnevelést tanító pedagógus tevékenysége mennyire hatékony, mennyire szolgálja a tanulók fejlődését.
A pedagógiai folyamatra való visszatekintés elképzelhető minden tanóra végén, egy tanegység végén, de hosszabb oktatási folyamat végén is (például: a tanév vagy az oktatási ciklus végén). A visszatekintés, értékelés időpontja függ attól is, hogy mi a célja.
Az oktatási folyamat közbeni minőségértékelés nagyban tudja segíteni az oktatási folyamat eredményességének a növelését is, hiszen még annak megvalósítása során lehetséges módosításokat eszközölni, ha arra szükség van. Az önreflexió – mint ahogy a nevében is benne van – az önértékelésen alapul. Fontos eleme, hogy a pedagógus visszatekintsen az oktatási folyamatban mutatott teljesítményére, meghatározza erősségeit, de hiányosságait is és az esetlegesen fejlesztendő területeket.
Az erősségek, gyengeségek, fejlesztendő területek feltárása, azaz a monitoring után, ha szükséges, megvalósítható az újratervezés és a további tanítási folyamat megváltoztatása. A tanulók eltérő fejlődése előidézheti, hogy a korábban alaposan megtervezett oktatási folyamat mégsem abban az ütemben valósul meg, ahogy azt a pedagógus megtervezte. Ez önmagában természetesen nem probléma, a fejlődésalapú és a tanulói képességeket, a tanulás ütemét figyelembe vevő módosítás eredményesebbé teszi a testnevelés tanítását.