1.1. A tanulók különböző ütemben fejlődnek

A motoros készségek és képességek fejlődésében a környezetnek és a biológiai érési-növekedési jellemzőknek egyaránt szerepe van. A környezet és az egyén belső funkcióinak dinamikus együttműködése, folyamatos egymásra hatása következtében a gyermekek és serdülők fejlődési lehetőségei, azok üteme egyénileg jellemző mintázatú [115]. A motoros fejlődés univerzális értelemben nagyon hasonló módon zajlik, ugyanakkor a naptári életkor nem mutatja önmagában a motoros képességek és készségek fejlettségi szintjét. A csecsemők ugyanazon reflexekkel születnek, lényegében ugyanolyan mozgásfejlődési mérföldköveken mennek keresztül. Megtanulnak kúszni, mászni, járni, futni, ugrani. Két ugyanabban az életkorban lévő gyermek általános motoros fejlettsége, mozgáskoordinációja azonban rendkívüli módon eltérhet [116]. Amíg az egyik gyermek például 15 hónapos korára már magabiztosan és stabilan jár, addig egy másik éppen csak a felállással próbálkozik. Az iskolába érkező diákok közül lesznek, akik magabiztosan el tudják kapni a labdát, és lesznek, akik még csak ismerkednek a labdával. Újabb szempont a nemek közötti fejlődési hasonlóságok és különbségek kérdése is. A lányok és a fiúk között a pubertás korig – biológiai értelemben – nincs lényeges különbség [117]. A serdüléssel együtt járó biológiai és pszichés változások azonban már markáns eltéréssé alakulnak. Összefoglalva, az egyéni biológiai, családi és szociokulturális különbségek a motoros fejlődésre (így az alap-mozgáskészségek koordináltságára is) jelentős hatással vannak.

1.2. A különböző motoros képességek egymástól eltérőn ütemben fejlődnek

A naptári életkor csupán az átlagos gyermeki fejlettséggel kapcsolatban adhat támpontokat, amely individuális értelemben csak nagyon korlátozottan érvényes. A motoros fejlődésben mutatkozó különbségek nem csak gyermek és gyermek között lehetnek transzparensek. Az egyén különböző mozgáskészségei között is jelentős koordinációs és kivitelezésbeli különbség tapasztalható. Lehetséges, hogy például egy gyermek futó- és ugrómozgásai rendkívül koordináltak, ugyanakkor a labdával vagy egyéb eszközzel, sokkal kevésbé bánik ügyesen. Ennek megfelelően a futó és ugrómozgás az életkoránál fejlettebb szinten áll, míg a labdával végzett mozgások elmaradnak az életkorához képest. A képességfejlődést tekintve az antropometriai adottságok, az idegrendszeri fejlődés, illetve a serdüléssel együtt járó hormonális változások akár 4 évnyi különbséget is mutathatnak [118]. E két humánbiológiai tényező pedig alapjaiban meghatározó a motoros teljesítményben. A testnevelés mozgásanyagának tanításakor tehát nem várható el minden diáktól ugyanaz a minőség és mennyiség ugyanabban az időpontban, illetve ugyanannyi tanulásra fordított idő után. A testnevelő pedagógusnak tisztában kell lennie a gyermekek egyéni fejlettségi állapotával – különösen a motoros- és kognitív fejlettségével, illetve fizikai és pszichés terhelhetőségével. A tananyag feldolgozása akkor jelenthet minden diák számára optimális fejlesztő hatást, ha módszertanilag figyelembe vesszük az egyéni sajátosságokat.

1.3. A gyermek nem „kis” felnőtt

A gyermekek biológiai és mentális értelemben is jelentős különbségeket mutatnak a felnőttekhez képest. A biológiai fejlődés során a szervezet folyamatos és dinamikus változásban van. Az abszolút testméretek, a relatív testarányok, az élettani működések, a pszichikus funkciók egyaránt jelentősen eltérnek a felnőttekétől. A helyzetet nehezíti, hogy nemcsak a felnőttekkel való összehasonlításban, hanem a különböző életszakaszokban (gyermekkori fejlődési szakaszok, serdülőkor) lévő gyermekek egymáshoz képest is jelentősen eltérnek kognitív [119] és pszichoszociális értelemben egyaránt [120]. Ennek megfelelően a testnevelésben alkalmazott mozgásanyagnak és módszertani rendszernek a különböző életszakaszban lévő diákok tulajdonságaihoz kell illeszkednie, nem pedig a felnőttek játékait, edzésmódszereit kell „lekicsinyítve” alkalmaznia.

1.4. A gyermekek mozgáskészségei aktív játék hatására természetesen fejlődnek

Gyermekkorban a szenzomotoros működések az aktív, szabad játék és a rendszeres gyakorlás hatására természetesen fejlődnek. A gyermeki szabad játéklehetőség azonban az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben csökkent [121]. A társadalmi-gazdasági környezet jelentősen megváltozott, a technikai fejlődés hatására a fizikailag passzív életvitel vált uralkodóvá. Az aktív, szabad játékidő csökkenésével a gyermekek fizikai aktivitása csökkent, ezzel együtt általánosságban a mozgásügyességük és fittségi állapotuk is romlott [35]. Az óvodai és iskolai célzott és tervezett mozgásfejlesztésnek/testnevelésnek ezért fokozott felelőssége van. Különösen igaz ez a túlsúlyos/elhízott gyermekek esetében, ahol a rendszeres mozgás általában nincs, vagy csekély mértékben van jelen az életükben.