Kezdőlap < Témakörök < Kiadványok < A testnevelés tanításának didaktikai... < I. RÉSZ: A testnevelés helye, szerepe ... < 2. A minőségi testnevelés tartalmi é... < 2.4. A minőségi testnevelés-oktatás ... < 2.4.2. Pedagógiai alapelvek < 2. A minőségi testnevelés a tanuló ...

Kiemelt szempontok


Navigáció: < Előző Következő >

Kategória tulajdonságok
Könyv címe: A testnevelés tanításának didaktikai alapjai – Középpontban a tanulás

Kiemelt szempontok

2.1. A kompetenciaérzet kialakítása
Ahogy a rendszeres, önként vállalt, felnőttkori testmozgáshoz, sportoláshoz, úgy a testnevelésórai lelkes részvételhez is kellő önbizalom, kompetenciaérzet és belső motiváció szükséges. A megfelelő kompetenciaérzettel rendelkező tanulók sokkal nagyobb valószínűséggel töltik aktívan szabadidejüket, és motiváltabbak a tanórai részvételre is [123]. A mozgással kapcsolatos önbizalom és kompetenciaérzet akkor alakul ki, ha a tanuló gyakran és rendszeresen tapasztalja meg azt az érzést, amely a „meg tudtam csinálni”, „képes vagyok rá”, „sikerült”, „ezt én is tudom” kifejezésekkel írható körül. A kompetenciaérzet tehát az egyén önértékelésén, illetve a személyre szabott, reális visszajelzéseken alapul, amit a korábbi saját tapasztalatok, illetve a társakkal történő összehasonlítás befolyásol. A testnevelésórákon, társas közegben zajló mozgásos feladatok közben a diákok azonnali, látható visszajelzést kapnak saját- és társaik cselekvéseiről, tanulásáról, teljesítményéről. Ez ösztönös társas összehasonlításhoz vezet („Ki az erősebb, gyorsabb, magasabb, okosabb?” – különösen 5–12 év között figyelhető meg), amely során általában az osztály testnevelésben legügyesebb mozgású tanulói adják a viszonyítási pontot. Éppen ezért hangsúlyos szemléleti kérdés, hogy a testnevelést oktató pedagógusok az egyéni fejlődés lehetőségeire, az egyéni célok elérésére, a tudatosan vállalt erőfeszítésre, és az azzal kapcsolatos személyes felelősségre irányítsák a figyelmet. A kompetenciaérzet a tanulási folyamat minden szintjén biztosítható, tehát mindenki esetében kialakítható akkor, ha a feladatok nagyfokú sikerességgel és teljesíthető kihívásokkal társulnak.

2.2. A tanuló önmagához mért fejlődésének hangsúlyozása

A gyermek önmagához viszonyított fejlődése, a rendszeres gyakorlás hatására megvalósult egyéni tanulási teljesítmény válik hangsúlyossá, amelyet csupán kiegészít az átlagos fejlődésmenethez történő viszonyítás. A mérhető motoros teljesítmények abszolút értékei az előretartó fejlettségi szinttel, a testméretekkel mutatnak erős összefüggést. A biológiai értelemben fejlettebb gyermek végtagjai általában hosszabbak, izomzata és csontozata fejlettebb, idegrendszere érettebb, mozgásfejlődése előretartóbb [124]. Ennek megfelelően a mozgásteljesítmények energetikai és biomechanikai háttere kedvezőbb [125]. Éppen ezért ezek a tanulók általában erősebbek, gyorsabbak és koordináltabbak a fejlődésben lemaradó társaikhoz képest. Ebből következően az abszolút fizikai teljesítőképesség helyett az önmagához mért tanulási teljesítményen, tanulási eredményességen van a hangsúly, annak motoros, kognitív, emocionális szociális összetevőivel. Az alapkészségek, illetve a sport(ág)- és táncspecifikus mozgáskészségek tanulása hosszú gyakorlási folyamat eredménye. A tanulási folyamat során a helyes végrehajtások mozgásmintáinak kialakulása sokkal fontosabb, mint maga a mozgásból eredő abszolút teljesítmény (cm-ben, mp-ben,…). A tanulóknak először a „hogyant” kell megérezniük, csak ezt követően indokolt az abszolút teljesítményre is fókuszálni [108]. Az eredmény mindig részeredmény, vagyis minden eredmény csupán a fejlődési folyamat egyik állomása, amit az értékelésben is kifejezhetővé kell tennünk a diagnosztikus értékelés, a folyamatértékelés és ritkábban a szummatív értékelés különböző eszközeivel.

 

2.3. Az eltérő tanulási és fejlődési sebességek figyelembevétele

A tanulási folyamat során a tanítványaink különböző sebességgel fogják a tananyagot elsajátítani, illetve a képesség- és készségfejlődésük is eltérő ütemben halad. Ahogyan az egyes motoros képességek (fittségi komponensek) edzhetősége is egyénileg különböző [125], úgy a motoros tanulásban mutatott előrehaladás is lehet lassabb és gyorsabb. A feladatok kiválasztásakor és egymásra építésekor fokozottan ügyelnünk kell arra, hogy minden tanuló számára megfelelő tanulási időt és gyakorlási lehetőséget biztosítsunk a magasabb szintre lépés előtt. A tanulás és fejlődés folyamatos figyelemmel kísérése segíti, hogy minden tanuló számára adekvát feladatot és tanulási időt (ismétlés- és szériaszámokat) biztosítsunk.