A megfigyelés egyik legalapvetőbb feltétele, hogy megfelelő helyezkedéssel kövessük a történéseket. A jól helyezkedő pedagógus olyan érzetet kelt a tanítványokban, mintha mindig, mindenkit látna, figyelne, hallana, érzékelne. Ez az érzet nagymértékben segíti a pozitív tanulási környezet kialakulását (emlékezzünk a minőségi testnevelés-oktatás pedagógiai alapelveire), mivel érzelmi és fizikai biztonságot sugároz a tanulók számára. A hatékony tanórai helyezkedés folyamatosan kiszámíthatatlan a tanulók számára, ami azt jelenti, hogy a pedagógus tudatosan, de véletlenszerűen változtatja mozgását a térben, különböző helyekről ad instrukciókat(20). Téves tehát az a nézet, amely szerint a pedagógusnak mindig egy bizonyos jól körülhatárolt területen elhelyezkedve kell instruálnia a tanulókat.

A tornateremben vagy a sportpályán gyakran mintegy 200–800 m²-nyi területet kell áttekintenünk és bemozognunk. A helyezkedésnek úgy kell történnie, hogy minél többször, minél több tanulót lássunk. Az azonban lehetelen, hogy mindig mindenkit szemmel tartsunk a teljes óra folyamán. Időnként be kell menni a diákok közé és tevőleges segítséget, személyes instrukciót kell adnunk, sporteszközöket kell mozgatnunk. Törekednünk kell ugyanakkor arra, hogy ezek a momentumok ne tartsanak egy helyen bennünket hosszú ideig. Amennyiben egy csoportnak állandó segítségadásra van szüksége, akkor az olyan helyen legyen, ahonnan a teljes osztály áttekinthető.

A folyamatos és tudatos véletlenszerű mozgás közben törekednünk kell a teljes tér minél gyakoribb áttekintésére. Ennek érdekében szükséges bizonyos időközönként megállni és mintegy 10–15 mp alatt áttekinteni az egész osztályt. Ezt a figyelemmegosztást segítő technikát pásztázásnak nevezzük [109]. A pásztázás segít bennünket abban, hogy ha bárhol nem várt esemény merül fel az osztályban, azonnal tudjunk rá reagálni. Ugyanakkor rendszeres információgyűjtési szerepe is van a teljes osztály működésének megfigyelésével kapcsolatban.

A helyezkedésnek még egy lényegi szempontnak meg kell felelnie, fontos ugyanis, hogy a gyakorlási feladatot megfelelő szögből lássuk. A helyezkedésnek biztosítania kell a tanulandó mozgásfeladat megfigyelésének lehetőségét is. Ha megfelelő szögben helyezkedünk, egyszerre több tanuló végrehajtását is nyomon követhetjük.

Ha párokban vagy csoportokban történik a gyakorlás, akkor az óra folyamán minden párral és csoporttal kontaktust kell felvennünk (a kontaktus természetesen lehet verbális és nonverbális egyaránt, illetve korlátozódhat a gyakorlás megfigyelésére is. Utóbbi esetben valódi személyes kontaktus nem feltétlenül szükséges). Ez csakis tudatosan felépített helyezkedő mozgással lehetséges.

(20) A helyezkedésről bővebben írunk a 6.4.7. alfejezetben.

A megfigyelés és a figyelemmegosztás rendkívül összetett pedagógiai készségek, amelyek rendszeres és tudatos gyakorlással jól fejleszthetők. A kezdő testnevelő pedagógusoknál gyakran tapasztaljuk, hogy elvesznek az órán, nem tudják, hogy mit kellene megfigyelniük. Ha úgy érezzük, hogy nem tudjuk követni a tanítványainkat az órán, akkor dolgozzunk ki olyan tanulási metódust, amely segíti a fejlődésünket ezen a területen.

A figyelemmegosztás tanulásakor első lépésben csökkentsük le a megfigyelni kívánt momentumokat. Csökkenthetjük (1) a megfigyelni kívánt tanulók számát, (2) a megfigyelés alatt tartott területek számát és (3) a megfigyelés céljait. A folyamatos és tudatos gyakorlással a megfigyeléseink egyre pontosabbak lesznek, egyre jobban át fogjuk látni az osztályt.