5.4.3. A mozgástanulás előfeltételei


Navigáció: < Előző Következő >

Kategória tulajdonságok
Könyv címe: A testnevelés tanításának didaktikai alapjai – Középpontban a tanulás

5.4.3. A mozgástanulás előfeltételei


Miután áttekintettük a mozgástanulás folyamatát, rátérünk azokra a tényezőkre, amelyek alapvető feltételei a hatékony mozgástanulásnak és amelyek figyelembevétele feltétlenül szükséges egy mozgásanyag kiválasztásakor és oktatásakor. A pedagógusok célja a mozgásoktatás folyamatában a széles körű mozgáskészségbázis kialakítása és alkalmazási lehetőségeinek megteremtése különféle életszerű körülmények között (rekreációs, hétköznapi és versenysport).

Ebben a folyamatban meg kell figyelnünk a kezdeti tudásszintet, a fejlesztést igénylő képességek és készségek szintjét. Ehhez viszonyítva kell olyan környezetet teremtenünk, amely serkenti a fejlődést és élménydús tanulási tapasztalatok birtokába juttatja a diákokat. A mozgásoktatás folyamán tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen előzetes feltételek szükségesek a tanulás megkezdéséhez.


Általános fejlettségbeli készenlét

Bármilyen tanulási feladat előfeltétele, hogy a tanítványok képesek legyenek a feladat megértésére és a szükséges gondolkodási képességek mozgósítására. További feltétel, hogy kellő mozgástapasztalattal bírjanak, amire a tanulandó, új mozgás ráépül. Például hiába szeretnénk egy első osztályos tanulócsoporttól bonyolult taktikai megoldásokat kérni, még nem képesek absztrakt gondolkodásra. Mozgásos példával élve: hiába szeretnénk sportági technikai elemeket tanítani, ha a technikai elem alapját képező fundamentális alapkészségek még nem kellően fejlettek. (Emlékezzünk a labdavezetéses példára az előző részből.) Az általános fejlettségbeli készenlét természetesen nem csak az értelmi és motoros területre érvényes. Az affektív terület érzelmi és szociális elemei ugyancsak ide tartoznak. A tanulás közben a tanuló aktív érzelmi és értelmi jelenlétet kell mutasson, amelynek alapját a motivációs bázis adja. Ha a tanuló nagyfokú motivációval vesz részt a folyamatban, az nem csupán serkenti, hanem megalapozza a tanulás hatékonyságát. A tanulási motiváció egyik alapfeltétele, hogy a gyermek az észlelt kompetenciaszintje alapján képesnek lássa magát az adott feladat sikeres elvégzésére.


A perceptuo-motoros képességek fejlettségi szintje

A korábbiakban már tettünk említést a perceptuo-motoros képességekről, amelyek az információ felvételét, tárolását, előhívását, mozgássá alakítását és a visszajelzést tartalmazó folyamatokat öleli fel. Ha a gyermek bármely területen alulfejlett vagy jelentős hiányosságai vannak, az kihat a teljes mozgáskivitelezésre. A tér, a test, az irányok és az időbeliség érzékelésének folyamatai jelentik a perceptuo-motoros képességeket [205]. Gondoljunk példaként az egyensúlyozásra! Egyensúlyozás közben a téri, vizuális és kinesztetikus információk egyaránt szerepet játszanak a teljesítményben. Óvodáskorban a vizuális információknak rendkívül fontos szerepük van. A vizuális információk megszüntetése (például a szem bekötésével) rendkívüli mértékben rontja az egyensúlyi gyakorlatok minőségét.

A fogójátékok elemi feltétele, hogy a tanítványaink kellő térbeli tudatossággal rendelkezzenek. A térrel kapcsolatos érzékelési folyamatok alapvetően a látáson alapulnak, így ameddig a statikus és dinamikus látásélesség (az álló és mozgó objektumok felismerésének képessége) nem kellően fejlett, addig állandó balesetveszély és az ütközéstől való félelem fogja áthatni a játékokat.


A fizikai fittségi komponensek szintje

A motoros készségek tanulásának lényeges előfeltételeit jelentik olyan faktorok is, mint a testösszetétel (relatív testzsírmennyiség), az erő szintje vagy éppen az izomzat flexibilitása. Amíg a tanuló nem képes a saját testsúlyát magabiztosan megtartani, biztosan nem lesz képes olyan mozgások megtanulására, amelyek ezt feltételezik. A relatív erőszint (testtömeghez viszonyítottan) olyan alaptényező, amely nélkül számos sportmozgás tanulása lehetetlenné válik. A nagy erőkifejtést igénylő tornaelemek (például fejállás, kézállás, kézen átfordulás oldalt, szerátugrások, egyéb szergyakorlatok) tipikusan ilyenek. A kondicionális képességterület hiányosságai csak folyamatos és tervezett fejlesztéssel pótolhatók. Téves az a nézet, amely szerint egy tanítási egységet megelőző 2-4 tanóra képességfejlesztése megteremti az előfeltételeket a nagy erőkifejtéseket igénylő készségek tanulásához.