A Testnevelés és sport műveltségi terület mozgásos cselekvéseihez kapcsolódó ismeretnyújtás, az önálló és alkotó gondolkodásra késztetés hatékony módja az értelmi képességek fejlesztésének. A NAT 2012 a korábbi magtanterveknél hangsúlyosabbá tette a mozgásos cselekvésekkel párhuzamos tudatosítást, vagyis a személyiségfejlesztés kognitív területén is rendszerbe foglalta az elvárásokat. A testnevelés-órai pedagógiai szituációk, a mozgástanulás, a játék-, a feladat- és a problémahelyzetek fejlesztik a gondolkodást, emelik a gondolkodás szintjeit. A mozgástanulás során a tanuló a rendelkezésére álló információkat megnevezi, összerendezi, rendszerezi, illetve az adott információk alapján cselekvési stratégiákat tud megtervezni, végrehajtani és értékelni. Képes a kapott eredményeket hatékony formában, írásban vagy szóban közölni, és érvelni egy meghozott döntés mellett.

A problémamegoldó, konstruktív gondolkodás fejlesztése során elérendő cél, hogy az 1–4. évfolyamon a tanuló a mozgástanulások során a problémákat, a konfliktusokat észlelje, azonosítsa.

Az 5–8. évfolyamon tanuló diák a problémamegoldás technikáját, modelljét megismerve, elemzésen alapuló, megegyezésre törekvő módszerekkel keresi a kedvező megoldást, és képes a maga, illetve a csoport számára kiválasztani azt. Gondolkodása alkalmassá teszi őt az elemzéseken alapuló magyarázatokra, az összehasonlításra és az összefüggések felismerésére.

A tanuló a 9–12. évfolyamon – az értelmi fejlődés legmagasabb szintjén – a testmozgások során felmerült vitás helyzetekben a különböző nézetek összevetésének, elemzésének, az önálló véleményalkotásnak a segítségével találja meg a konstruktív megoldásokat.

A fejlesztőpedagógia, a pszichológia és az idegtudományok egyaránt állítják, hogy kognitív képességeinket alapvetően határozza meg a gyermekkori mozgások mennyisége és minősége, valamint a mozgás fejlődése. Régóta bizonyított tény, hogy azok az idegkapcsolódások, amelyek a különféle mozgásformák hatására az agyban kiépülnek, a későbbi szimbolikus gondolkodás során használhatók a matematika vagy a biológia tantárgy tanulási, megértési vagy problémamegoldó helyzeteiben is.

Éppen ezért, szükségesnek tartjuk, hogy a test­neve­lés­órán hangsúlyosan figyeljünk a gondolkodás jelenlétét bizonyító jelenségekre, valamint képezzünk olyan feladatokat és játékokat, amelyekkel áttételesen elősegítjük és megkönnyítjük a diákjainknak a helytállását az olyan tantárgyak elsajátításában is, amelyekben kevesebb a konkrét vagy kognitív manipulációs lehetőség.

A figyelem tudatos fenntartásával elősegíthetjük, hogy gyermekeink jobban meglássanak dolgokat vagy összefüggéseket, valamint általa a központba helyezhetünk kellemes, netán elterelhetünk kellemetlen érzéseket. Hiszen ha megtanítjuk, hogy egy szorongató helyzetben ne a belső érzéseire figyeljen a tanuló, hanem csak a mozdulataira, a jó emlékeire, a környezet pozitív életérzést sugárzó tartalmaira, akkor pusztán a figyelemkoncentráció fókuszváltásával enyhíthető egy negatív érzelem hatása a gyermekre önmagára vagy a teljesítményére.