Módszertanunk folyamatait és szereplőit az eddigi alfejezetekben a TE IS Program elemeinek valószínűsített időbeli megvalósulása mentén rendeztük sorba. Az alfejezetek tartalmaiból láthattuk, hogy a módszertani folyamatok gyakran egymásba érnek, illetve a szereplők feladatai és szerepköre sem választható szét az egyes folyamatok mentén. Mindazonáltal módszertanunk megírása során megpróbáltuk követni a program életciklusa adta kronológiát.

Ha egy lépéssel közelebb megyünk a hétköznapok gyakorlati szintjeihez, akkor az alfejezetek témáit és az időbeli előrehaladást még szorosabbra kell, hogy fűzzük. Éppen ezért az alábbiakban meghatározzuk, és jobban körvonalazzuk azokat a teendőket, amelyeknek a program eredményessége érdekében meg kell valósulniuk. Az így megnevezett módszertani és gyakorlati szakaszokat a már jól ismert keretrendszerhez illesztjük, és az elméleti dimenziók mentén meghatározzuk megvalósulásuk kívánatos idejét, időtartamát.

A 21. ábra a feladatok időbeli elhelyezésén túl tartalmazza azokat a kulcsfogalmakat is, amelyeket módszertanunk második fejezetében illesztettünk hozzá a program dinamikájához. Módszertanunk tartalmának ilyen fajta elrendezése segít bennünket abban is, összekössük az egyes feladatszakaszokat a hozzájuk tartozó kulcsfogalmakkal.

A korábban leírt módszertani tartalmak fényében az ábrán látható feladatok nem jelentenek különösebb újdonságot, ám a hozzájuk rendelt időszakaszok mentén még jobban elhelyezhetők a TE IS Program előrehaladásában. A módszertani lépések között vannak olyan folyamatok, amelyek csak a program szakembereinek feladataira vonatkoznak, míg a legtöbb folyamat egyszerre érvényes a szakemberekre és a TE IS Csapat diákjaira. A felnőttek és a gyerekek munkafolyamatainak különbségeit, illetve összekapcsolódását a módszertanunkhoz kapcsolódó kézikönyvek fogják részletezni. Az alábbiakban – ezúttal időrendben – újratárgyaljuk a TE IS Program legfontosabb elemeit, hivatkozva a korábban már kibontott módszertani tartalmakra.

Előkészítő workshopok a régiós munkatársak, a trénerek, a mentorok és a szupervízorok részvételével A program iskolai belépését meghatározza a TE IS Program szakembereinek közös felkészülése és az együttműködés kereteinek kialakítása. Ennek érdekében a program iskolai elindulásának idején, illetve azt megelőzően javasolt, hogy a TE IS Programot megvalósító egyes iskolákhoz tartozó trénerek, mentorok, szupervízorok és az adott régió szakemberei megismerjék egymást, és együtt készüljenek fel a közös munkára. A program előkészületeinek időszakában a szakemberek többsége ugyan már találkozott (például a mentorok és a trénerek képzésein), ám egy szervezett, munkacsoport-jellegű találkozó tovább erősítheti a program kezdetén szükséges szakmai együttműködést. A szakemberek összejövetelének kereteit módszertanunk nem szabályozza; annak formáját és tartalmait a TE IS Program céljaink figyelembevételével a szakemberekre bízza.

A mentorok és a trénerek közös TE IS Stratégiájának kialakítása Az előző ponthoz szorosan kapcsolódva, immár az iskolai tanéven belül, fontosnak tartjuk, hogy a program két kulcsszakembere kialakítson egy olyan általános stratégiát, amely megalapozza a TE IS folyamataiban végzett közös munkájukat. A TE IS Csapattal való közös munka keretei című alfejezethez kapcsolódóan a stratégiának leginkább a két szakember együttműködéséről, illetve a módszertani munka iskolai illeszthetőségéről kell szólnia. A stratégia kialakításához módszertani kézikönyvünkben bővebb támogatást fogunk nyújtani. A TE IS mentorok és trénerek munkájának fontosabb állomásai elnevezésű ábra szintén megjeleníti a közös stratégia fontosságát, tulajdonképpen mindjárt a közös munka első fontosabb szakaszaként.

A trénerek és az igazgatók közös munkájának folyamata A trénerek feladatai az iskolák igazgatóival való közös munkát érintően című fejezetben kiemeltük az iskola vezetőjének bevonásával kapcsolatos szempontokat. Bármilyen szintű bevonódás történik is az igazgatók részéről, kulcsfontosságú ennek a tréneri feladatnak a körültekintő átgondolása. Az iskolákban sokféle vezetői módszerrel, szemlélettel találkozhatunk, amelyekben a trénereknek minden esetben a közös munka alapjait és az elköteleződés árnyalatait kell megtalálniuk.

Az elköteleződés megteremtése mellett, az iskolai vezetővel való kapcsolatban kiemelten fontos tényezőkként kell megjelennie a támogatásnak, a visszacsatolásnak és a jelenlét erősítésének. Ezekről a szempontokról az említett fejezetben részletesen írunk.

A TE IS Csapat toborzása A TE IS Csapat toborzásáról a fentiekben külön alfejezetben szóltunk, megjelenítve a TE IS Programban megvalósítandó toborzási folyamat szemléletét, irányait és néhány praktikus tanáccsal ellátva az első toborzást végző felnőtt szakembereket. A toborzás során kiemelésre érdemesnek tartottuk a sokszínűség szem előtt tartását (a diverzitás fontosságát), valamint az elköteleződés megteremtését.

A toborzás során a folyamat szereplőinek a bevonódás mozzanatára, valamint annak sokféle lehetséges tartalmára és körülményeire kell odafigyelniük. Bár a toborzásról szóló módszertani alfejezetben mindezekről ejtettünk szót, fontos, hogy a toborzás folyamata során egyszerre legyünk figyelemmel a bevonódó gyerekek személyes körülményeire és a TE IS Csapat megalakulásának iskolai hatásaira.

A TE IS belső, iskolai kommunikációjának kialakítása A TE IS Program első lépéseivel együtt jár az a kérdés, hogy miként kommunikáljuk az iskolában a programmal kapcsolatos információkat, tartalmakat. Bár a kommunikáció részleteinek végiggondolása a mentorpedagógusok és a trénerek stratégiaalkotási munkájának is része, a már kiválasztott TE IS Csapattal közösen újra meg kell alapozni, valamint folyamatosan kell fejleszteni a TE IS kommunikációjának módjait és csatornáit a legváltozatosabb „célcsoportok” jellemzőit szem előtt tartva. A kommunikációt segítő jó gyakorlatokról és praktikákról szintén a TE IS módszertani kézikönyvekben olvashatunk bővebben.

A TE IS Csapat csapatépítése Folyamatos és tematikus, itt leginkább az első három elméleti útvonalat kell figyelni, mint sorvezetőt. Minden iskolában más és más tematika fog születni a csapatépítésre; a keretek, az elutasítás, valamint a szükségletek három olyan alapirányt jelölnek, amelyeken belül ez a változatosság megszülethet.

A csapatépítés a program egyik legérzékenyebb pontja, célja a belső bizalom megteremtése, amellyel tovább léphetünk az aktivitás, az elfogadás (befogadás), a felelősségvállalás, az önkéntesség és az önismeret felé. Módszertani kézikönyveinkben ezért a csapatépítést részletesen körül fogjuk járni.

A TE IS Kuckó kialakítása A TE IS Kuckó a TE IS Csapat számára biztosított helyiség, amely egy, az iskola épületében elkülönített és a csoport munkájának teret adó szoba vagy terem. Ez a tér azoké a diákoké, akik a Csapat tagjaként megtervezik a program során megvalósításra kerülő mozgásprogramokat és aktivitásokat.

A TE IS Kuckó kialakítása összetett feladat, amelyben egyformán jelen vannak praktikus szempontok és olyan igények is, amelyek az elméleti dimenziókhoz kapcsolódnak. A TE IS Csapat számára alkalmas tér kialakításának részleteit a módszertanunkhoz kapcsolódó gyakorlati kézikönyvben fogjuk tovább tárgyalni. Itt most csak néhány olyan szempontot bontunk ki, amelyek már a program elején végiggondolásra érdemesek:

• A TE IS Kuckó a TE IS Csapat tagjai;
• A TE IS Kuckó terének alkalmasnak kell lennie zárt csoportok munkájára;
• A térnek alkalmasnak kell lennie arra is, hogy adminisztratív munka legyen végezhető benne, például dokumentáció, e-mail-ezés, telefonálás, papírmunka;
• A TE IS tér bútorai lehetőség szerint mozgathatók, alakíthatók legyenek, éppen a helyiség többfunkciós igényei mentén;
• A tér zárható legyen;
• Berendezésként a helyiségben legyen egy olyan tábla, amelyen közös tervezéseket végezhetünk (flipcharttábla filcekkel);
• A TE IS Kuckó legyen alkalmas vendégek fogadására és a velük való beszélgetésre;
• A TE IS tér helyisége mellett lehetőleg helyezzünk el egy olyan táblát, amely az iskola diákjait és felnőtt szereplőit informálja a TE IS Csapat munkájáról, aktivitásairól.

A TE IS Csapat első iskolai szintű kutatásának lebonyolítása A TE IS Kerék első elemeként megjelenő Kutatás, megismerés dimenzió egyszerre kötődik az első TE IS aktivitás megvalósításához, és – általánosan – a program indulásához. Ahhoz ugyanis, hogy a program iskolai illeszkedésének célját el tudjuk érni, meg kell ismerjük az iskola és 
a benne élő személyek jellemzőit. Ahogyan azt a Hogyan kezdjünk bele egy kutatásba? című alfejezetben is leírtuk, kutatás alatt egy olyan megismerési folyamatot értünk, amelynek célja, hogy feltárja és értelmezhetővé tegye számunkra a környezetünket. Az ehhez kapcsolódó módszerek tárháza kellően tág; végezhetünk megfigyeléseket, amelyeket rögzítünk, készíthetünk interjúkat, illetve kérdőíveket is. Összességében, a program első szakaszában, olyan kutatási tevékeny­ség megvalósítását javasolunk, amellyel a TE IS Csapat a munkájába be tudja építeni a megismerés fontosságát és a módszeres megfigyelés szemléletét.

Lehetséges kutatási témáinkhoz, módszertani eszközeinkhez a szakemberek és a gyerekek számára készült módszertani kézikönyvek adnak további tartalmakat.

Az első TE IS aktivitás megtervezése és megvalósítása Módszertanunkban az első TE IS aktivitás fontosságáról Az első TE IS mozgásprogram című fejezetben írunk, azelőtt, hogy rátértünk volna a kutatás témájára. Ebben az alfejezetben nem csak az első aktivitás megtervezésének részleteiről írtunk, hanem a TE IS Csapatot érintő csapatépítő munkáról is. Az első mozgásprogram azonban valójában a megvalósult kutatás után tud megtörténni, hiszen a megfigyeléseink, valamint a csapatépítés eredményeit csak így tudjuk az első aktív megmutatkozásba építeni.

Nagyon fontos, hogy első aktivitás akkor tud igazán biztonságosan és eredményesen megtörténni, ha a TE IS Csapat tagjai megalkották a csoportjuk kereteit, ismerik saját és egymás elvárásait, valamint túljutottak a változás és az új helyzet okozta elutasításokon. A csoport belső bizalma önmaguk felé és a program felé az első aktivitás sikerének záloga.

A csapatépítés praktikáit és a bizalom megteremtésének csoportos eszközeit a módszertanhoz kapcsolódó kézikönyvekben fogjuk megjeleníteni.

A TE IS Csapat folyamatos fejlesztése, képzése és támogatása A TE IS Csapat fejlesztése természetesen nem áll meg a kezdeti csapatépítés végénél. A bizalom megteremtése ugyanis csak az első állomás a TE IS Program által nyújtott fejlesztés folyamatában. Ha megvizsgáljuk az I. módszertani szakaszt (Előkészítés) követő elméleti dimenziókat, akkor nem csupán a folyamat további állomásait látjuk, hanem egyúttal azokat a fejlesztési szempontokat is, amelyek mentén a TE IS Csapat képzése továbbvihető.

Ahogyan a kezdeti csapatépítés esetében, úgy a későbbi fejlesztések témáinak megtalálásában is segítséget nyújtanak az elméleti dimenziók elemei, valamint a módszertani útvonalak. Módszertani csomagunkban nem fogunk minden útvonalhoz külön játéktárat biztosítani, ám ahhoz elegendő muníciót adunk, hogy az iskolák sajátos elvárásai, jellemzői mentén a megfelelő tematikák elkészíthetők legyenek. Sőt, az iskolák tréneri csapatát kapacitáljuk arra, hogy a hálózati működés, illetve a hálózat kapcsolatain keresztül működő tudásmegosztás révén egymás tematikáiból is tanuljanak.

Elképzeléseink szerint minden iskolában saját és sajátos fejlesztési tematika fog megszületni, amelyek együttesen egy színes és az iskolai élet legkülönfélébb helyzeteire használható gyakorlati tudásbázist alkotnak majd.

A TE IS aktivitások és mozgásprogramok folyamatosságának biztosítása Az első TE IS aktivitás eredményei, valamint a folyamatos fejlesztés biztosítja, hogy a TE IS Kerék örökös körforgása mentén a TE IS iskolai mozgásprogramok állandóvá és egyre kicsiszoltabbá váljanak. Programunk előrehaladásának eredményeképpen, a módszertani útvonalak bejárásával előbb vagy utóbb a TE IS Program az iskola mindennapjainak részévé válik, a TE IS Csapat által megtervezett és megvalósított aktivitások a hétköznapok velejárói lesznek.

Tematikus tréningek az iskola felnőtt szereplői számára Az iskolai élet felnőtt résztvevői számára nyújtott tematikus tréningekről részletesen, példákat felsorakoztatva írtunk Az iskola szakembereinek szóló tréningek keretei alfejezetben. A fenti ábrán megjelenítettük azt is, hogy miként képzeljük az említett tréningtémák egymásutániságát. Természetesen a tréningek megszervezése és lebonyolítása szervesen kapcsolódik a program egyéb folyamataihoz.

A tréningek megvalósulása a projekt indikátorainak része, ám az első tréning kezdő idejét, illetve az utolsó tréning határidejét a program nem határozza meg. Mivel ebben a folyamatban is kulcsfontosságú az iskolai illeszkedés, a tréningek megvalósulása leginkább attól függ, hogy a tantestület, vagy maga az iskola mikor áll készen a tréningtartalmak befogadására. Az ábránkon megjelenített (színes) szakaszokat ezért iránymutatónak szánjuk, azzal a kitétellel, hogy a programnak az egy éves folyamat alatt el kell jutnia odáig, hogy a négy tematika megvalósuljon.

A tréningek tartalmain túl módszertani kézikönyvünkben arról is írunk, hogy miként érdemes megszervezni, kivitelezni és értékelni ezeket az alkalmakat.

Belső hálózat kialakítása és fenntartása A Hálózatok a TE IS Programban című fejezetben arra törekedtünk, hogy leírjuk a hálózatépítés legfontosabb praktikus elemeit, kiemelve a kapcsolatteremtés és a kapcsolatok fenntartásának lépéseit. Azzal együtt, hogy a hálózatépítés lényegi kérdései a program folyamatában fognak előkerülni, fontosnak éreztük, hogy a hálózati szemlélet módszertanunk által megalapozottá váljon már a program indulása előtt.

A hálózati működés tudatosságát akkor is lényegesnek tartjuk kiemelni, ha tudjuk, hogy sok iskolában, közösségben jól működő hálózatokon keresztül zajlik a hétköznapi munka. A hálózat kialakítása és fejlődése ugyanis akkor tud fenntarthatóvá válni, ha látjuk, értjük és érezzük a hálózat jótékony hatásait.

Az iskola házirendjének újragondolása Mivel a TE IS Program projekt indikátorai között szerepel az iskolai házirend átalakítása, újragondolása, az ehhez a munkáról kapcsolódó ajánlás szintén része módszertani könyvünknek. Ahogyan Az iskolai házirend újragondolásának lehetőségei alfejezetben leírtuk, ez a feladat a program felépítési, illetve beágyazódási szakaszában releváns, amikor a programmal kapcsolatos személyes és intézményi bizalom már megszületett, és a szükséges elfogadó (befogadó szemlélet) legitim értéket képvisel az iskolai kultúrában.

Az iskolai házirend – mint az iskolai szabályok egyik legfontosabbika – érinti szinte az iskolai normarendszer minden szintjét. Éppen ezért ennek a feladatnak az elvégzése igényli talán a leginkább a program szemléletének és az iskola kultúrájának illeszkedését.

A tudásmegosztás folyamatainak meghatáro­zása A tudásmegosztás szintén olyan programelem, amely a program egészén átível, ám tudatos és irányított formában akkor fog tudni valóban érvényesülni, amikor a tudásmegosztás tartalmai és protokolljai rendszerré állnak össze. Természetesen, a program kezdetén létrejövő információs csatornák, vagy a kezdeti tapasztalatok tartalmai ugyanolyan fontosak, mint a későbbi, megosztható, megosztandó eredmények, de a TE IS Program és az iskola értékeinek összefonódása tudja megteremteni azt a környezetet, amikortól már valódi, mondhatni stratégiai tudásmegosztásról be­szélhetünk.

Külső kapcsolatok és külső hálózat megteremtése Ha magunk elé képzeljük a TE IS Kerék elemeit, láthatjuk, hogy a Külső erőforrások eleme egy-egy aktivitás „körében”, és az egész programfolyamatban is megjelenik. A „külső” jelző leginkább az erőforrások és a hálózati működés viszonyában jelenik meg, hiszen az iskola falain túli világ bekapcsolása e két szempont révén válik értelmezhetővé.

A gyakorlati dimenziók tartalmait felsorakoztató fejezetben (A TE IS Módszertan gyakorlati dimenziói) tettünk arra utalást, hogy miként választható szét módszertanilag a „belső” és a „külső” erőforrásokkal, kapcsolatokkal való munka. Folytatva a témát, kézikönyveinkben mindez a kommunikáció szempontjából is szerepet kap, megfelelő jó gyakorlatokkal, praktikákkal támogatva a témát.

A kommunikációtól elválaszthatatlan a kapcsolat, akár iskolán belüli, akár iskolán kívüli kapcsolatokról van szó. A belső hálózat kialakításán át, a külső kommunikáció kezdeményein át jutunk el ahhoz a hálózathoz, amely egyfelől összefogja az iskolát és környezetét, valamint a TE IS iskolák intézményeit. A program előrehaladásának ebben a szakaszában látni fogjuk, hogy a külső hálózat tulajdonképpen automatikusan kezd el épülni az iskola körül és a TE IS iskolák között. Ahhoz azonban, hogy ezek a kapcsolati hálók fenntarthatók és produktívak legyenek, a TE IS Program résztvevőitől folyamatos figyelmet igényelnek.

A külső kapcsolatok fontossága szorosan összeolvad tehát a fenntarthatóság szemléletével, illetve kérdéseivel. Módszertanunkban A TE IS Program fenntarthatóságának kérdései alfejezet foglalkozik ezzel a témával.

A fenntarthatóság eszközeinek megteremtése Módszertanunk célja, hogy az egyes témákhoz tartozó elméletek megalapozzák a gyakorlati megvalósítás lehetőségeit. Így van ez a fenntarthatóság témájával is. Bár a TE IS Kerék végiggondolása során említettünk néhány olyan jó gyakorlatot, amelyek erősíthetik az iskolákban a fenntarthatóság szemléletét, a magunk környezetét, annak sajátosságait érintően a legmegfelelőbb eszközöket, megoldásokat kellő körültekintéssel és kreativitásunk szabadon engedésével tudjuk a leginkább kialakítani. A program és a környezetünk fenntarthatóságát erősítő megoldások kialakítására, annak praktikáira kézikönyvünkben bővebben ki fogunk térni.

A fentiekben röviden felvázoltuk és összekötöttük a sorba rendezett elemeket módszertani könyvünk fejezeteivel. Ennek a rendezésnek az volt a célja, hogy a program folyamatát egyfajta időrendbe helyezzük, anélkül, hogy az egyes szakaszok helyeit szigorúan meghatározzuk. Több pontban is előrevetítettük, hogy a szakaszok mélyebb és részletesebb tartalmait a módszertani könyvünkhöz szervesen kapcsolódó kézikönyvek tartalmazzák. További célunk volt, hogy módszertanunk olvasói számára összefoglalást nyújtsunk módszertanunk tartalmaiból, és megteremtsük az átvezetést a módszertani könyvünkből a szakembereknek és a gyerekeknek szánt kézikönyvek felé.